Női szimbólumok és istennők a belvárosban
Néreidák a Ferenciek terén, Athéné a Városházán, Aphrodité a Jászai Mari téren. 2013. április 7-én, vasárnap délelőtt a budapesti-belvárosi női séta résztvevői, alig néhány kilométer megtétele alatt több mint száz mitikus nőalakkal és istennővel találkoztak – lélekben. Mert a danaidák, bár ötvenen vannak, a Deák tér melletti Szomory Dezső téren csak kettő áll közülük. Bernát Ottília, a séta vezetője röviden felidézte a mítoszt, amely szerint a danaidák arra ítéltettek, hogy – férjeik megölése miatti büntetésként – korsóikkal szüntelen töltögetniük kell az alvilág feneketlen kútját. Ezzel emlékeztetik a nézelődőt arra, hogy minden tettünk meghozza gyümölcsét, rosszak és jók egyaránt.
De nem csak itt kerül elő a kút, a forrás és maga a víz, mint a női léthez kapcsolódó elem. A Néreidák kútjánál egészen másfajta „emlékeztetővel” találkozunk. Ahogy Ottília elmondta, Poszeidón lányai (akik szintén ötvenen vannak), a tengeri nimfák szelíd, jóságos istennők, akik a tengeri hajósokat óvták és kísérték. Az érzelmeket szimbolizáló „belső tengerek” úrnőiként megtestesítik a hullámzó érzelmeit irányítani képes nőt, aki szeretettel kormányozza a „vizeire tévedt” hajósokat.
A séta az Erzsébet téren folytatódott, ahol az óriási Danubius-kútnál a folyóként áramló időt szemlélhették meg a részvevők. Kőnig Erika, a séta másik eszmei szerzője arról beszélt, hogy a Tiszát, a Drávát és a Szávát ábrázoló nőalakok az emberi élet fonalát szövő Moirákhoz hasonlatosan a múlt, a jelen és a jövő egymásba kapcsolódását idézik. Ha arra járunk, érdemes megfigyelni, hogy tekintetük követi üzenetüket, és maguk elé vagy a távolba néznek. Ezzel emlékeztetnek a női lét befogadó, összekapcsoló, közvetítő erejére is, amelynek köszönhetőn ki-ki maga láthatja meg, milyen hordalékot hoz a múltból, mikor teszi le mindazt, amit eddig cipelt, és milyen döntéseket hoz a jelenben. A témavezető rámutatott, hogy minden pillanatban választhatunk, hogy rutinná vált (meg)szokásainkból épített jövő helyett mindig friss és éber kitartásunkból épített jövőt akarunk-e.
A séta nem volt hosszú, alig egy-két óra kellemes gyalogút a belváros utcáin. De hogy kinek mekkora merészsége és kitartása van folytatni „befelé” is a felderítést, az egyéni elhatározás kérdése. A városban magasodó vagy megbújó istennők mindenestre bármikor megtekinthetők, ha inspirációra, lélekemelő „emlékeztetőkre” vagy csak egy kis szépségre vágyunk.
Nagy Ildikó
A programot április 27-én megismételjük, az esemény ajánlója itt olvasható.
De nem csak itt kerül elő a kút, a forrás és maga a víz, mint a női léthez kapcsolódó elem. A Néreidák kútjánál egészen másfajta „emlékeztetővel” találkozunk. Ahogy Ottília elmondta, Poszeidón lányai (akik szintén ötvenen vannak), a tengeri nimfák szelíd, jóságos istennők, akik a tengeri hajósokat óvták és kísérték. Az érzelmeket szimbolizáló „belső tengerek” úrnőiként megtestesítik a hullámzó érzelmeit irányítani képes nőt, aki szeretettel kormányozza a „vizeire tévedt” hajósokat.