Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Magyar Nemzeti Galéria (Budavári palota, Szent György tér 2.)
Mámoros esszenciát csurgattak a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ programjában az odalátogató poharába 2013. október 10-én este 18.30-tól, akár borkóstolóra, akár pedig a mögöttes szimbolika megízlelésére került sor. Az Új Akropolisz Bakkhánsnők mámora című előadásán Kőnig Erika és Rusznák György Dionüszosz, a bor és a lelkesültség istenének megértéséhez a görög mítoszok, antik szobrok, domborművek és festmények elemzésével adott kulcsot.
Dionüszosz isteni apa (Zeusz) és halandó anya (Szemelé) gyermeke. A Nap és a Hold fia. Az isteni és az emberi részt összekapcsoló felébredt tudat szülötte. Párducon lovagol vagy párducbőrt ölt magára, ezzel mutatja misztériumaiban az utat az önmagukat megismerni vágyóknak. A vadmacska az egymásnak ellentmondó egocentrikus érzéseinkhez és gondolatainkhoz hasonlóan megtépáz és szétmarcangol, ha a Zeusztól eredő nusz, avagy értelem nem képes uralma alá hajtani a személyiségben lévő állati összetevőket.
Hogy hogyan válik kezessé a holdistennőtől való pszichénk? Erre az előadók Euripidész Bakkhánsnők című drámájából hoztak bor nélkül is lélekemelő példát. Pentheusz börtönbe veti Dionüszoszt, mert azt hiszi, hogy amit csak az istenség tesz, mind merő komédia és bolondság. Dionüszosz viszont tudja, hogy Pentheusz a bolond, amiért azt hiszi, a világon mindent tud… Pentheusz tudatlanságban szenved, nem vesz tudomást saját legfontosabb részéről: en theosz annyit jelent, isten az emberben. Innen ered az enthuziazmus, azaz lelkesedés kifejezés is.
Aki csak érzékszerveinek hisz, Dionüszoszt pedig lelkének tömlöcébe rekeszti, az könnyen Pentheusz sorsára juthat, akit végül szétszaggattak a bakkhánsnők. Irányítatlan szenvedélyei és szeszélyei miszlikre aprítják, felaprózzák életét. Aki azonban a boristen szimbóluma, a maszk mögé szeretne nézni, annak Dionüszoszhoz és követőihez hasonlóan a meg-megújulás útját kell bejárnia.
Az istenség szent ligetében ezért akasztották fel az ágakra a levetett álarcokat, mert saját önazonosságukra támaszkodva felszabadító erőfeszítéseiknek köszönhetően meg akartak tisztulni egy-egy gyarlóságuktól. A szimbolikus tett magát az elhatározást formálta képpé és erősítette meg a bölcsesség keresőjében. Ezzel kezdetét vette a párducszelídítés, melynek során a szenvedélyes természet átlényegül hajtóerővé. Ha egy cseppnyi lelkesedés is ébred bennünk mindezek tudatában, a tudás hatalmától megrészegedve mi is bármikor szögre akaszthatunk egy régi hibát.
Héjja Edit
Dionüszosz isteni apa (Zeusz) és halandó anya (Szemelé) gyermeke. A Nap és a Hold fia. Az isteni és az emberi részt összekapcsoló felébredt tudat szülötte. Párducon lovagol vagy párducbőrt ölt magára, ezzel mutatja misztériumaiban az utat az önmagukat megismerni vágyóknak. A vadmacska az egymásnak ellentmondó egocentrikus érzéseinkhez és gondolatainkhoz hasonlóan megtépáz és szétmarcangol, ha a Zeusztól eredő nusz, avagy értelem nem képes uralma alá hajtani a személyiségben lévő állati összetevőket.
Hogy hogyan válik kezessé a holdistennőtől való pszichénk? Erre az előadók Euripidész Bakkhánsnők című drámájából hoztak bor nélkül is lélekemelő példát. Pentheusz börtönbe veti Dionüszoszt, mert azt hiszi, hogy amit csak az istenség tesz, mind merő komédia és bolondság. Dionüszosz viszont tudja, hogy Pentheusz a bolond, amiért azt hiszi, a világon mindent tud… Pentheusz tudatlanságban szenved, nem vesz tudomást saját legfontosabb részéről: en theosz annyit jelent, isten az emberben. Innen ered az enthuziazmus, azaz lelkesedés kifejezés is.
Aki csak érzékszerveinek hisz, Dionüszoszt pedig lelkének tömlöcébe rekeszti, az könnyen Pentheusz sorsára juthat, akit végül szétszaggattak a bakkhánsnők. Irányítatlan szenvedélyei és szeszélyei miszlikre aprítják, felaprózzák életét. Aki azonban a boristen szimbóluma, a maszk mögé szeretne nézni, annak Dionüszoszhoz és követőihez hasonlóan a meg-megújulás útját kell bejárnia.Az istenség szent ligetében ezért akasztották fel az ágakra a levetett álarcokat, mert saját önazonosságukra támaszkodva felszabadító erőfeszítéseiknek köszönhetően meg akartak tisztulni egy-egy gyarlóságuktól. A szimbolikus tett magát az elhatározást formálta képpé és erősítette meg a bölcsesség keresőjében. Ezzel kezdetét vette a párducszelídítés, melynek során a szenvedélyes természet átlényegül hajtóerővé. Ha egy cseppnyi lelkesedés is ébred bennünk mindezek tudatában, a tudás hatalmától megrészegedve mi is bármikor szögre akaszthatunk egy régi hibát.
Héjja Edit