Kulturális Hírlevél 21. szám
2004. március

TARTALOM

• Márciusi programjaink
  
  
• A varázsfuvola
  
  
• Idézetek Mozartról
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Ha elfogadjuk azt a világszemléletet, mely szerint az ember egy mikrokozmosz, akiben a nagy világ folyamatai tükröződnek, akkor ez azt jelenti, hogy bennünk is kell lennie mulandó leveleknek éppúgy, mint sok ciklust túlélő törzsnek. Változó gondolatokból, ingadozó érzelmekből álló napjaink mögött kell lennie valaminek, amire nem hatnak a felszíni rezgések, és ami életünk tengelyének tekinthető.

A fatörzsnek, amely a fa életében minden új tavasszal idősebb és erősebb lesz, kell hogy legyen megfelelője az ember életében is. Nyilvánvalóan csak olyan gondolatok és érzelmek épülhetnek be a „törzsbe”, amelyek kiállják az idő próbáját, és inkább egyetemes, mint személyes értékeknek nevezhetők. És ahogyan a télen lecsupaszított ágakból új rügyek pattannak ki, ugyanúgy a tengelynek tekintett erényeinkből és képességeinkből is új eredmények születhetnek.

A fa egész életében növekszik, és amíg csak él, új leveleket hajt. Az ember is élete végéig tanulhat és adhat magából másoknak. Senki sem annyira öreg, hogy élete csak ismétlésekből álljon, ahol nem születik semmi új. Lehet, hogy a modern korban háttérbe szorult ez a természetes filozófia, ahogyan magát a természetet is már jó ideje nem tanítónknak, csupán forrásanyagot szolgáltató háttérnek tekintjük. De az is lehet, hogy képesek vagyunk változtatni ezen, és a természetet tisztelve újra tudunk tanulni tőle.

Mi adja a levelek értékét? Általuk növekszik, fejlődik tovább az egész fa, és sok kis erőfeszítésük, munkájuk gyümölcse jövő tavasszal egy vastagabb és hosszabb ág, egy erősebb törzs lesz. Ezt az eredményt semmi sem tudja elvenni a fától, és ha évről évre el is veszíti a leveleit, minden tavasz egyértelművé teszi növekedését.

Mit újít meg a tavasz? Az örököt, az értékeset, új életet öntve belé. A mulandót viszont, melynek élettartama legfeljebb egy év, nem tudja megújítani. Mégsem hiábavaló semmilyen próbálkozás, és az sem számít, hogy siker vagy kudarc követi-e, ha tanultunk belőle. Nem elpazarolt idő semmilyen erőfeszítéssel, szenvedésben vagy örömben eltöltött pillanat, ha a tápláló nedvet, a tapasztalatot sikerül eljuttatnunk abba a részbe, amely – akárcsak a fa törzse – túléli a levelek halálát.

Minden pillanat lehetőség valamire. Csak az a kérdés, fel tudjuk-e ismerni azt a lehetőséget, amelyet a nagy világ is támogat. Az évszakok különböznek, a hónapok is másmilyenek. Aki jó termést akar szüretelni, nem vethet bármikor, nem öntözhet, amikor kedve tartja, fittyet hányva a ciklusok törvényére. Ha mindig felismernénk a természet adta lehetőségeket, sokkal kevesebbet hibáznánk.

A februárt, a jégbontó hónapot felváltotta a kikelet hava, a napfény és a természet tavaszi megújulásának a kezdete. Ha van még száraz levél, most meg lehet szabadulni tőle, és új rügyek kikeltésébe lehet fogni.

Minden kedves Olvasónkat szeretettel várjuk rendezvényeinken, előadásainktól és kurzusainktól kezdve egészen a természetvédelmi akcióinkig, és azt kívánjuk mindenkinek, hogy ragadja meg az egész természetet átjáró megújító erő neki szóló lehetőségeit!

MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

SZEGED

A varázsfuvola – A férfi és a nő próbáinak tükrében

Wolfgang Amadeus Mozart legismertebb operája, a Bécsben 1791. szeptember 30-án bemutatott A varázsfuvola több mint 200 éve foglalkoztatja az embereket. Temérdek, gyakran egymásnak ellentmondó elemzés és vélemény született már az alkotásról, melynek oka egyrészt az lehet, hogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, másrészt pedig a darab is megengedi ezt, hiszen sokszínűsége, különböző jelentésrétegei sokféle értelmezési kulcsot adhatnak a kezünkbe. Ahogy Liebner János zenetudós fogalmazta meg: „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”

De ahogy az univerzumot sem lehet egyszerre megismerni, ugyanúgy A varázsfuvola univerzumának feltárásához is több időre, az újabb és újabb visszatérések sorozatára van szükség. És minél mélyebbre ásunk a mű megértésében, minél több jelentésréteget sikerül feltárnunk, annál inkább rájövünk, hogy a sokféleség mögött kell lennie egy forrásnak, egy közös gyökérnek, melyből ez a darab is – mint annyi más művészeti alkotás – táplálkozott. Egy közös gyökérnek, mely olyan tudást közvetít, amelyik kortól és helytől függetlenül mindig tudott és tud hatni, és ezért minden emberhez szól.

Ezen az úton, a forrás keresésének útján elindulva az ún. hagyományos világkép kulcsára lelhetünk rá. E világkép szerint a megnyilvánult világot három szintre lehet felosztani. Az örök és múlhatatlan égi világot a mulandó, megnyilvánult formák anyagi szintjével egy köztes tér, az emberi szféra köti össze, mely így kapcsolatban áll mindkettővel, s ezért különösen fontos szerepe van. Ebben a rendszerben elhelyezve a személyeket, könnyebben meg tudjuk határozni a szerepüket. Ez alapján az Éj Királynője és Sarastro, Pamina és Tamino, illetve Papagena és Papageno kettőse egy-egy szint két pólusát képviseli.

A történet során az emberi szint kerül középpontba. Pamina és Tamino fejlődésének útját, szerelmének történetét követhetjük végig, akik állandó döntések, harcok és próbák során érdemlik ki, hogy a Nap égi birodalmába jussanak. Meglátjuk, hogy noha mindketten ugyanahhoz a célhoz igyekeznek, feladataik és nehézségeik merőben mások.

Az út kezdete Tamino elhatározása, hogy kiszabadítson egy ártatlan, szépséges lányt, Paminát, akit Sarastro rabolt el anyjától, az Éj Királynőjétől. Tamino így a mítoszok és varázsmesék hőseire hasonlít, akik rendszerint egy ehhez hasonló helyzetben, minden veszélyről elfeledkezve, az ösztönösen igaznak és jónak tartott érték megmentésére indulnak.

Tamino felindult lelkiállapotban érkezik Sarastro birodalmához, hiszen egy zsarnok ellen kell küzdenie, aki elszakította Paminát az anyjától. A Bölcsesség templomán kopogtat, ahol egy öreg pap lép elé, és kérdéseivel gondolatainak helyességére kérdez rá, szembesíti jövetelének indokaival és okaival. Így fokozatosan ráébreszti arra, hogy meggyőződései helytelen nézeteken alapultak, hogy nem elég csak érezni, szükség van az intelligenciára is, amely meg tudja különböztetni az igazat a hamistól. Itt ébred rá Tamino, hogy mindaz, amit eddig hitt, érzett és gondolt, aminek igazáról annyira meg volt győződve, talán nem is igaz. És különös módon ennek a felismerésnek köszönhetően léphet be Sarastro birodalmába, ahol próbákat kell kiállnia, amelyek fokozatosan egyre nagyobb tudatosságra ébresztik. Láthatjuk, hogy Tamino első próbája akarata aktív erejének helyes mederbe terelésében rejlik, vagyis intelligenciájával meg kell értenie tetteinek mozgatórugóit.

