Kulturális Hírlevél 5. szám,
2002. október

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Marcus Aurelius – a filozófuscsászár
  
  
• Idézetek Marcus Aureliustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

A kínai bölcsek szemében az ember helye az ég és a föld között van, feladata pedig az, hogy saját életében összekösse a két ellentétet. Ezért is van, hogy az ember gyakran bizonytalanná válik, mert hol az egyik erő uralkodna el benne, hol a másik. Nincs is talán annál nehezebb vállalkozás, mint felismerni az ellentéteket, és harmóniát alakítani közöttük úgy, hogy minden a helyén legyen, illetve a megfelelő időben történjen, akárcsak a természet életében.

A természet azért mutat állandóan példát a figyelő embernek, mert nagy élő egységként működik, benne minden mindennel össze van kötve, és a legapróbb jelek is jelentősek lehetnek. A kis csírából óriás majomkenyérfa nőhet ki, elég csak Saint-Exupery Kis herceg című történetére visszagondolni. Csak az a kérdés, hogy jó lesz-e az a kisbolygónak, ha akár egyetlen óriás majomkenyérfa is elkezd gyökeret ereszteni rajta. A végeredményt ismerjük: a Kis herceg gondosan megvizsgált minden egyes csírát, hogy megállapítsa, engedheti-e, hogy tovább fejlődjön és gyümölcsöt hozzon. A veszélyesnek tartottakat pedig nem engedte tovább erősödni.

Amikor régen azt tanították az embernek, hogyan tanuljon a jelekből, az „ég” figyelmeztetéseiből, hogy ne kelljen feltétlenül elszenvednie a gyakran fájdalommal járó legvégső következményeket, akkor olyan módszerekhez folyamodtak, amelyek a mai ember számára többnyire érthetetlenek: jósoltak a csirkék viselkedéséből, a csontok repedezéseiből, a madarak röptéből… A jóslásnak, a jövőbe látásnak nagy fontosságot tulajdonítottak, mert megmutathatta a mag fejlődési irányát, a jövő képét, különösen ha kitartunk az irány mellett.

A jövő fürkészését akkor nevezzük filozófiainak, ha abban az ember aktívan, felelősen vesz részt. Ha meg akarja változtatni szándékait, illetve vágyainak, akarásainak irányát, amennyiben a jelek alapján a gyümölcsük nem lesz kedvező sem saját maga, sem mások számára. Ráadásul a természet törvényeinek és így saját magának az egyre mélyebb megértésére való törekvés vezérli.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a szeptemberi Ji Csing előadáson és tanfolyamon, és az október 4-i, a római jóslásról szóló előadásban is feltétlenül újra felmerülnek majd. Meggyőződésünk, hogy a régi ember életformája sok kincset rejt számunkra, ha gondolatilag meg tudjuk közelíteni ezeket a részben elmúlt, részben pedig még bennünk szunnyadó világokat.

„Amennyiben az ember ezen keresztül hasonlóvá válik az éghez és a földhöz, nem fog velük ellentétbe kerülni. Bölcsessége valamennyi dolgot felölel, s Taója az egész világot elrendezi. Ezért nem követ el többé semmilyen hibát…”    (Ji Csing)

Az előadások mellett évente több alkalommal indítunk filozófiai bevezető kurzust, amely rálátást ad a bölcsesség kincseire, és megsejteti, milyen gazdag az emberi gondolkodás forrása. A 17 részes előadássorozat látogatói olyan kaland részesei lehetnek, amelyben egy út sok ösvényét fedezhetik fel a világ és önmaguk megismerése felé. (Szegeden október 2-án, Budapesten október 17-én kezdjük legközelebbi kurzusainkat.)

A FILOZÓFIAI BEVEZETŐ KURZUS PROGRAMJA

1. Természeti avagy ezoterikus filozófia
   
   • a filozófia mint életforma
   • Isten rejtélye
     
2. Az ember és a kozmosz
   
   • a felépítésük közötti párhuzamok
   • az ember hetes felépítése; testek és altestek
   • az evolúció
     
3. India
   • a kozmoszt uraló törvények: karma és dharma
   • Bhagavad-gíta, ind tanköltemény; a reinkarnáció tana; avatárák; a helyes cselekvés
     
4. Tibet
   • A Csend hangja: tibeti misztikus irat a tanítványi útról; a beavatás; a bölcsesség Mesterei
     
5. Buddhista filozófia
   • a szenvedés mint a tudatosítás eszköze
   • a Négy Nemes Igazság; a nirvána
     
     „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.” (Buddha)
     
6. Távol-Kelet
   • Konfuciusz és a „nemes ember” fogalma; az etika mint a társadalom alapja
     
7. Egyiptom
   • az élet rituális és mágikus felfogása
   • erkölcs – cselekvés – vallás
     
     „Tettei, nem pedig születése révén ismerszik meg az ember.” (Intelmek)
     
8. A görög hagyomány
   • Platón tanításai az egyénről, az igazságosságról és a nevelésről
   • a Barlanghasonlat
   • Arisztotelész: a boldogság és az erény
     
     „Ha az Ismerd meg önmagad elvére minden ember figyelne, nem vált volna belőle isteni parancs.” (Plutarkhosz)
     
9. Róma
   • Sztoikusok: a belső megtisztulás és az akarat
   • Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
     
10. Az újplatonikusok
    • Alexandriai eklektikus iskola
    • Plótinosz: a Háromság és a kiáradás tana
      
11. Hermetikus tudományok
    • jóga, asztrológia, alkímia
      
12. Az emberiség emlékezete
    • történetfilozófia; a történelem és a mítosz
      
      „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.” (Cicero)
      
