Kulturális Hírlevél 10. szám
2003. március

TARTALOM

• Márciusi programjaink
• Ma láttam… a tavaszt
• Részletek Seneca erkölcsi leveleiből
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Talán még korainak tűnhet a tavasz beharangozása, hiszen a szokatlanul hideg tél még mindig fogva tartja az életet a földön. Pedig a március, a tavasz eljövetelének, és a régi hagyományokban egyben az új év kezdetének hónapja már beköszöntött. Tudjuk, hogy a természetben semmi sem történik elhamarkodottan, a gyenge csíra sem sietheti el, hogy áttörje a fagyott, kemény földet. Csak a türelmes, kitartó erőfeszítés hozza meg az eredményt. Így a nyilvánvaló tavaszt is egy hosszú, a föld alatt láthatatlanul zajló folyamat előzi meg.

Mivel az ember ugyanúgy a természet része, mint minden élőlény a Földön, rá is hatnak a természet ciklusai. Télen, a nap éltető fényének hiányában ő is lelassul, az agyában csökken a szerotonin szintje, és minden arra készteti, hogy magába forduljon, és saját mélységeit kutassa, akárcsak szimbolikusan a fák, akiknek élete az évnek ebben a szakaszában a gyökérben összpontosul. De a fizikai-lelki egészséget elősegítő hagyományos életről a mai ember rég elfeledkezett, és így nem él együtt a természet adta ritmusokkal – télen is ugyanúgy folytatja ritmustalan életformáját, és a tavaszt megelőző hónapokban nemritkán kisebb-nagyobb depressziónak esik áldozatául.

Ahogyan nem lehet siettetni a természeti ritmusokat, ugyanúgy késleltetni sem lehet. A télen elpusztult levelek helyett újak nyílnak, a régi formák megújulnak, és egyetlen tavasz sem lesz ugyanolyan, mint az előző volt, hiszen mindegyik a megifjodásnak, az új élet születésének örök archetípusát éli meg.

A tavasz az ember megújulásának titkát is őrzi. Rómában március Mars isten hónapja volt, aki a harc és egyben a mezőgazdaság éltetője is volt. Ő űzi el a tél jegét és hívja ki a földben rejtőző magból az új életet. Ehhez azonban a magnak el kell pusztulnia: a régi mag halála az új csíra élete. A tavasz így ismét felhívja az ember figyelmét arra, hogy számot vessen életéről: hogy szabaduljon meg a régi, elszáradt levelektől és kiszáradt ágaktól. Amíg ők foglalják el a helyet a lelkében, addig nem is láthatja meg az új lehetőségeket. Mars nyomában érkezik Vénusz, a tetterős isten után lépdel szerelmese, a szépség úrnője. Vénusz a felszabadult energia, amely kiteljesíti az eredeti impulzust, a szeretet révén az életet fenntartó erő a természetben.

Az ember néha félelemből késleltetné a szükséges lépéseket, néha pedig türelmetlenül felgyorsítaná a folyamatokat. Ha tanulunk a természettől, és például tavasszal naponta megfigyeljük ugyanannak a bimbónak vagy csírának a nyílását, talán átélhetjük a türelem és a bizalom erejét. Bizalom a természetben, a minden élőre kiható nagy éltető erőkben, és türelem, amellyel az idő titka feltárul előttünk: minden pillanat ugyanannyira értékes, hiszen mindegyik magában rejti a kezdetet és a célt, azaz az örökkévalóságot.

MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

GYŐR

SZEGED

MA LÁTTAM… A TAVASZT

Ma láttam a tavaszt. Minden eddigi évben is láthattam volna, de a felgyorsított életritmus elrejti előlünk a természet legkülönlegesebb csodáit.

A tavasz, amelyet ma láttam, finom és fénylő hálóhoz hasonlóan nyújtózott el a fák között. Átadtam magam a képzeletemnek, és nem volt nehéz azonosítani ezt a ragyogó látványt azokkal a finom vonásokkal, amelyekkel Botticelli ruházta fel saját Tavaszát. A képzelet adta csodáknak köszönhetően a Tavasz hozzám fordult, és tanított.

Az álom és a halál hasonlóságára emlékeztetett, és arra, hogy Ő képes legyőzni az egyiket és a másikat is. Ott, ahol azt hisszük, hogy nincs már semmi, a feltámadás csodája tárul fel előttünk.

