Café Szókratész

A kitartás az egyik legfontosabb eszközünk a hosszú távú céljaink eléréséhez. Akaraterőnket apró lépésekben teszi próbára az élet, legszebb álmaink és terveink megvalósulása a hétköznapok kicsiny, de következetes tettein áll vagy bukik.

November 23-án 17.00 órától Budapesten.

A városi lét áldása és átka, hogy mindig ott vagyunk egymásnak. A közösen töltött idő hol inspiráló, hol zavaró, igényeljük a másik ember támogató közelségét, de olykor zajos társaságban is ránk talál a magány. Mitől nem válik terhessé a társaság, és nyomasztóvá az egyedüllét? Hogyan éljük meg jól az együtt- és az egyedül töltött időt? Ez októberi kávéházi beszélgetésünk témája.

Gyermekkorunkban elképzeljük, álmodunk róla... kamaszként vágyjuk és féljük egyszerre... és azután? Miből áll valójában felnőni, mit nyerünk és mit veszítünk, milyen lépéseken kell keresztülmenni, és mi történik, ha valamelyik lépcsőfok kimarad?

Szeptember 28-án 19.00 órától Budapesten

„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.”
Gárdonyi Géza

Hiába gyorsétterem, szélessáv és online ügyintézés: a sietség manapság életmóddá, az időhiány népbetegséggé vált. Rohanunk, elfoglaltak vagyunk, igyekszünk időt spórolni, és várjuk a hétvégét vagy a nyaralást, hogy végre kicsit összeszedhessük magunkat. Csak egy kérdés maradt: Ha mind szomjazzuk a nyugalmat - akkor mégis ki diktálja a tempót?

„Ha napról napra a saját magad által épített úton jársz, eljutsz oda, ahol lenned kell”

Egyiptomi intelem

Újra Café Szókratész... ezúttal a BÉLÁ-ban! Májusi témánk a filozófia útja és az út filozófiája – ősi és modern filozófusok gondolataiból merítve.

Hogyan válik a külső út egyben belső úttá is?

Úti cél, útirány, útitársak, akadályok és válaszutak – a belső út próbái és mérföldkövei.

Hogyan járjuk intenzíven, de könnyedén az utunkat?

„Az átalakulás akkor lesz valódi, ha a nehézségek ellenére sem szűnik meg.”

Delia Steinberg Guzmán

A karácsony előtti hajtós időszakban különösen fontos egy kicsit megállni és elcsendesedni. És bár sokszor érezzük ennek szükségét, gyakran mégis jobban pörgünk a kelleténél. Vágyunk a békére, de félünk a csendtől. Érezzük, hogy lassabbra kéne venni a tempót, de az élet nem vár, és aggaszt, hogy fel tudjuk-e majd venni újra a fonalat. 

Pedig a megállás nem terméketlen passzivitás, hanem szükséges fázis, amely megalapozza a következő aktív időszakot. A termékeny csendben új ihlettettség, új felismerések születhetnek - ha lehetőséget adunk rá.

„Hogy lelked növekedjen, legelőször észre kell venned a létezését”

Jorge A. Livraga

Lelkivilágunk összetett és gazdag birodalom, ahol a lélekölő unalomtól a szellemi inspirációkig sok minden megfér. Mégis, a hétköznapokban gyakran elfelejtünk törődni azzal, mi zajlik odabenn. Pedig – Marcus Aurelius szerint – ez egyenes út a boldogtalansághoz.

„Az, aki eljött erre a beszélgetésre, már ezzel a tettével is számos döntést hozott meg” – kezdte mondandóját Klebercz Orsolya, a Jurányi Házban havonta megrendezett Café Szókratész programsorozat házigazdája. Rávilágított arra is, hogy bár életünk számtalan helyzetében választunk, nem biztos, hogy mindig tudjuk, milyen elvek alapján hozzuk meg döntéseinket.