Kulturális Hírlevél 19. szám
2004. január

TARTALOM

• Januári programjaink
• Világfa – Életfa
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Ezúttal egy kicsit korábban, még az ünnepek előtt elküldjük jókívánságainkkal együtt a következő havi programjainkat ismertető hírlevelünket.

Ebben a hónapban sokszor láthatjuk a kisgyermek Jézust meglátogató Három Királyok képét. A Kelet bölcsei meghajolnak az új vallás megalapítója előtt. Mitikus találkozásról van itt szó: az ősi, a keleti civilizációkat felbecsülhetetlenül hosszú időkön át éltető vallások tudós képviselői és egy csecsemő között, akiben anélkül, hogy pompa vette volna körül, mégis felismerték a világ királyát. Ajándékokkal jönnek, mintha bölcsességükkel és gazdagságukkal segíteni akarnák őt nagy feladatában.

„»Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.« Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.
»Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.« Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől.
Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény.
Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé.”

Egy gyermek, a leendő vallás nagy Mestere és a Három Bölcs meseszerű találkozása, valamint néhány száz évvel korábban egy másik vallás üzenetét elhozó Mester, Buddha szavai mögött hasonló tanítás rejlik. Az emberiség nagyjai sohasem gyűlölték egymást, sőt. A felszíni különbségek mögé láttak, így az új éra hajnalán a Kelet nagy máguskirályai is képesek voltak felismerni egy újszülött gyerekben az örök tanítást más ruhába öltöztető isteni küldöttet. Soha semelyikük sem buzdított arra, hogy vessék meg és pusztítsák el az Isten felé más formákon keresztül törekvő embereket vagy népcsoportokat. Az atrocitásokat és a másság gyűlöletét az elvakított követőik szorgalmazták. A nagy Mesterek inkább arra tanítottak, hogyan ismerjük fel a valódi értékeket, és hogyan tartson össze ember az emberrel, felismerve a kereső és fejlődő lelket a másik szemében. Mert ha az ember testvért látna a másikban, a szeretet ünnepe nem csupán néhány napig tartana, hanem egyre több napot világítana be, és talán egy napon arra a szintre emelkednénk, amelyen azok vannak, akik a jóságra és a megértésre az idők kezdetétől fogva, újra és újra tanítják az ember fiait.

Kellemes, szeretettel teli ünnepeket, és sok lehetőséget a szívből fakadó jó tettekre az új esztendőben!

JANUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

GYŐR

SZEGED

VILÁGFA – ÉLETFA

A magyar népmesék égig érő fája, vagy éppen a karácsonyfa egy olyan, a fához kapcsolódó nagy „jelképerdőnek” a részei, amelynek minden vallásban, kultúrában megtaláljuk a képviselőit.

A magyar népi hiedelemvilágban is fontos a fa, sőt szó szerint középpontnak is mondhatnánk, ugyanis a világ különböző rétegeit köti össze. A régi néphit szerint – amely a magyar ősvallás és a kereszténység elképzeléseit is magába ötvözte – az egész világmindenség három szintből épül fel: az alsó világ vagy Sárkányország a pokolhoz hasonlít, a felső világban egy tejtóban angyalok fürödnek, a középső világ pedig a mi emberi életterünk. Ahol ezek a világok összeérnek, ott a világvége. A fa tengelyként kapcsolja egybe a világokat, és ezzel lehetővé teszi azt is, hogy mozogjunk közöttük.

A magyarral rokon hiedelemvilágú észak- és közép-ázsiai népek szerint csak bizonyos személyek, a sámánok tarthattak kapcsolatot az emberen kívüli világokkal. A sámándobon is ábrázolták a fát, és a szertartás fő része az volt, amikor a sámán egy valódi, hét vagy kilenc bemetszésű faoszlopra mászott fel, és tudósította hallgatóságát, hogy most például a hatodik mennyországban köszönti a Holdat, a hetedikben a Napot, vagy a kilencedikben a legfőbb istennek hódol.

