Kulturális Hírlevél 58. szám
2007. július-augusztus

TARTALOM

• Itt a nyár – Az Új Akropolisz nyári programjairól
  
  
• Mentsétek  meg a reményt! – Korunk kihívásairól Konrad Lorenz gondolatai alapján
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Júliusi és augusztusi programjaink
  
  
• Információk

Itt a nyár – Az Új Akropolisz nyári programjairól

Kedves Olvasóink!
Pihentető és egyben frissítő nyarat kívánunk, amelyben meg tudják találni azt a formát, amely testet-lelket képes felüdíteni!

És ehhez az országban három helyszínen ajánlott programjainkkal még ötleteket is tudunk adni.

Kulturális Hírlevelünk megjelenésének idején már zajlik a soproni Volt Fesztivál, amelyen első alkalommal vesz részt egyesületünk. Sátrunkat a többi civil szervezethez hasonlóan a Vodafone-Samsung Aréna mellett lehet megtalálni. Egész nap kvízekkel, interaktív játékokkal várunk minden érdeklődőt. Programjaink minden nap egy-egy téma körül csoportosulnak: július 5-én a szerelem természetéről, eredetéről és átalakító erejéről gondolkodva és beszélgetve (dalokkal, idézetekkel tarkítva) az Én + Te = ? egyenlet megoldását keressük. 6-án Két világ határán címmel, Weöres Sándor írásai alapján, beszélgetésre invitálunk a racionális és intuitív közötti kapcsolatról. 7-én a sokat sejtető Cogito ergo Bumm! :) cím különleges terápiát kínál, amelynek segítségével az esetleg még komorabb hangulatban levő résztvevők is elérhetik a nyári időjárás derűjét (és ez eső esetén is igaz): azaz nevetésterápia következik a sztoikusoktól az abszurd humorig,  vidám jelenetekkel és beszélgetéssel a humorérzékről és a belső derű forrásáról.

Következő ajánlatunk a Művészetek Völgyébe szól, amelynek már több éven keresztül résztvevői voltunk. Idén a monostorapáti óvoda udvarára hívjuk a gyerekeket és szüleiket augusztus 1-jén a A Négyszögletű Kerek Erdő című, Lázár Ervin meséiből összeállított mesecsokorra (az előadás előtt a gyerekekkel közösen papírvirágokat hajtogatunk). 5-én a Mezőszárnyasi előadáson a mese színdarabbá alakított történetét először az Új Akropolisz Meseházának szereplői mesélik el, majd a gyerekekkel együtt eljátsszák, ahogyan a bátor lovagok kiszabadítják az öreg király három elrabolt lányát, és velük a Napot, a Holdat és a Csillagokat. A felnőtteknek 1-jén délután a női és a férfi gondolkodás eltéréseiről és reménybeli harmóniájáról szóló, szituációs gyakorlatokat is magában foglaló előadásunkat és beszélgetésünket, valamint este a Weöres Sándor verseiből készült zenés összeállításunkat ajánljuk.

Augusztus 7. és 14. között negyedik alkalommal találhatnak meg bennünket a budapesti Sziget Fesztiválon. Ezen a hét napon különféle témákkal és az ezekhez kapcsolódó játékokkal várjuk a Civil Sziget sátrai között sétálókat, a színpadok után csendesebb zugokra és/vagy az ember lelke számára izgalmas kérdésekről beszélgetni vágyókat. Buddha, Konfuciusz, Egyiptom, a görög filozófia, Marcus Aurelius gondolatai, kérdések a sorsról, saját labirintusunkról, a világkorszakokról - üdítő gondolatokat és tartalmas eszmecseréket ígérnek.

Mentsétek meg a reményt!

