Platón és a pillecukor

Elkezdődött a Platón-hét az Új Akropoliszban

Nehéz megállni, hogy ne faljuk be a pillecukrot, ami ott figyel a tányérunkon, éppen az orrunk előtt. És még nehezebb, ha 5-6 éves gyerekek vagyunk, és nagyon szeretjük a pillecukrot. Igaz, azt mondták, ha két percig sikerül, kapunk kettőt… a kínzó kérdés tehát: faljam be most ezt az egyet, vagy várjak, és később a kettőt? A „vicces videót” nézve behelyettesíthette ki-ki a saját pillecukrát. Az Új Akropolisz, A filozófia napja alkalmából meghirdetett programsorozatát Deák Szilvia „Erények, a platóni állam alapkövei” című előadása nyitotta meg. A mértékletesség az első a platóni sarkalatos erények sorában, és megalapozza az összes többit (bátorság, bölcsesség, igazságosság). Nincs ebben semmi „ókorias”, a vágyak hajszolása, a „carpe diem” témája nagyon is aktuális.

Az erényeket és a lélek működését Platón egész életművén át tárgyalja, építi, és akkor érthetjük meg a legjobban, ha feladjuk az instant megoldások keresését. Az egésznek a veleje ugyanis Platón teljes munkásságát tanulmányozva bontakozik csak ki előttünk, munkái összefüggnek egymással és egymásra épülnek. De csak a stílus változik, a cél mindig ugyanaz marad: hogyan találhat rá az ember az egységre önmagával és a világgal, hogyan illeszkedhet bele mikrokozmoszként a makrokozmoszba, részesülve annak szépségéből és jóságából. Ehhez, Platón szerint, az önismeret a kulcs, amely túlmutat a pillanatnyi képességek számba vételén, és egyesíti magában a „Honnan jövök?”, „Ki vagyok?”, és „Hová tartok?” örök emberi kérdéseket. Amint az ember elkezd kitartóan ragaszkodni a jobbik énjéhez, máris gyakorolja az erényeket. Dolgozik saját belső harmóniájának megteremtéséért és lehetővé teszi annak a közösségnek az emelkedését is, amelyben él.

Az előadás után a résztvevők, a platóni erénykeréken kipörgetett erények szerinti csoportokban, a négy alaperényhez kapcsolódó találós történeteket fejtettek meg. Az este zárásaként pedig rövid videókon figyelhették meg az egyes erények „működését” a mindennapi életben – legyen bár egy bölcs apa, egy tányér szalontüdő vagy egy pillecukor a tanítómester. És ha a látottak-hallottak nyomán az ember elcsendesül egy kicsit, akkor talán „összeállhat” valami. Mindannyian tele vagyunk egymásnak ellentmondó nézetekkel, amelyeket a világtól kaptunk, amelyben élünk, de az összefüggéseket sosem gondoltuk végig igazán… Ha azonban az ember eljut odáig, hogy valójában „nem tudom”, pedig milyen jó lenne, ha tudnám, akkor felébred benne a vágy a tudás, a tanulás iránt. A tanulni vágyó ember pedig mindenre képessé válhat. Ezt az inspirációt adja Platón 2400 év távlatából.

Nagy Ildikó