A világfát általában hét ággal ábrázolták, ami a hét bolygóra utalhat. Gyakran találkozunk azzal, hogy a világfa csúcsán a legfőbb isten vagy a Nap trónol. Van továbbá olyan hagyomány is, hogy a lombkorona egymillió levelére egy-egy ember sorsa van felírva. Egy ázsiai elképzelés szerint a gyerekek lelkei megszületésük előtt kismadárként pihennek a világfa ágain, ahonnan a sámánok hozzák le őket az emberek világába.

Karácsonyfa

Amikor karácsonykor gazdagon feldíszítjük a fenyőfát és az asztalnál gyertyát gyújtunk, időn és téren átívelő, örök szimbólumokat hívunk életre. Szinte ez az egyetlen olyan ünnepünk, amely azt is megérinti, aki nincs tisztában vallási és jelképes értelmével, és amely az áruházak pompázatos ajándékválasztéka, a mindent elborító kellemes karácsonyi jókívánságok hatására sem veszti el bensőségességét és melegségét.

Az illatozó fenyőfa testvéreivel együtt az erdőből kerül hozzánk, azonban a karácsonyfa-állítás hagyománya sokkal távolabbról érkezett Magyarországra. Még a 19. század első felében terjedt el német földről, ahova egyenesen a Paradicsomból érkezett. A középkorban ugyanis, amikor karácsony táján eljátszották az Ó- és Újtestamentum egy-egy részletét, Európa északi felén a fenyőfák helyettesítették a paradicsomi fákat.

A téli napforduló

A fenyő örökzöldje már önmagában eszünkbe juttathatná az élet állandó megújulását, de valójában az egész ünnep erre az újjászületésre utal. Már a „karácsony” szavunk is – amely nem magyar, hanem szláv eredetű – a legtöbb (bár nem egységes) értelmezés szerint a „fordulat”, az „átmenet” kifejezésekkel kapcsolatos, illetve összefügg a sötétséggel is. A Nap éves útján december 21-én bocsátja a legkevesebb fényt az északi féltekére. Eddig egyre hódított a sötétség, a természet levetette színes ruháit, és komor, hideg, csendes feketeségbe burkolózott, a következő naptól kezdve viszont már erőre kap a fény. A világosság és a sötétség harcában az élet kerekedik felül, amit minden kultúrában december 21-e körül ünnepeltek.

A rómaiak például ősidőktől fogva Saturnushoz kötötték az évfordulót, mégpedig nagy felfordulással, eszem-iszommal és ajándékozással (mai ünnepünk több elemét ezektől a saturnaliáktól örököltük). Az újjászülető Napot testesíti meg a perzsa Mitra napisten, a római időkben Mithrasként a legyőzhetetlen Nap születésének ünnepe (natalis solis invicti) kapcsolódott hozzá.

Az ezoterikus kereszténységben Krisztus azonosult a Nappal, és naphősként járta végig az évszakok útját. Születésének dátuma, december 25-e tehát szintén az új Nap születéséhez kötődik. Egy régi magyar népi imádság össze is kapcsolja Krisztust és a Napot:

„Fehér rózsa, Mária,
Úr tetőled születik,
Nap tetőled keletik…”

A karácsony napjától vízkeresztig tartó időszak, és az azt megelőző advent is igen gazdag volt néphagyományokban. A legtöbb szokásnak, mint például a karácsonyi asztal alá tett szalmának, a vacsorából megmaradó morzsáknak (amelyeket tavasszal kivetettek a vetőmaggal együtt a földre), az almának, diónak és fokhagymának bajelhárító, egészséghozó és termékenységvarázsló szerepet tulajdonítottak. A világosság térhódítása alkalmat adott arra is, hogy elűzzék a sötétben garázdálkodó rosszat és bajt. Ezek kiseprűzésére szolgált az aprószentek napi (december 28-i) vesszőnyaláb, amellyel házról házra jártak a pásztorok, vagy a bajokozók elrettentésére szolgáló korbács. A karácsony éjjelén merített vizet az „élet vizének” nevezték, és tisztító, betegségűző mosakodásra használták.