13. Az ember és ciklusai
    • az örök visszatérés mítosza
    • világév, világhónapok: a történelem értelmezése asztrológiai kulcsban
    • korunk válsága – új középkor
      

Pszichológiai gyakorlatok

• a negyedik alkalomtól kezdve a kurzus végéig
• figyelem, összpontosítás, akarat
  
  „Aki képes a figyelmét irányítani, az önmagát irányítja.” (J. A. Livraga)

OKTÓBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

MARCUS AURELIUS – A FILOZÓFUSCSÁSZÁR

Méltóságteljes, merev alakokként vonulnak el előttünk a régi Róma császárai. Többet tudunk róluk, mint a hétköznapok embereiről, de így is igen távol vannak tőlünk. Van azonban köztük valaki, aki megszólal, sőt egészen közel lép hozzánk. Mintha hangosan önmagával beszélgetne. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy bennünket is bevon a beszélgetésbe. „Vezérlő értelme” (ahogy ő mondja) olyan gondolatokra indítja, amelyek kétezer év után is a lehető legközvetlenebbül szólnak a szívünkhöz és az értelmünkhöz.

Ez a sugárzó, különös imperátor az i. sz.-i II. században élt Marcus Aurelius, aki 161 és 180 között uralkodott. Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául fogadja.

Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”. Az írásokat olvasva mégis úgy tűnik, a harc belül is folytatódik. Nem keres kibúvókat, nem kíméli magát, és megjegyzi saját hiányosságait, majd szemrehányásaival szigorúan visszatereli magát a helyes útra. „No lám, most a tömeg tapsait hajszolod a szónoki emelvényen. Ember, elfelejtetted-e, milyen dicsőség ez? – Hiszen az emberek annyi fáradozást pazarolnak rá! – Hát azért neked is esztelennek kell lenned?”

A lustaság, az embertársainkkal szembeni utálkozás, a jövő miatti szorongás… Ismerős hibák ezek, és ha tanácsot szeretnénk kapni, nyugodtan forduljunk a filozófuscsászárhoz, aki korántsem egy elméleti, passzív viszonyulásra mutat példát: „– De hát pihenni csak kell! – Kell, én is azt mondom. De a természet megszabta a pihenés mértékét, mint ahogy megadta az evését és az ivásét. Mégis túllépsz a mértéken, az elegendőn. Bezzeg a munkában már nem, hanem megmaradsz a lehetőségen belül. Mert nem szereted önmagad! Különben szeretnéd természetedet és szándékát!” Marcus Aurelius számára semmi sem lehet jelentéktelen, mert minden kis helyzet magával hozza a javítás és a tanulás lehetőségét. „Milyen világosan rajzolódik szemed elé, hogy nincs még egy olyan alkalmas életforma a bölcselkedésre, mint az, amiben élsz!”

A kijózanító szavak abból a szemléletből fakadnak, hogy értelmünk – amely közös emberi kincs – segítségével felülemelkedhetünk a külvilág hatásain. Sőt sokkal fontosabbá válik a belső élet a külsőnél. „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.” A legendás sztoikus nyugalom alapja a tudás a természet bölcsességéből táplálkozó egyetemes rendről, amelyben a rossznak és a jónak egyaránt megvan a helye. „Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett.” „Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz.”

A kis, zsebben is elférő kiadásban kapható Elmélkedések olyan különleges gyógyírt jelentenek, amely egyszerre nyugtat és sarkall cselekvésre. Érdemes újra és újra felütni a könyvet. Marcus Aurelius megtisztelő ajánlatot tesz: legyünk a tanítványai. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola bevezető kurzusának témái között is szerepelnek a sztoikus filozófusok és tanításuk, és a későbbiekben is visszatérünk írásaik elemzésére. A bölcs császár életében és műveiben találkozott a tudás és a tett. „Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”

Takács Mária

• „Vajon mire használom most lelkemet? – Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?”

• „Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami most keletkezik, valami máris elmúlt. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogy a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel. Ki az ebben a soha nem pihenő áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösen ragaszkodnék? Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének kedveset – de íme, már el is tűnt a szeme elől!”

• „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe.”

• „Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új élet.”

• „Amire az ember gyakran gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy áthatják a lelket. Tehát itasd át lelkedet szüntelen ilyen gondolatokkal. Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni.”

• „Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből. Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet. Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? De vannak, törődnek az emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek hatalmába adták, hogy semmi valódi baj ne érje.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire ha valaki hirtelen kérdezne: Mire gondolsz most? – tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.”

• „Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő, ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba.”

• „Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.”

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A jólét utáni vágy

„Olyan világban élünk, amelyben a jólét vált a legkeresettebb cikké. Legalábbis ez a helyzet az úgynevezett fejlett országokban… Nem csoda, hogy sokaknak ez a keresés válik az élet értelmévé.

Mégis, a mindennapi élet mást mutat. Aki a jólétet keresi, vég nélküli útra lép rá…

Az az ember, aki szenvedélyesen és kétségbeesetten keresi a rajta kívül lévő jólétet, olyan labirintusba lép be, amelyből nehéz kiutat találni. Olyannyira, hogy egész életét leélheti a tévutak ösvényét taposva, ráadásul egyre rosszabb irányba halad. Az ilyen ember mindig függeni fog a többiektől és a körülményektől: boldogsága azoktól függ, akikkel együtt él, és örömét a körülmények határozzák meg.

A jólét alapja a Lélek, ami – J. A. Livraga szavaival – »nem vágyik a jólétre, mert természetéből fakadóan boldog«… Jólétünk mértékét a Lélekben kell keresnünk, mert a felszabadult Lélek minden jólét forrása.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.