Korunk kihívásairól Konrad Lorenz gondolatai alapján

„Mert aki önnön szemével látta a Szépséget, az sohasem lesz a halál jegyese – mondja Platón –, hanem ha a Természet szépségével találkozott, a Természeté. És ha csakugyan van szeme, feltétlenül természetbúvár lesz belőle.” (Lorenz: Salamon király gyűrűje)

Ha számba vesszük Konrad Lorenz (1903-1989) életének eredményeit, hosszan lehetne sorolni a listát: orvos; zoológus; a viselkedéstan, azaz az etológia tudományának megalapozója, aki a bevésődés jelenségének felfedezéséért Nobel-díjat kapott; továbbá az evolúciós ismeretelmélet atyja; Kant königsbergi tanszékének pszichológia tanára; számos egyetem díszdoktora és kitüntetettje; öt tudományos intézet alapítója; a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozásának egyik kezdeményezője; az 1970-es évektől a környezetvédelem egyik vezéralakja; számos könyv szerzője. Természetvédő volt, de nem felejtette ki a természet egészéből az embert, sőt rámutatott, hogy korunkban maga az ember is veszélyben van. Az ember a Föld betegségének oka, de benne van a helyzet megoldásának kulcsa is.
Lorenz belső kötelességének tartotta, hogy átadja tudását, valamint azt is, hogy szót emeljen és konkrét lépéseket tegyen annak védelmében, amit értékesnek tart. Nyitott, közvetlen emberként ismerték, jó előadó hírében állt. Képes volt a tudományos témákat mindenki számára érhető, sőt szórakoztató nyelven megírni. Jó humorérzékkel rendelkezett, és maga is sokra értékelte a humor szerepét az emberek közötti konfliktusok feloldásában.

Egyik könyvében magáról és hivatásáról így ír: „Én természettudós vagyok, nem művész (...) ha fel akarjuk tárni az olvasó előtt, milyen szép is az állat, bőségesen elegendő, ha ugyanúgy, mint a szigorúan tudományos munkánál, itt is a tényekre szorítkozunk. Hiszen az élő természet igazságai olyan szeretetre méltóan, olyan tiszteletet parancsolóan szépségesek, és annál szebbek lesznek, minél mélyebbre hatolunk sajátosságaiba, különlegességeibe. Oktalanság volna azt vélni, hogy a természetes összefüggések kutatása, feltárása, ismerete csökkenti örömünket a természet csodálatosságában. Épp ellenkezőleg: a természet eleven valósága annál mélyebb és tartósabb érzelmeket kelt bennünk, minél többet tudunk róla. Talán nincs is igazán jó és eredményes munkát végző biológus a világon, akit ne az élő teremtmény szépségén érzett bensőséges öröm vezetett volna hivatásához, s akinek ne mélyítette volna el a természetben, a munkában lelt örömét az a tudás, amelyet hivatása gyakorlása közben szerzett.”
A természet teremtményeinek szépsége már kisgyermekkorában megragadta, s ez az egész életén át tartó szerelem volt az a belső hajtóerő, amely kutatásra, tudásának átadására ösztönözte, és arra, hogy felszólaljon és tegyen a természet és az emberiség értékeinek megóvása érdekében. Első állata – ötéves korában – egy tűzszalamandra volt, amelyet élete során számtalan, különböző fajtájú madár és emlős követett. „Mindig úgy tartottam: hogyha egy magasabb rendű állatot meg akarok ismerni, vele kell élnem. Mindig is idegen volt tőlem az a fajta önhittség, amely a mai modern kísérleti kutatók sajátja, ők ugyanis azt hiszik, hogy minden kérdésre választ tudnak adni, még akkor is, ha egy állatot kizárólag kísérleti célból figyelnek.”
Az állatokkal való együttélésből számos felismerés született. A tudóst tekintették „anyjuknak” azok a nyárilúd-fiókák, akik a tojásból való kibújásuk után először vele találkoztak, és követték mindenhová, ami persze a tudományos megfigyelés szempontjából nagy nyereséget jelentett. Megfigyeléseit többféle madárfaj, így a csókák vagy a hollók esetében is hasonló módon végezte. Az így beállítódott állatokkal ki lehetett menni a szabadba, anélkül, hogy elszöktek volna, és természetes közegükben, a kalitka rácsának korlátozása nélkül lehetett megfigyelni viselkedésük minden árnyalatát.