A regölés

Sajátos magyar népszokás a kereszténység előtti időkből származó, általában István napkor (december 26.) tartott regölés. A regösök énekeikkel végigjárták a falut, szerencsét, jó termést kívántak a házigazdának, és sokszor a házasulás előtt álló fiatalokat is „összeregölték”. A ráolvasásszerű rigmusok valószínűleg az ősmagyar sámánszertartások elemeit őrzik.

„Emitt keletkezik
Egy szép kerek pázsit,
Abban legelész egy
Csodafiúszarvas,
Csodafiúszarvasnak
Ezer ága-boga,
Misemondó gyertya
Gyújtatlan gyúlladjál,
Ojtatlan aludjál.
Haj regő rejtem!
Azt is megengedte
Az a nagy Úristen.”

A regösénekekben felbukkanó Csodaszarvas, a magyar mondák és a népköltészet gyakori szereplője egyesíti magában a napfordulóval kapcsolatos két fő jelképet, a fát és a Napot. Az agancs szó a fa ágára utal – a csodás szarvas pedig agancsán az újjászülető fényt, a Napot hordozza.

December 13.: Luca napja

A rettegett, banyaszerű Luca a magyar néphitben a gonosszal, a rontó varázserővel függ össze, holott a név eredetileg a latin lux (fény) szóból származik. 12 napon át 13-féle fából kellett elkészíteni a „Luca székét”, hogy majd erre álljanak fel a karácsonyi éjféli misén, és lássák meg, ki a luca, vagyis az ártó személy a faluban. A Lucától karácsonyig terjedő 12 napon a legerősebb a sötétség, így különlegesen sok jóslási praktika, tilalom és varázsló szertartás eshetett erre az időszakra. A luca-kalendáriumot például rögtön ki is próbálhatjuk: megfigyeljük a december 13-át követő 12 nap időjárását, és az egyes napok alapján megjósolhatjuk a jövő év egy-egy hónapjának időjárását.

Érdemes tudnunk, hogy a római naptári fordulópontokat általában a megelőző holdtöltén, a hónap idusán (13-án vagy 15-én) kezdték ünnepelni. A nap jelentőségét emelte, hogy a Julianus-féle naptár hibájából adódóan a középkorban jó négyszáz éven át december 13-a volt az esztendő legsötétebb napja, a napforduló. 1582, Gergely pápa reformja óta a napforduló újra a megszokott helyén, 21-én figyelhető meg.

Takács Mária

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Amikor magasabb nézőpontból szemléljük a dolgokat, már nem a mindennapi túlélésért folytatott állatias harc drámaiasságát látjuk bennük. Amikor így szemléljük a dolgokat – egy kis fénnyel megvilágítva –, attól még léteznek, csak éppen már másként látjuk őket, és talán érthetőbbé is válnak. Amikor két kutya ugyanazon a csonton marakodik, az azért van, mert csak azt látják, és nem veszik észre, hogy tőlük alig pár méterre több csont is van, további lehetőségek, amelyek miatt az addig vívott harc fölöslegessé válik. Háborúk, egymás meg nem értése, összeütközések, gyilkosságok, feszültségek, gyűlölködések, hiúságok, becsvágyak… Csontok, amelyekért annyi ember marja egymást… De egy kicsit távolabbról, egy kicsit magasabbról, egy kis fénysugárral megvilágítva őket, felismerhetjük valódi értéküket. Az életnek van fényes és sötét oldala, boldog és szomorú pillanatai, azonban ezt el kell fogadnunk, fel kell ismernünk, hogy ez törvényszerű, és meg kell tanulnunk ennek tudatában haladni az élet fénylő és boldog oldala felé.

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.