Kulturális Hírlevél 11. szám
2003. április

TARTALOM

• Áprilisi programjaink
  
  
• Beszélgetés az Új Akropolisz GEA csoportjának tevékenységeiről
  
  
• A Föld, az állatok, az ember…
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Március végén, a régi Egyiptommal foglalkozó péntek esti előadásunkon elhangzott az egyiptomi halotti kultuszhoz kapcsolódó tagadó bűnvallomás egyik mondata: „Nem tartóztattam fel a vizet az ő idejében”. Ezt a mondatot az Ozirisz bírósága elé érkező emberi lélek mondhatja el, és ha igazat szólt, az adott testben leélt életét helyesnek, őt pedig „igaz hangúnak” nyilvánítják. Aki igaz hangú („maa-heru”), az az igazságosság nagy istennőjének, Maatnak a törvényei szerint élt, azaz nem vétett a természetet és embert egyaránt uraló törvények ellen. A tagadó bűnvallomás többi mondata hasonlóképpen az istenekkel, az emberekkel és a természettel való viszonyt tükrözi.

Milyen jelentősége volt az egyiptomiak életében a folyó korlátozásának? A folyó a Nílus, amelynek évi egyszeri kiáradásától függött az élet a sivataggal körülvett völgyben. A Nílust feltartóztatni tehát maga lett volna az élet elleni merénylet. Az ókori egyiptomiak évezredeken át a természet ritmusához igazodtak, az új év a Nílus kiáradásával kezdődött, és a termékeny iszaptól fekete színbe öltözött föld magát az életet jelentette. Ezenkívül egy bölcsen kialakított és gondozott csatornarendszer egész éven át lehetővé tette a földek öntözését. Nem akadályozták, nem korlátozták mesterséges gátakkal a folyót, hanem alkalmazkodtak hozzá, az ő életéhez.

Mennyire máshogy viszonyultak a természethez akkor, mint ma! Most azt hisszük, hogy bármit megtehetünk, és hogy a folyóknak és a természet minden egyes részének alkalmazkodnia kell a mi elképzeléseinkhez.

Az egyiptomihoz hasonló megközelítés más régi népekre is jellemző volt. Az ókori Kínából fenn is maradt egy szinte mitikusnak hangzó történet. Eszerint egy Kun nevű ember gátakkal próbálta megfékezni az áradó vizet, amiért végül el is ítélték. Fia, Nagy Jü, helyesen cselekedett, és gátak helyett csatornákat építtetett, amelyekkel elvezette a vizet. Ezért a legfőbb Isten méltónak találta arra, hogy rajta keresztül ismertesse az emberekkel a Nagy szabályt, amely az együttélés törvényeit foglalja magában. Mert aki csak saját érdekére gondol, és saját folyószakaszát gátakkal védi az áradástól, az jóval nagyobb veszélybe hozza az alsóbb szakaszokat, valamint az ott élőket. Aki csak a saját kis részével törődik, és nem tartja szem előtt az egész javát, az egyszerre vét a természet és az emberi együttélés örök törvényei ellen.

És most, amikor az egész Föld oly kicsivé zsugorodott az egyre növekvő emberi mohósággal szemben, nem kellene-e még inkább figyelnünk arra, hogy saját érdekünk a nagy emberi és természeti közös érdek legyen? Mert ha túllépjük a határokat, félő, hogy a nagy egész rendje borul, emberi és természeti viszonylatban egyaránt, és hogy nem lesz hely, amely menedéket nyújthat a kétségbeesetteknek.

ÁPRILISI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

GYŐR

SZEGED

BESZÉLGETÉS AZ ÚJ AKROPOLISZ GEA CSOPORTJÁNAK TEVÉKENYSÉGEIRŐL

• Erdőtakarítás, utcai szemétszedés, segélyakciók… Már több éve tevékenykedik az Új Akropoliszban a GEA. Miért kezd el egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is foglalkozni?

• Az ember a természet része, és úgy tartjuk, hogy részt kell vennie a természet életében, nem csupán kihasználnia. Látva környezetünk állapotát, igenis fontos, hogy lehetőségeinkhez képest tegyünk is valamit a természet életben maradásáért. Ezért az iskolánkban az akropoliszi önkéntesekből alakult meg a GEA csoport, amelynek jelszava: önkéntesség, természetvédelem, segélyakciók. A Gea szó a görög Földanya nevének egyik változata, és csoportunk célkitűzései éppen annyira mindent magukban foglalhatnak, mint maga a Földanya: a természetre, annak minden élőlényére, és az emberre egyaránt kiterjed. Ezért filozófiai iskolaként, amely a filozófiát mint életformát tanítja a ma emberének, foglalkoznunk kell az ilyen jellegű kérdésekkel, és a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel.

• Milyen tevékenységekre vonatkozik a természetvédelem?