A második világháborús szovjet hadifogság fordulópont volt életében. Ekkor orvosként kellett dolgoznia, de emellett továbbra is folytatta tudományos megfigyeléseit a madarakról. Gondolatait kivasalt, használt cementes zsákokra rögzítette, és ezek már nemcsak az állati, hanem az emberi viselkedés jellegzetességeiről is szóltak. Lorenz szerint az állati viselkedés törvényszerűségeire sok esetben a különböző fajták viselkedésének összehasonlításával lehet fényt deríteni. Ugyanígy az állati és az emberi viselkedés összehasonlításával tudjuk felfedezni a specifikusan emberi sajátosságokat is. „Nem kétséges, hogy az ember egészen különleges. Az az állítás, hogy az ember mindössze a főemlősök rokonságába tartozó egyik emlősállat: szentségtörés. Az emberek (...) egészen mások, mint az emlősállatok, sokkal okosabb lények, nevezetesen: emberek. És éppen ezért kár lenne, ha az ember eltűnne.”

A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

„Az emberiség züllése felett érzett aggodalmam teljességgel orvosi természetű. Annak a kötelességünknek, hogy lelkileg legalább annyira helyrehozzuk az embert, hogy ezen a szép Földön ne kártevőként viselkedjék (...), ennek a kötelességünknek csak az utóbbi években ébredtem tudatára. Orvosi feladat ez – mert hát a lelkem mélyén mégiscsak orvos vagyok.” Ezekkel a szavakkal világította meg, hogy miért vállalta, hogy a környezetvédelem kérdéseiben a „nemzet figyelmeztetője” legyen. 1973-ban adta ki A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvét, amelyben nyolc, egymástól megkülönböztethető, jóllehet szoros okozati összefüggésben álló folyamatról ír, amelyek mind a kultúrát, mind az emberiséget pusztulással fenyegetik.

1. Túlnépesedés
Az orvostudomány, technika, vegyipar stb. területén növekvő tudásunk, amely arra irányul, hogy egyre nagyobb jómódban és kényelemben éljünk, az emberiség létszámának rohamos növekedésével jár együtt. Lorenz szerint ennek hatására azonban egyre erősödik az a veszély is, hogy az ember legnemesebb, legkiválóbb tulajdonságai csorbulnak, azok, amelyeket különösen emberinek tartunk és nagyra értékelünk, mint például az embertársaink iránt érzett szeretet, a bajtársiasság, a részvét. Miből vonja le ezt a következtetést?
Úgy gondolja, hogy a nagyvárosi zsúfoltságban az emberek kavargó forgataga arc nélküli tömeggé olvad össze, az ember névtelenné, személytelenné válik. Mivel nem tudunk minden embert érzelmileg befogadni, sok olyan társunkat, akiket egyébként érdemesnek tartanánk barátságunkra, távol kell tartanunk magunktól.
Hozzájárul ehhez a jelenséghez az a téves nézet is, miszerint az események alakulásában az egyén szerepe elenyésző, a nagy tömegek, a rendszerek tudják csak megváltoztatni a világot.
Ennek egy visszás következménye az, hogy az egyén nem érzi magát felelősnek azokért a kollektív döntésekért, amelyekhez tudatosan vagy tudattalanul ő is hozzájárul.

