|
Ár ellen evezve „Az a különbség egy vízen lebegő fatörzs és az ugyanabból az anyagból készült bárka között, hogy az utóbbinak vannak evezői és ár ellen is haladhat.”(N. Sri Ram) Fiatalkoromban hallottam ezeket a szavakat. A mondat nem Sri Ram valamelyik előadásán hangzott el, és nem tudom, könyvbe foglalta-e valaha is. Beszélgetés közben vetődött fel. Sokat gondolkodtam róla, és akkoriban, amikor formát kezdtem adni a fennkölt eszméknek egy klasszikus értelemben vett filozófiai iskola keretei között, a fatörzs és a bárka képe mélyen hatott a gondolataimra, érzelmeimre és tetteimre. Az emberek általában az élet vizébe vetett fatörzsekhez hasonlítanak. Eleinte még épek és szárazak, később megtörten és ázottan úsznak az árral, vagy betévednek valamelyik oldalágba a világ hatalmasainak sugallatait követve… Ott azután sodródnak, értelmetlenül ütköznek egymással, piszkosak és sárosak lesznek, nincsen sem határozott céljuk, sem kikötőjük, míg végül darabokra nem törnek, és el nem tűnnek az örök folyó felszínéről, amelyről azt sem tudják, honnan ered és merre tart. Csupasz, széttöredezett, felhasadt fatörzsek, az ár hurcolja őket egyik parttól a másikig, és csak puszta tömegükkel állhatnak ellen neki. Sötét rönkök siklanak nyöszörögve, fáradhatatlan menetben s mégis holtfáradtan! Világosban a nap megmutatja felületükön a rothadás sötét jeleit, éjszaka pedig némán folyik tova az árnyéksereg, és csupán kivételesen billenti fel valamelyikük egyik végét a távoli csillagok felé. A fatörzsek folyója! Egyre többen vannak, ütköznek, megsértik, felmorzsolják egymást… a fatörzsek folyója! Mennyit gondolkodtam erről! Az évek alatt azonban elsajátítottam a szinte feledésbe merült módszereit annak, hogyan kell kivésni és ezzel kikönnyíteni egy tömör fadarabot… a fát, amelyből mindannyian felépülünk. Tovább olvasok E havi számunkban:
Minden kedves Olvasónknak békés, boldog ünnepeket és eredményes új esztendőt kívánnak az idén 30 éves Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagjai!
Kovács-Torma Réka
Azt mondták… a példamutatásról „Tanuld és tanítsd a jobbat!” Thalész „Óvakodj a kritizálástól, inkább mutass jó példát, és ne foglalkozz mások viselkedésével. Mindenki bíráskodjon saját negatív érzelmei felett, és a felett, hogy nem szolgálhat követendő életpéldával.” Jorge Ángel Livraga „Egyáltalán ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.” Marcus Aurelius „Tekints arra az emberre, aki feltárja előtted hibáidat úgy, mintha rejtett kincset tárna fel. Ő a bölcs, aki megmutatja neked az élet veszedelmeit. Kövesd: aki követi, csak jót lát és semmi rosszat.” Dhammapada „Tűzz magad elé egy jellemet mintaképül, és ahhoz igazodj, akár egyedül vagy, akár az emberek között!” Epiktétosz „Hallgasd meg a fenyő, a bambusz és a szilvafa tanítását. A fenyő örökzöld, szilárd gyökerű és tiszteletre méltó. A bambusz erős, rugalmas és törhetetlen. A szilvafa virága szívós, illatos és elegáns.” Ueshiba Morihei „A tanár híddá feszül s biztatja tanítványait, keljenek át rajta; majd miután megkönnyítette a számukra az átjutást, boldogan összeroskad, arra buzdítva őket, hogy maguk építsenek hidakat.” Nikosz Kazantzakisz „Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték.” Jókai Mór Ha szívesen olvasnál még a témában gondolatokat, itt szemezgethetsz további idézetek között. Karácsonyi könyvajándék Kedves Olvasónk! Szeretettel ajánljuk figyelmedbe karácsonyi könyvakciónkat. December 1–15-ig vagy a készlet erejéig minden kiadványunk – a most megjelenő Ár ellen evezve című könyv kivételével – az eredeti ár 50%-áért kapható. A honlapon feltüntetett árak nem tartalmazzák a kedvezményt. Jó böngészést kívánunk a karácsonyi ajándékok kiválasztásához, a megajándékozottaknak pedig jó olvasást a fa alatt! A szerkesztőség Házunk táján
Új Akropolisz a világban
További híreink a nagyvilágból angol és spanyol nyelven. Ajánló Hátrahagyott szólamok „Az örök érvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket. Nem tudok elképzelni ennél magasabb célt.” (Kocsis Zoltán) Kocsis Zoltán szinte egész életét a zene bűvöletében töltötte és mindeközben a mesterévé vált. Hároméves korában kezdett el zongorázni, karrierje nyitányaként pedig 18 évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-zongoraversenyét. Kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző. Kollégája, Fischer Iván, akivel a Budapesti Fesztiválzenekart alapította, így írt róla: „Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen.” Néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetőjeként interjút adott az Új Akropolisz Filozófiai Iskola egyik zeneértő tagjának. A beszélgetés során többek között olyan kérdésekre válaszolt, mint hogy hogyan lehet megszerettetni valakivel a muzsikát, és hogy miért lehet jobb nem pusztán hallgatni, hanem művelni is a zenét? Mitől válik valaki zenésszé? Hogyan képes egy minőségi alkotás hatni a társadalomra? Egyáltalán: mi adja meg valaminek az értékét? Kocsis Zoltán már nincs közöttünk, de hátrahagyott szavaiban és alkotásaiban tovább él szellemisége, művészi géniusza. Az itt megosztott interjúval rá emlékezünk. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|