A Nap misztériumáról szóló régi hagyományokra emlékeztetett: a tavasz első napjának első napsugara (valójában ez az év első napja), magával hozza az új, a tiszta és a jó különös erejét. Ez az első fellélegzés hosszú idő után, ez az első fény a hosszan tartó sötétség után.

A szépség értékére emlékeztetett, de nem egy túltengő, hanem egy egyszerű, alig kibontott szépségre: tavaszi, növekvő, egyszerű és természetes. És felismertem benne a Tavaszt, a nőt, a szépséget. Minden nőnek – hiszen a szépség lánya – utánoznia kellene ezt a mágikus esztétikát.

A felébredés mosolyára emlékeztetett, amely olyan, mint a gyerek első mosolya, amikor reggel felébred. Jaj, milyen sokat ér a mosoly a szenvedés és egymás kínzásának dermesztő telén…!

A kedves és gyöngéd tett melegségére emlékeztetett, a lehetőségre, hogy segítsünk és szeressünk mindenkit, akinek szüksége van rá, és hogy ne korlátozzuk nemeslelkűségünket.

Ekkor még valamit megtanultam az örökkévalóság misztériumáról: a szépség, a gyöngédség, a tisztaság, a nagylelkűség mind az örökkévalóság részei. Az örökkévalóság nem egy végtelen, szomorú és hideg űr, ahol nem tehetünk semmi mást, mint hogy az órák múlását figyeljük. Az örökkévalóság az állandó újjászületés, a percről percre való felébredés, a minden pillanatban való újrakezdés.

A tavasz örök: évente egyszer jön el hozzánk, és láthatóvá válik a fényben és a virágokban, a melegségben és az énekekben. De elég ez az egyszeri megnyilvánulása is, hogy az év többi részében megőrizzük titkának magját: felébredni minden reggel, élni mindennap, kihasználni minden órát, és megőrizni a naponkénti újjászületéshez szükséges frissességet; egy lépéssel közelebb jutni a teljességhez, amelyet az éves ciklusban nyárnak hívnak.

Hozzánk, akik már lépünk, de még csupán álmodni tudunk a nyár teljességéről, hozzánk, akiknek szükségük van egy baráti kéz segítségére: hozzánk érkezett el a tavasz!

(Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből)

RÉSZLETEK SENECA ERKÖLCSI LEVELEIBŐL

A budapesti Szenzár Kiadó gondozásában novemberben jelent meg a Seneca összes prózai műveinek bemutatására vállalkozó, háromkötetesre tervezett sorozat első kötete, amely a Vigasztalásokat és az Erkölcsi leveleket tartalmazza. A kiadás különlegessége, hogy több mint száz év elteltével először jelent meg magyar nyelven Seneca összes fennmaradt levele, mind a 124. A korábbi kiadásoktól eltérően tehát nem válogatásról van szó, és ezzel a magyar könyvkiadás régi adósságát sikerült törleszteni. A kötet formátuma is méltó a tartalomhoz, hiszen a 742 oldalban jegyzetek, névmutató és Seneca életéről szóló összefoglaló tanulmány is szerepel, megkönnyítve ezzel a szövegekben való keresést is.

Az Erkölcsi levelek Seneca unokatestvéréhez, Luciliushoz szólnak, de már életében széles körben terjesztették őket. A levelekben Seneca a sztoicizmus szellemében hívja föl Lucilius figyelmét arra, hogyan lehet egyre hatékonyabban gyakorolni az életben a filozófiát.

„Fogadd meg a tanácsom, Luciliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled, vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze, és őrizd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik. Mégis az a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye. S ha valóban meg akarod gondolni a dolgot, életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. (…)

…kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk.” (1. levél)

„…ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.” (3. levél)

„Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint a berendezést. Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt. A gyenge lélekre jellemző, hogy nem tudja elviselni a gazdagságot.” (5. levél)

„Minden esetleges előnnyel gyanakodva és félénken nézzetek szembe: a vadat és a halat úgy csalják csapdába, hogy valamilyen reménnyel kecsegtetik.” (8. levél)

„…igaz az, amire Athenodorusnál bukkantam: »Vedd tudomásul, hogy csak akkor leszel mentes minden vágytól, mikor majd odáig eljutottál, hogy semmit sem kérsz az istentől, amit nyilvánosan is ne kérhetnél.« Most ugyanis mily nagy az emberek esztelensége! A legocsmányabb kívánságokat suttogják meg az istenek fülébe; s ha valaki közülünk figyelni kezdene rájuk, elhallgatnának. Nos, az isteneknek beszélik el azt, amit nem szeretnének az emberekkel sem közölni. Gondold meg tehát, vajon üdvös volna-e ez a tanítás: »Úgy élj az emberek között, mintha az istenség figyelne, s úgy beszélj az istenséggel, mintha az emberek hallanák.«” (10. levél)

