Töltöd, vagy telíted?

Mindenkinek van belőle, mégsem zárhatjuk palackba. Néha rohan, néha ólomlábakon vánszorog, olykor versenyt futunk vele, máskor azt kívánjuk, bárcsak megállna. Ha jól használjuk, szinte kitágul, ha elfecséreljük: mintha kifolyna a kezünkből. Ha másnak adjuk, becses ajándék, ha együtt töltjük, mintha repülne, és amire fordítjuk, az helyet kap az életünkben és részévé válik. Beoszthatjuk és megbecsülhetjük, eltékozolhatjuk és kiélvezhetjük, egyedül visszaforgatni nem lehet.

Azt mondják, mindent megold, de azt is tudjuk: ha nem ragadjuk meg, elszáll, kifolyik a kezünkből. Seneca szerint az egyetlen dolog, ami igazán a miénk. Hogyan élünk vele? Beszélgetés az időről gyakorlatokkal.