2. A természetes élettér pusztulása
A természetben működő rendszerekre az összetettség jellemző, egy élettér minden élőlénye alkalmazkodik a másikhoz, és nagyon szorosan függ az egyik léte a másikétól. A tápláléklánc minden láncszeme érdekelt abban, hogy az életét adó táplálék mindig rendelkezésére álljon. Lorenz szerint számos régi parasztgazdaság jó példa lehet arra, hogy az ember is tiszteletben tartja ezt a természetes szabályzókört. Itt generációk óta ugyanazt a földet művelik meg, és a tapasztalat útján szerzett, apáról fiúra hagyományozott ökológiai ismeretekkel nemcsak elfogadják a termőföld adományait, hanem meg is hálálják azt. Ugyanis a parasztok tudnak valamit, amit a civilizált ember, úgy látszik, már elfelejtett: bolygónkon az élet erőforrásai nem kimeríthetetlenek.
Az élettér pusztulása, egy-egy növény- vagy állatfaj kihalása az ember számára is komoly veszélyforrást jelent. Mi közöm nekem ahhoz, hogy pusztulnak-e a békák avagy sem? – mondják sokan. Lorenz többször kihangsúlyozza azt a természeti törvényt, mely szerint minden ép ökoszisztéma annál stabilabb, minél több állat- és növényfaj vesz részt benne. Az élettér pusztulásának lelki hatása is van, mert a nagyvárosi ember ki van téve annak a veszélynek, hogy nem vagy csak ritkán találkozik az érintetlen természet szépségével. Ebben az összefüggésben Lorenz kiemeli, hogy az esztétikai és az etikai érzék szorosan összefügg egymással, és hogy a legsivárabb környezetben tapasztalták a legnagyobb bűnözési hajlamot. „Rettenetes az a gondolat, hogy mind több fiatal nő fel nagyvárosokban... Hogy lesznek belőlük olyan felelősségteljes és főleg belátó felnőttek, akik egyszer majd politikusként vagy a gazdaság szervezőjeként irányítják a Föld mint biológiai egység sorsát, ha sohasem tanulták meg, mit jelent a természet szépsége és harmóniája?”

3. Az emberiség önmagával való versenyfutása
Egy téveszme szedi áldozatait: a verseny a fejlődés nélkülözhetetlen feltétele. Ennek következménye a modern ember őrült munkatempója, hogy a versenyben nehogy alulmaradjon, sőt lehetőleg legyőzze a többieket. Ezért minden erre a célra alkalmas eszköz önmagában értéknek tűnik. Így lesz eszközből érték a pénz, s ugyanez vonatkozik az időre is: „Time is money – mondják azok, akik a pénzt abszolút értékmérőnek tartják, mintha minden megtakarított percnek ugyanannyi lenne az értéke.” Minden erőfeszítést megér egy olyan repülőgép elkészítése, amelyik gyorsabban repüli át az Atlanti-óceánt, de az már nem számít, hogy ez milyen áldozatokkal és fokozott kockázatokkal jár. Ezt a felpörgetett munkatempót tovább erősítik az ipar érdekei, hiszen a folyamatos termeléshez el kell hitetni az emberekkel, hogy csakis a legújabb típusú termékek képesek segíteni nekik az előbbre jutásban. A közvélemény- és a reklámkutatás módszerei mindezidáig sikeresnek bizonyultak, és a növekvő fogyasztói igények magukkal vonják a még hajszoltabb munkatempót.
Mi lesz mindennek a következménye? Az emberiség megfosztja magát leglényegesebb emberi tulajdonságaitól, amelyek egyike az önmegfigyelés. Egy olyan lény, amely lemond az önmegfigyelésről, azt kockáztatja, hogy elsorvadnak specifikus emberi tulajdonságai (fogalomalkotás, beszéd, lelkiismeret, felelősségtudat) és képességei.

