Kulturális Hírlevél 15. szám
2003. szeptember

TARTALOM

• Programok szeptembertől január végéig
  
  
• A matematika reneszánsza
  
  
• Idézetek Buddhától
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Amikor szabadságon vagyunk, vagy egyszerűen csak egy időre eltérünk megszokott életformánktól, jó lehetőséget kapunk arra, hogy mintegy távolból, friss szemmel nézzünk rá mindenre, ami életünk része. Néha magunk is meglepődünk azon, hogy pusztán ettől valamilyen gond, amelyre addig nem találtunk megoldást, hirtelen világossá és megoldhatóvá válik. Hasonló a helyzet az emberi viszonyokkal is. Ha nem is mindenkiben teljesen tudatos, de kézenfekvő, hogy a legnagyobb fájdalmakat és megpróbáltatásokat éppen egymásnak okozzuk. Ugyanígy a legnagyobb örömeink és boldogságunk okai is a többiek lesznek. A keleti filozófia nyelvén szólva, az egyén karmája, sorsa más emberek révén valósul meg. Azaz, a tanuló lélek számára a lecke embertársai közreműködésével fogalmazódik meg.

Ha ez így van, érdemes elgondolkodni azon, mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből. A baj leggyakrabban a nézetkülönbségekből fakad, amikor mindkét fél a saját igazát hangoztatja, s így két féligazság feszül egymásnak, feloldás nélkül. Való igaz, hogy nehéz a másik ember szemével látni, hiszen ez olyan, mint egy periszkóp, amely egy másik óceánból, a másik ember tapasztalatainak, tudásának és lehetőségeinek óceánjából emelkedik ki. Való igaz, hogy nehéz megérteni a másik ember gondolatait és tetteinek indítékait. De talán éppen ez a legnagyobb kihívás.

Ha képesek lennénk egy pillanatra helyet cserélni valaki mással, és az ő szemszögéből szemlélni a világot, akkor azt is megláthatnánk, ami a mi képünkből hiányzik. Így a valóság egyik darabkája, amely nálunk van, kiegészülne egy másik emberével, és színesebbé, gazdagabbá tenné nézeteinket. Minden erőfeszítést megér egy ilyen törekvés, mert sok illúziótól képes megszabadítani az embert, és egyben türelmesebbé is változtatja.

A mindenkori filozófia ezt kéri minden embertől: ahhoz, hogy fejlődjön és segíthessen másokat fejlődési útjukon, tudnia kell azonosulni egy másik „igazsággal”, egy másik világnézettel, ki kell tudnia emelkedni a személyes én szűk látóköréből, mert így a kisebb darabokból nagyobb és teljesebb világot tud felépíteni magában. Toleránsabb, megértőbb lesz, és nem akar majd harcolni másokkal egy részigazság miatt, amikor ennél sokkal izgalmasabb a kör teljességének megpillantása az egész emberiség szemével. Így a filozófia, amely az egyént jobb és nagyobb emberré teszi, jobbá és emberibbé változtatja világunkat is.

PROGRAMOK SZEPTEMBERTŐL JANUÁR VÉGÉIG

BUDAPEST

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

SZEGED

A MATEMATIKA RENESZÁNSZA

Ezzel a címmel tartott előadást július 31-én Apáti János a költői szépségű Öcs faluban, a Művészetek Völgye rendezvényen belül. Az élvezetes és elgondolkodtató előadás a matematika terén is végbement forradalmi változásokat vizsgálva, az emberi gondolkodás legújabb reneszánszának a jeleit és a belőlük fakadó lehetőségeinket foglalta egybe. Az előadás rövid összefoglalója következik.

Ma a világ szinte elképzelhetetlen volna számok nélkül, hiszen mindennap dolgozunk velük. Ezért már úgy tűnik nekünk, mintha nem is volna különbség közöttük, mintha csak jelölt értékeik lennének eltérőek. Az ókorban azonban intelligens lényeket sejtettek a számok mögött, s úgy tartották, hogy a számok nem egyformák. Püthagorasz és tanítványai például elkülönítettek ún. tökéletes számokat, amelyek egyenlők valódi osztóik összegével, azaz a vonzatukkal (pl. 6, 28, 496 stb.), ahogy a tökéletes ember is azonos a benne lévő legtisztábbal, a Lélekkel. Megkülönböztették továbbá a szimpatikus számokat, amelyeknek sok osztója van, és a barátságos számokat, amelyek kicserélik egymás közt a vonzatukat, ahogy a jóbarátok a lelküket (pl. 220): vagyis a számok törvényeit alkalmazták az emberre és a világra.

Később, a középkor eljövetelével feledésbe merült ez a szemléletmód, és csak a reneszánsz fedezte fel újra. Giordano Bruno, a kor egyik legjelentősebb gondolkodója önmaga megismerésén át jutott el a világegyetem törvényeinek megismeréséig, pedig nem használt műszereket vagy távcsövet. Filozófusként többek között kiállt amellett, hogy a Föld gömb alakú (méghozzá az északi és déli sarkoknál horpadt gömb), hogy a Föld kering a Nap körül, s hogy a miénken kívül még számtalan naprendszer létezik. Akkoriban máglyahalál járt ezekért a kijelentéseiért, s hosszú időnek kellett eltelnie, míg bebizonyították tételeit.