A női oldal próbáin Paminát kísérhetjük végig. Míg Tamino férfi módjára folyamatosan cselekszik, előre tör, és ezen a formán keresztül kell megtalálnia a helyes irányt, addig Pamina megpróbáltatásai mindig valamilyen kötött, passzív állapothoz, kényszerhelyzethez kötődnek, amelyből ki kell törnie. Az ő próbái elsősorban érzelmi szinten vannak. A női lélek érzékeny, befogadó természete miatt nagyon sok mindent érzékel és lát, sőt tud is, de ugyancsak ez teszi lelkileg sérülékennyé és bizonytalanná is.

Sarastro és Pamina első beszélgetése tükrözi Tamino és az öreg pap beszélgetését. Pamina arra kéri Sarastrót, hogy engedje vissza őt az Éj Királynőjéhez, de Sarastro nem engedi el, mert tudja, hogy ez garantálja fejlődését, boldogságát. Amíg Taminóban a megértést kellett felébreszteni, addig Paminában – aki mindennel tisztában van és érti, hogy Sarastrónál kell maradnia – a tiszta érzelmeket kell megerősíteni. Hiába tud mindent, mégis vágyódik anyja után, aki a biztonságos, megszokott világot jelenti számára, ahol a szeretetet magától értetődően megkapta. Az állandó megerősítést igénylő női léleknek a szeretet elvesztésétől való félelem legyőzése az egyik legnagyobb próba. És Paminának most fel kell nőnie arra a szintre, hogy ahelyett, hogy kapni akarja, adni tudja a szeretetet.

Tamino hallgatáspróbájában kapcsolódik össze a két szerelmes próbaútja. Taminónak már világos célja van, kész az élete árán is harcolni érte, minden veszélyt vállalva. A lemondás és akarat egyenes útját járja. Feladata a hallgatás, azaz az ellenállás és kitartás: semmi sem térítheti őt el tiszta szándékától. Viszont így Pamina nem kap megerősítést, kételkedni kezd Tamino szerelmében, teljesen elbizonytalanodik és elkeseredik. Meg kell tanulnia, hogy akkor is tudjon szeretni, ha nem kap viszonzást, mert ezzel azt bizonyítja, hogy már nem önmagát szereti. Saját hatalmas szeretetigényét át kell fordítania, hogy a másik emberben lévő igényre váljon érzékennyé. Erre ébred rá Pamina, és ettől kezdve lesz képes arra, hogy adjon. Ragaszkodását átalakította: megtanult szeretni.

Útjuk során végül Pamina és Tamino egyaránt méltóvá válnak az utolsó nagy megmérettetésre, melyet immár együtt, egységben állhatnak ki. Ezen a végső próbán, az elemek legyőzésén együtt megy át a két szerelmes, és a varázsfuvola segíti lépteiket. Nincs már szükségük semmi másra, csupán az egyetlen belső eszköz, a fuvola hangja vezeti őket.

Ez a csodás segítőeszköz, a varázsfuvola elejétől végig kíséri a próbázókat. Az ókori görögök szerint a hangszerek Apollón ajándékai, és úgy tartották, hogy aki képes rajtuk játszani és harmóniát teremteni, az képes lehet saját személyiségének „hangszerén” is játszani, azaz vágyain és szenvedélyein uralkodva valami ezen túlmutatót alkotni, a lélek harmóniáját megteremteni.

E néhány gondolatnyi vizsgálódásunk alapján is sejthetjük, hogy miért kiapadhatatlan forrás ez a mű. A varázsfuvola rólunk szól, erről az ég és föld között kifeszített emberről, aki a kettősségekben él, és állandó választás elé van állítva. A történet főhősei megmutatják, hogyan kapcsolhatjuk össze a két világot önmagunkban úgy, hogy a tudás és a tett harmóniába kerüljenek egymással, és nem utolsósorban azt is láthatjuk, milyen erő rejlik egy olyan szerelemben, ahol a két ember egyenrangú félként áll egymás mellett és segíti egymást a fejlődés útján.