„Az a legboldogabb és legnyugodtabb birtokosa önmagának, aki a holnapot aggódás nélkül várja. Aki azt mondta, hogy élt, annak minden új nap nyereséget jelent.” (12. levél)

„Több dologtól rettegünk, mint amennyi valóban sújt bennünket, s gyakrabban szenvedünk a képzelődés folytán, mint valódi ok miatt. (…) …ne tartsd magad szerencsétlennek idő előtt, minthogy azok a dolgok, amelyeknek a bekövetkezésétől rettegtél, talán sohasem fognak bekövetkezni, vagy legalábbis egyelőre nem következtek be. Bizonyos dolgok jobban kínoznak bennünket, mint kellene; más dolgok előbb kínoznak, mint kellene; bizonyos dolgok pedig gyötörnek, bár egyáltalán nem volna rá szükség.” (13. levél)

„Ki kell tartanunk, és állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, míg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt.” (16. levél)

„A filozófia (…) cselekedni tanít, és nem beszélni, s azt követeli, hogy mindenki a saját belső törvénye szerint éljen, hogy élete ne álljon ellentétben beszédével, s hogy maga az élet, bensőleg tekintve, minden cselekedetben ugyanazt a színezetet mutassa. Az a bölcsességnek a legnagyobb feladata, s egyszersmind bizonyítéka is, hogy a tettek a szavakkal összhangban vannak, hogy maga az ember mindenütt egyenlő, mindenütt azonos.” (20. levél)

„Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe. (…) Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (28. levél)

„A legkisebb zugból is az égbe lehet emelkedni.” (31. levél)

„Ha semmi másért, azért haladj előre a bölcsességben, hogy szeretni megtanulj.” (35. levél)

„A jellem fölött nincs hatalma a sorsnak.” (36. levél)

„Mi tehát az, amiben tévednek, noha mindenki a boldog életet kívánja? Az, hogy a boldog élet eszközeit összetévesztik vele magával, és míg keresik, menekülnek is a boldogság elől, mert jóllehet a boldog élet betetőzése a szilárd nyugalom és a megingathatatlan bizalom, ők aggódásra gyűjtenek okot, s az életnek az ármányos útján nemcsak viszik, hanem vonszolják terhüket. Így mindig messzebbre távolodnak el attól az eredménytől, amelyre törekszenek, s minél jobban törekszenek rá, annál inkább akadályozzák önmagukat, és annál inkább visszafelé haladnak. Ez történik meg azokkal is, akik a labirintusban sietnek, mert éppen maga a gyorsaságuk bonyolítja be őket.” (44. levél)

„Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak.” (45. levél)

„Tiszteljenek inkább, mint féljenek. (…) Ha tisztelnek, szeretnek is; a szeretet nem vegyülhet a rettegéssel.” (47. levél)

„Közösségben élünk. Nem is élheti le napjait boldogan senki, ha csak magával foglalkozik, ha mindent egyedül a maga hasznára fordít. A másiknak kell élned, ha magadnak akarsz élni.” (48. levél)

„A bölcs lelke olyan, mint a Hold fölötti világ, mindig derült.” (59. levél)

„…ha valaki arra gondol, amit kapnia kell, elfelejti, amit kapott; az a legrosszabb a vágyban, hogy hálátlan.” (73. levél)

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A görögök és a rómaiak kissé eltérően gondolkodtak a lélekről. A görögök az önismeretet hangsúlyozták, a rómaiak pedig az önuralmat és azt, hogy az embernek teljes mértékben tisztáznia kell az őt körülvevő világgal való lelki viszonyát. A sztoikusok így írtak erről: »Ha valami olyasmi történik veled, ami rajtad kívül áll, akkor miért aggódsz, hiszen nincs hatalmadban megoldani. Ha pedig a belső világodban történik valami, miért aggódsz, hiszen módodban áll megoldani.« A sztoikus filozófia, amely magán viseli a görög künikosz filozófia bizonyos vonásait, a pszichét az objektív és a szubjektív jelenségek közé helyezi el, ugyanakkor nagyon emberinek és gyakorlatiasnak tartja.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.