4. A mélyebb érzelmek kihalása
Lorenz szerint a mélyebb érzelmeket egyre ritkábban éli meg az emberiség. Az ok az egyre kényelmesebb és lehetőleg minden nehézségtől mentes élet keresésében van. Így egyrészt minden nehézségre, bonyodalomra túlérzékenyen reagál, másrészt viszont már nem képes értékelni a jót, egyfajta fásultság vesz erőt rajta. „A bosszúsággal szembeni növekvő türelmetlenség – az örömök csökkenő vonzásával együtt – oda vezet, hogy az emberek nem képesek munkát fektetni olyan tevékenységbe, amely az 'örömöket' majd csak a későbbiekben hozza meg. Ebből ered bármely újonnan támadt kívánság azonnali kielégítésének igénye.”
A kellemetlenségek mindenáron való elkerülése elsősorban az igazi örömöt teszi elérhetetlenné. Mit ért öröm alatt? Nem a gyönyört, hanem azt az érzést, ami az akadályok sikeres legyőzése után keletkezik az emberben. „Amikor valaki izzadtan és fáradtan, felsebzett ujjakkal, sajgó, agyongyötört izmokkal egy nehezen megmászható hegy csúcsára ér, annak tudatában, hogy hamarosan a visszaút még nagyobb nehézségeivel és veszélyeivel kell megküzdenie, valószínűleg nem gyönyör az, amit érez, hanem a legnagyobb öröm, amit csak ember elképzelhet. Gyönyörhöz hozzájuthatunk kemény, megfeszített munka és kellemetlenségek nélkül is, de 'isteni szikrák' így nem szoktak kipattanni. Az, hogy a kellemetlenséget egyre kevésbé vagyunk hajlandóak eltűrni, az emberi életnek a természet által elrendelt csúcsait és mélységeit mesterségesen elegyengetett síksággá változtatja, a nagyszabású hullámhegyekből és völgyekből alig észlelhető fodrozódást, a fényből és árnyékból unalmas szürkeséget, egyszóval: halálos unalmat teremt.”

5. Genetikai hanyatlás
Lorenz ebben a fejezetben az egyén és a közösség viszonyát elemzi, párhuzamba állítva az emberi szervezet és az emberi közösség működését. Az emberi szervezetben működő „sejtrendőrség”, a szervezet immunrendszere felel azért, hogy az egész szervezetet fenyegető, „antiszociális” rosszindulatú rákos sejtek időben elpusztuljanak. Ezt a párhuzamot használva és a mai viszonyokra vetítve rámutat arra, hogy társadalmunkban ez a belső védelmi rendszer gyengül, ami az antiszociálisan viselkedéssel szembeni túlzott engedékenységben mutatkozik meg. Mit nevez antiszociális viselkedésnek? Egy érdekes hasonlóságra mutat rá, ugyanis azt mondja, hogy a rákkutatók is "éretlenségről" beszélnek, amikor a rosszindulatú daganatok egyik alapvető tulajdonságát határozzák meg. Ha egy sejt mindazokat a tulajdonságokat elveti, melyek egy bizonyos testszövet, például felhám, bélhám vagy a tejmirigyek részévé tehetnék, akkor szükségszerűen a törzs- vagy az egyedfejlődés korábbi szakaszának megfelelő állapotba esik vissza, ami azt jelenti, hogy egysejtűként vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, tekintet nélkül a test egészére.
Az ember esetében is valami hasonlóról van szó, mert antiszociális viselkedés az, ha egy felelős felnőtt „visszatér” a gyerekekre jellemző viselkedési formához. „A vágyak azonnali kielégítésének követelése, mindennemű felelősségérzet hiánya és a mások érzelmeinek teljes mértékű figyelmen kívül hagyása a kisgyermek tipikus, neki még megbocsátható jellemzői. Az érett felnőtt embert az jellemzi, hogy kitartó munkát tud végezni távoli célok elérése érdekében, felelősséget visel a saját cselekedeteiért, és figyelemmel van tágabb környezetére is.”

6. A tradíciók lerombolása, ellentét a fiatal és idősebb generáció között
Az emberi kultúra értékeinek átadását és ezáltal fennmaradását veszélyeztető jelenség az idős és a fiatal generációk közötti szakadék növekedése. Az idősebb generáció által értékesnek tartott dolgokat a fiatalok egyre kevésbé értik, és még kevésbé tudnak velük azonosulni. A következmény az, hogy a kultúrából a generációváltások között kihullhatnak az értékes elemek, és a generációk közötti kulturális különbség nemzedékről-nemzedékre növekszik.
Ennek az a tévhit az egyik oka, miszerint csak a racionálisan felfogható vagy a tudományosan kimutatható tartozik az emberiség állandó ismeretanyagához. Ez készteti a „tudományosan felvilágosult” ifjúságot arra, hogy olyan óriási tudást és bölcsességet dobjon el magától, amely minden régi kultúra és minden nagy világvallás részét képezi. Emiatt sokan áldozatul esnek egy másik végzetes tévedésnek is, ami azt a meggyőződést hirdeti, hogy a tudomány képes arra, hogy racionális úton a semmiből egy új kultúrát teremtsen.
A ma felnövekvő generáció megdöbbentően nagy többségének az életéből szemmel láthatóan hiányoznak a jó példaképek. Az apa egyre ritkábban valódi apa. A paraszti és kézműves környezet kivételével egy fiú sosem láthatja az apját munka közben, még kevésbé van arra alkalma, hogy kenyérkereső tevékenysége közben segítse, és tudásának fölényét megtapasztalhassa.