• Sokféle tisztítási akciót szerveztünk és szervezünk. Ebbe beletartozik a rendszeres utcatakarítás Győrött, Szegeden és Budapesten. Ezenkívül Győrött úgy is bekapcsolódtunk a város szépítésébe, hogy segédkeztünk egy óratorony felújításában. Budapesten, együttműködve a helybéli művelődési házzal, éveken keresztül parktisztítási és faültetési akciókat szerveztünk a csepeli Rákóczi-kertben. Szegeden és Győrött már többször résztvettünk az árterek tisztításában. Tavaly mindkét városban tartottunk két-két ilyen takarítási akciót, a Tiszánál, illetve a Dunánál.

  Törekszünk arra, hogy együtt lépjünk fel más környezetvédelmi szervezetekkel, ezért 2002-ben a Széchenyi Egyetem környezetgazdálkodási tanszékével karöltve általános környezetállapoti felmérést végeztünk Győrött, a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve pedig négy erdőtisztítási akciót tartottunk, melyeken egyesületünk tagjai közül alkalmanként 40-50-en vettek részt, és a felhívásunkhoz csatlakozó fővárosiak közül is jó néhányan eljöttek.

• Hol van szükség a GEA segélyakcióira?

• Mostanában kezdtünk el hangsúlyosabban foglalkozni a segélynyújtáshoz szükséges felkészüléssel. Eddig – most már hagyományosnak mondható – karácsonyi ruhagyűjtési akcióinkkal igyekeztünk segíteni az embereknek, tavaly például Budapesten 440 kg ruhát juttattunk el a Vöröskereszt VIII. kerületi szervezetén keresztül a rászorulókhoz. Szegeden a szentmihálytelki Családok Átmeneti Otthona számára 20 zsák felnőtt- és gyerekruhát gyűjtöttünk össze.

  Természetesen árvízi mentéseinknek is a segítségnyújtás a célja. Már három évvel ezelőtt is kivettük a részünket a munkából, amikor is egy Heves megyei településen a romeltakarításban segédkeztünk. A legutóbbi augusztusi árvíz idején is „kimentünk a gátra”: a XX. kerületi Duna-telepen és Szentendrén a katonai-védelmi erők mellett vettünk részt a védelmi munkálatokban, és segítettünk helyrehozni a leányfalui Vadkacsa vízisport-telepet. Idén felállítottunk egy mentőcsapatot, amely folyamatosan képzi magát, és az év elején együttműködési megállapodást kötöttünk a Budapest Fővárosi Polgárivédelmi és Katasztrófavédelmi Szövetséggel. A megállapodás szerint öt önkéntesünk készenléti szolgálatot vállal az esetleges katasztrófák elhárításában. A jövőben különböző képzéseken is részt fogunk venni, és hamarosan egy polgári védelmi verseny lebonyolításába is bekapcsolódunk.

• Milyen akciókat tervez a csoport a közeljövőre?

• Együttműködési megállapodást kötöttünk a Győri Kommunális Szolgáltató Kft.-vel, így április 5-én a győri József Attila lakótelep tavát fogjuk közösen kitisztítani. Budapesten április 12-én – a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve – szervezünk egy erdőtiszítási akciót. Szegeden pedig április 26-án lesz újabb ártértisztítási akció. Várjuk mindazokat, akik nemcsak gyönyörködni szeretnének az újjáéledő tavaszi természetben (hisz egy ilyen akció kitűnő kirándulási lehetőség is egyben), hanem szívesen segítenek abban is, hogy megtisztuljon a föld, a víz és az erdő.

A FÖLD, AZ ÁLLATOK, AZ EMBER…

„Azt a kényszert érezzük, hogy egészségesnek és szépnek kell maradnunk. Ha pedig még arra is futja, akkor divatosan is kell öltözködnünk. Ezalatt pedig a Föld, amelytől otthonunk, testünk és egészségünk függ, a betegség nyilvánvaló jeleit mutatja.”

„Ha az erdőket tényleg a kipusztulás fenyegeti, ha egyaránt haldoklik a növény- és állatvilág, akkor nagy baj van a világban. Lehet, hogy a Föld panasza szól az emberekhez, akik nemigen bánnak vele élőlényként. Lehetséges, hogy növekvő elsivatagosodása figyelmeztetés azoknak, akik nem gondolnak bele, mit is jelentene a sivár és puszta Föld… ahol a megmaradt kevés ember képtelen lenne visszaállítani mindazt, ami elpusztult.”

„Sokan szólalnak fel világszerte, kiemelve, hogy hányféle emberi tevékenység árt a bolygónak. De mintha mégsem változna semmi. Csúcstalálkozókat tartanak a világ nagyvárosaiban, hogy értekezzenek a Föld helyzetéről, majd miután érdekes végkövetkeztetéseket hangoztatnak és adnak ki, mindenki hazamegy a saját országába, és ugyanazt teszi, amit addig. A gazdasági érdekek – legyen az egyéni, kereskedelmi, ipari, vállalati, tőzsdei, állami vagy olyan, amelyről nem is tudunk –, úgy tűnik, fontosabbak a válságos állapotban lévő Föld érdekénél.”

„A Föld öreg és beteg – ezt tanítják az ősi hagyományok. A tünetek egyre jobban láthatók, és amit mi elemi csapásnak minősítünk, csupán a bolygó nyöszörgése. Ehhez jön még a tudatlanság és a mértéktelen vágyak káros következményei, mert az emberek azt hiszik, hogy érzéketlen és elmozdíthatatlan kőtömbön laknak.”