Rusznák Laura

Idézetek Mozartról

„Világos, tiszta, szép emlékként marad meg bennem ez a nap egész életemen át. Mintegy távolról, halkan csengnek még fülembe Mozart muzsikájának varázshangjai. Így vésődnek be lelkünkbe ezek a szépséges nyomok, melyeket sem idő, sem körülmények nem mosnak el soha, és amelyek jótékonyan hatják majd át meg át egész hátralévő életünket, hőn óhajtott tiszta, világos, szép formát mutatva nekünk e földi lét sötét homályában. Ó, Mozart, halhatatlan Mozart – egy tisztább, jobb, boldogabb életnek mily sok, mily végtelenül sok örökké megmaradó nyomát vésted be muzsikáddal mindnyájunk lelkébe!”

Franz Schubert

„Mozart a filozófia szempontjából még megdöbbentőbb jelenség, mint amikor fenséges művek alkotójaként vizsgáljuk. Soha nem mutatta meg a véletlen egyetlen zseniális embernek a lelkét sem ilyen pőrén. A test a lehető legkevesebbet számított ebben a meghökkentő együttesben, amit Mozartnak hívtak…”

Stendhal

„Ha Mozart vidám is, azért mindig nemes marad; nem bonviván ő, nem csillogó epikureus, mint Rossini: nem gúnyolja az érzelmeit, nem elégszik meg a közönséges könnyedséggel; vidámságában fenséges finomság van; szakaszonként éri el, mert a lelke hajlékony, és mert a nagy művészből, akár a tökéletes hangszerből, egyetlen húr sem hiányzik. De a lényege a tökéletes és boldog szépség abszolút szerelme.”

Taine

„Mozart jókedve: tartós jókedv. Mozart jókedve derűs, zenéjének nyelve olyan, mint egy csendes gondolat; egyszerűsége maga a tisztaság, kristályos tisztaság; minden érzelem játszik benne, mennyei átalakításban. »A mértékletesség abból áll, hogy meghatódunk, mint az angyalok.« (Joubert). Mozartra kell gondolnunk, hogy ezt igazán megértsük.”

André Gide

„Mozart öröksége van olyan jó mentség az emberiség létére, mint bármi más, amit felhozhatnánk, és talán halvány reményt is kínál a túlélésünkre.”

Robbins Landon

„Mozart istenhívővé nevel – sokkalta inkább, mint a templomba járás –, hiszen csak nem lehet véletlen, hogy egy ilyen tünemény érkezett erre a világra, majd harminchat év után eltávozik onnét, bámulatos számban hagyva maga után a páratlan mesterműveket.”

Solti György

„Hiszek Istenben, Mozartban és Beethovenben.”

Richard Wagner

„Rendezőként számomra a mennyország az lenne, ahol az örökkévalóságig próbálhatnám Mozart operáit.”

Peter Hall

„Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jócselekedetet vinne végbe az ember. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben is rejlik ez a jó befolyás, de jótékonyságában nem kételkedhetünk – minél inkább korosodom, és minél jobban megismerem őt, annál inkább szeretem magát a zenét.”

Csajkovszkij

„A varázsfuvola Mozart szellemi végrendelete.”

Bruno Walter

„…Mozart nem szerette az üvöltözést, a vokális szertelenséget. Éppen ellenkezőleg, Mozartot tartással kell énekelni, bájjal és visszafogottan, alázattal és egyszerűen. És olyan fegyelmezetten kell készülni rá, mint a Spanyol Lovasiskolában. Még és még. És együtt.”

Irmgard Seefried

„Az én egyházam zenéje.”

Bernard Shaw

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A szabadságot nem a tettek adják, hanem a tudat, amely a tetteket irányítja. Ha cselekedeteinket kívülről irányítják, hiába mondjuk magunkat szabadnak. Ha pedig a cselekvés az ember bensőjéből fakad, a cselekvés szükségességének tiszta tudatából, akkor sincs rá szükség, hogy hirdessük szabadságunkat. Ekkor már szabadok vagyunk.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.