7. A dogmák hatásának növekedése
Az emberi értékek hanyatlásával, a szépre és a jóra való fogékonyság csökkenésével egy újabb veszélyforrás bukkan fel, mégpedig az, hogy az emberek egyre inkább manipulálhatókká válnak. Az azonos csoportkultúrában egyesülő emberek számának növekedése, a közvéleményt befolyásoló tömegtájékoztatási technika tökéletesedése a történelem folyamán még sohasem tapasztalt mértékben vezet a nézetek uniformizálásához. Az egyéniségvesztő hatások kapóra jönnek mindazoknak, akik a fontos tömegtájékoztatási eszközöket manipulálni akarják. Akár gazdasági, akár politikai a színezet, a közvélemény-kutatások, a kifinomult reklámtechnika és az ügyesen irányított divat eszközeinek segítségével hatalmat tudnak gyakorolni az emberek felett.

8. Atomfegyverek
Lorenz szerint a nyolc „halálos bűn” közül ez az, ami a legkönnyebben közömbösíthető, „elegendő” lenne, ha nem gyártanánk és nem helyeznénk működésbe atomfegyvereket. Az atomháború állandó fenyegetésének azonban van egy közvetett negatív hatása, ez az ún. „világvége” hangulat, amely a kívánságok azonnali kielégítésére sarkall, és felelőtlen tetteket szül.

Milyen lesz a jövő?

Ha nem következik be gyors, kollektív irányváltás – üzeni Lorenz –, akkor minden rossz megtörténhet: éghajlatváltozás, áradások, az őserdők pusztulása, elsivatagosodás, globális felmelegedés stb. Ha azonban úrrá akarunk lenni a világot fenyegető veszélyeken, akkor először is az emberen kell változatni.
„Ahhoz, hogy minden veszélyt felismerjünk, önmagában a józan emberi ész is elegendő, de azt hiszem, hogy manapság ebből nagy a hiány, mégpedig azért, mert az emberek mindenben kételkednek, és úgy gondolják, hogy nincsenek már a világon igazi értékek. Ez pedig tévedés!”
A megoldás Lorenz szerint a nevelés: felszínre kell hozni és meg kell mutatni az értékeket. Világunk bajainak ismerete tartsa ébren figyelmünket, és gyorsítsa meg a tetteinket. Ne higgyünk a rendszereknek, akár hatalmasak, akár éppen összeomlóak: a világ épp annyira fog javulni, amennyire az ember javul.

Néhány idézet Lorenz műveiből

„És akkor oldalvást fordította a fejét, és nagy sötét szemével felnézett rám... Sokáig, nagyon sokáig bámult rám a kis libagyerek. Amikor aztán megmoccantam és kiejtettem egy kurta szavacskát, egyszeriben feloldódott a feszült figyelem, s a pirinyó liba köszönt... Még a kő is meglágyult volna a szegény kicsike láttán, amint el-elcsukló hangocskával, sírva-zokogva, csetelve-botolva, de elképesztő gyorsasággal totyogott nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek a jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája.”