„Elveszítettük a szent földrajz iránti érzékenységünket. Ma bárhol építkezhetünk, és bárhogy élhetünk. Nem ismerjük el azokat a helyeket, ahol sokkal jobb letelepedni, mert ott jótékony energiák működnek. A divat diktálja az építészeti stílusokat, amelyek biztonságos megoldásaik ellenére mégsem szilárdak, a szépségről nem is beszélve. Miért panaszkodunk, ha tudatlanul éppen egy hangyaboly vagy skorpiófészek fölött állítottuk fel sátrunkat?”

„A természet nem csupán »környezet«, díszlet, melyből kivonjuk az életünkhöz szükséges anyagokat. A természet élőlény, hatalmas lény, akit nehéz felfogni nagysága és sokszínűsége miatt, melyben a létezés számtalan formája kap helyet, s mi is egyike vagyunk ezeknek. Lehetetlen tisztelni a természetet, ha azt hisszük, hogy mi és még néhány élőlény »különleges esetek« vagyunk: hogy a természet az egyik oldalon áll, mi és még egy-két teremtmény pedig a másikon. Vagy talán részének tekintjük az ásványokat, a növényeket és az állatokat – netán a számtalan csillag is beleférne? –, s magunkat, az embereket ezek szemlélőinek és használóinak?”

„Szeretnénk felébreszteni a természet iránti tiszteletet, életereje miatt, megköszönve neki mindazt, amivel egyrészt fizikai fenntartásunkat segíti, másrészt pedig állandóan bölcsességre biztató tanításaival kötelez le.”

„A kivételektől eltekintve, az ökológiai megmozdulások valódi mozgatórugója az, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez őrizzék meg jó állapotban a természetet – hiszen környezetünk hanyatlása előbb vagy utóbb az emberiség hanyatlását eredményezné. Ez igaz, de nem lehet csupán ez az egyetlen indítékunk arra, hogy szeressük a természetet. Önzőség lenne csak saját fenntartásunk miatt gondoskodni róla.”

„Oldalak százait lehetne megtölteni azzal, amit az állatokról el lehet mondani, és amit tőlük tanulhatnánk. Vannak állatok, melyekről alig tudunk valamit. Mások viszont barátaink lettek, megtanultak velünk élni, és szüntelenül igyekeznek, hogy megértsék vágyainkat és megragadják figyelmünket. Mi képesek vagyunk hasonló nagylelkűséget és odaadást tanúsítani irántuk? Vagy megelégszünk azzal, hogy »felsőbbrendűnek« érezzük magunkat? Ma láttam egy sárga szemű, fekete kandúrt, amint mozdulatlanul feküdt egy napos sziklán. Ügyetlenül megpróbáltam utánozni a nyávogását. Rám pillantott, és azonnal válaszolt. Ugyanezt nem tapasztaltam egy élelmiszerbolt alkalmazottjánál…”

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Már jó ideje elveszítettük azt a képességet, hogy a természettel és szellemeivel beszélgessünk. Éppen azok az egyszerű és szerény emberek, akik egykor ezt a bensőséges kapcsolatot őrizték, mára eltávolodtak tőle, elfelejtették ezt a nyelvet, zord osztályharcokkal és dühös követelésekkel helyettesítve, amelyek, bár nem teljesen indokolatlanok, mégis megszakítják a szenttel való kapcsolatot.

A természettel való beszélgetés korántsem azt jelenti, hogy követeljük, hogy a Föld mindent megtegyen a mi boldogulásunkért. Ellenkezőleg, a természettel való bensőséges kapcsolat létrehozását, megnyilvánulásainak mély megértését jelenti, és annak az elérését, hogy ő is megértsen bennünket. A két fél közötti kapcsolatról van szó, a kölcsönös barátságról, és nem arról, hogy elvárjuk a természettől, hogy örökké az ember szolgálatában álljon, és szükségleteinek, szeszélyeinek kielégítőjévé váljon.

Az emberiség is öreg, fáradt, nincsenek nagy eszméi, és csalódott. Nyilván vannak kivételek, de a levertség általános. A megannyi értelmetlen erőszak láttán nem is csodálkozunk rajta, hogy ezt az erőszakot az ember önmaga és a természet ellen is fordítja.

Így tehát a helyzet most olyan, amilyen, és ha nem változik semmi, lehetetlen lesz a két öreg, a Föld és az emberiség közötti párbeszéd. Az embernek kell azon igyekeznie, hogy öregségét hasznos tapasztalattá alakítsa, csalódását a természettel folytatott párbeszéddé, hogy tovább tanulhasson törvényeiről. Ez nem jelent biztosítékot a katasztrófák ellen, csupán a bekövetkezésük ismeretét, a rájuk való felkészülést, és a közvetlen kapcsolattartást ezzel a nagy és hatalmas házzal, amelyben lakunk. Így nyílna valódi lehetőség az ember, és talán a Föld gondjainak megoldására is.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.