A modern kor a szigorú tudományos vizsgálódást helyezte előtérbe. A tudósok egyre több képletet alkottak, egyre bonyolultabb eljárásokat dolgoztak ki a világ megismerésére, így a fizikai valóság mind kaotikusabbnak, rendszertelenebbnek tűnt előttük. A technika fejlődésével sorra megdőltek a korábbi tudományos igazságok, elképzelések, ám idővel ezek a mérések is elavultak, pontosságuk megkérdőjeleződött, s ma már ott tartunk, hogy nincs megbízható természettudományos igazság, hiszen bármikor jöhet rá egy cáfolat.

De akkor mégis, mit tekinthetünk biztosnak? Melyek azok az ismeretek, amelyeket nem cáfolhatnak újabb hipotézisek? A filozófia, ahogy egykoron, úgy ma is azt tanítja, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. S a matematika, mint a természettudományok atyja, legújabb eredményeivel, a fraktálelmélettel ezt alá is támasztja. Eszerint a világ önhasonló rendszer, azaz a dolgok – így a sejtek, az ember és a kozmosz is – hasonlóan épülnek fel. Ha az ember figyeli a természetet, akkor megtalálja benne a helyét, megismerheti, megértheti törvényeit. Az ember ugyanis nem egy elkülönült élőlény, ugyanúgy a világ része, mint bármi más.

Választ tehát nem a technikától, a képletektől érdemes várni, hanem az elfeledett analógiáktól, amelyek azt bizonyítják, hogy a lényeget mindenben megtaláljuk, ha a miérteket kutatjuk. Ugyanis a lényeg megértéséhez kevés a tapasztalati tudás, a megfigyelés. Ugyanekkora, vagy talán még nagyobb szerepet kap az okok feltárásában az intuíció és az analogikus gondolkodás, melyek révén a mély önismeret a világegyetem megértéséig vezethet bennünket. Mintha ismét ugyanazok a kérdések és nehézségek merülnének fel, mint az ókorban vagy a reneszánsz idején, csak épp másképpen keressük rájuk a válaszokat.

IDÉZETEK BUDDHÁTÓL

Iskolánk szeptemberben induló filozófiai bevezető kurzusának résztvevői Buddha életútjával és filozófiájával is megismerkednek majd. Álljon most itt néhány idézet a Dhammapadából, a Buddha erkölcsi tanításait tartalmazó kis kötetből, amelyet három évvel ezelőtt az Új Akropolisz Kiadó is megjelentetett. A szöveg újrafordításával arra törekedtünk, hogy a Dhammapada gördülékeny és érthető nyelvezetével alkalmas legyen a mindennapi olvasgatásra és az elmélyült tanulmányozásra. „Bár a tanácsok időnként nem alkalmazhatók azonnal, könnyedén, mégis úgy tűnik, mintha rajtuk keresztül saját belső hangunk szólalna meg” – áll könyvünk előszavában.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A szeretet/szerelem

„Ma a szeretet az egyik leggyakrabban használt szó, és az egyik legkevésbé megélt érzelem… Mindenki a szeretetről és magasztos érzelmeiről beszél, de minél többet beszélünk róla, annál inkább bizonyítjuk a hiányát, mivel az ember arról beszél, ami a leginkább hiányzik neki, nem pedig arról, amije már megvan…”

„A szerelem mélyről fakadó szükség, hogy egyesüljünk azzal, ami hiányzik, és bár a legmagasztosabb érzelem, az emberben lévő hiányról tanúskodik. Nem azt szeretjük, amink van, mert az velünk van, bennünk van, a részünkké vált. Azt szeretjük, ami hiányzik, amire szükségünk van, amit magunkhoz szeretnénk vonni a vágy erős kezével.”

„Azt szeretjük, ami kiegészít bennünket, ami azt adja, amink nincs. Ezért szereti a férfi a nőt, és a nő a férfit. Ezért szereti a tudatlan a bölcsességet, és filozófussá válik, a bölcs pedig ezért szereti a tudatlanság ártatlanságát. Ezért szereti az apa a fiát, és a fiú az apját. Ezért szereti Mája az embereit, és az emberek szeretik a Mája teremtette káprázatot…”

„A szerelem azt keresi, amire szüksége van a teljességéhez. Ezért a szerelem hatalmas erő, egymáshoz vonzza, összekapcsolja, egyesíti és kiegészíti az ellentéteket, és ahol korábban kettő volt, egy lesz. Akár egy mágnes, amely keresi az ellentétét, és összetapad vele.”

„A szeretet akkor nyilvánul meg a maga teljességében, amikor tett lesz belőle, amikor a hiányból fakadó vágy átadja a helyét a bensőnkben megtörtént egyesülésnek. A szeretet természetéből fakad, hogy minden tette a fokozatos tökéletesedéshez vezet, és magasabb fejlődési szintre emel bennünket.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.