„Első pillantásra paradoxnak, sőt cinikusnak tűnik, hogy az a szomorúság, amit a magunkfajta akkor érez, ha kiszolgált nadrágját vagy pipáját a szemétbe dobja, baráti kötődéseivel rokon forrásból ered. Ha arra gondolok, hogy milyen érzések kavarogtak bennem, mikor eladtam régi autómat, társamat számtalan szép, élménydús utamon, ki kell jelentenem, hogy ezek az érzések minőségileg ugyanolyanok voltak, mintha régi barátomtól búcsúztam volna el. Ez a lelketlen tárgyak esetében vitatható reakció egy magasabb rendű állattal, például egy kutyával szemben nemcsak, hogy helyes, hanem egyszerűen az ember érzelmi gazdagságának vagy szegénységének fokmérője. Sok embertől fordultam el lelkileg, aki azt mondta a kutyájáról: .aztán beköltöztünk a városba, és túl kellett adni rajta.”

„Észre sem vesszük, hogy mennyire függünk a modern 'kényelemtől', mivel az számunkra annyira magától értetődővé vált. A legszerényebb igényű háztartási alkalmazott is felháborodottan tiltakozna, ha olyan fűtéssel, világítással, fekvőhellyel és mosdási lehetőséggel ellátott szobát kínálnánk neki, mint amilyen Goethe titkos udvari tanácsos vagy Anna Amelie weimari hercegnő számára teljes mértékben megfelelt volna.”

„A mai ember állandóan keresi a zajt, amire nincs más magyarázat, mint hogy valami mást el akar nyomni vele. (...) Talán attól fél, hogy akár egy pillanatra is szembesül önmagával.....”

„Nemcsak a tudományokról alkotott közfelfogás, hanem maguk a tudósok is kétségkívül hajlanak arra, hogy azt tartsák fontosnak, amit az arctalan tömeggé degradált, a természettől elidegenedett, csak a kommersz értékekben hívő, érzelemszegény (...) és kulturális tradícióitól megfosztott emberiség is fontosnak tart.... A 'tudományok tudománya' manapság nem a bolygónk legnagyszerűbb, legnemesebb képződményének, az emberi léleknek és szellemnek a tudománya, hanem sokkal inkább az, amely sok pénzt vagy energiát, vagy még inkább mások feletti hatalmat tud biztosítani; még akkor is, ha ez a hatalom minden nagyszerűt és szépet elpusztít.”

„A manapság gyorsan terjedő, minden szépség iránti teljes szellemi vakság lelki betegségnek tartható, és komolyan kell venni, mert az erkölcsileg elvetendő iránti érzéketlenséggel is társul.”

„Végső soron Földünk minden problémája etikai probléma, még a természetvédelem ügye is.”

A filozófia mint életforma

„Az embereknek tudniuk kell, milyen szép az erdő, milyen szép a tenger és minden érintetlen táj, az egész természet. A gyerekekkel már igen korán meg kell ismertetni a természetet, az állatokat. (...) Minden azon múlik, hogy az emberek egyáltalán fogékonyak legyenek a szépre. A zenei érzék gyakran együtt jár a természeti szépségek iránti érzékkel (...) Fontosnak tartom, hogy már a legfiatalabbaknak megmutassuk, mi a szép és csodálatra méltó, és ezzel megakadályozzuk, hogy elmenjenek az értékek mellett.”

JÚLIUSI ÉS AUGUSZTUSI PROGRAMJAINK

VOLT FESZTIVÁL, SOPRON

Helyszín: Az Új Akropolisz sátra a Vodafone-Samsung Aréna mellett

MŰVÉSZETEK VÖLGYE FESZTIVÁL

Helyszín: Monostorapáti, Óvodaudvar

SZIGET FESZTIVÁL

Helyszín: Budapest, Hajógyári Sziget, Civilsziget

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756,
  e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727,
  e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu)
  
  
• Pécsett:  7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1. Telefon: (72) 777-779,
  e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu)
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183,
  e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu)
  
  
• Székesfehérváron: 8000 Székesfehérvár, Malom u. 2. Telefon: (20) 353-1466,
  e-mail: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu (szfvar[at]ujakropolisz[dot]hu)