PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma „Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” (Márai Sándor) Kedves Olvasóink! Derűs, békés ünnepeket és boldog új évet kívánunk! Az idő Az idő… ez a furcsa dimenzió, amelyből nem szabadulhatunk, oly sokszínű és gazdag, hogy egyszerre élhetünk a foglyaként és érezhetjük magunkat jól is benne. Sokféleképpen mérhető az idő, és az, amelyet karórával számlálunk, csupán az egyik fajtája. A szívünk, az értelmünk és a szellemünk annyira különbözőképpen észleli az időt, hogy úgy tűnhet, mintha más-más dimenzióban mozognánk. Természetesen léteznek rövidebb és hosszabb időszakok is: az egyik alatt elintézzük a hétköznapi, sürgős dolgainkat, a másik alatt pedig jelentős tetteket vihetünk véghez, amelyek a jövőnkhöz kapcsolódnak. A rövidebb idő folyását mérik óráink, és testünk fokozatos elhasználódása is ezt mutatja. A hosszabb idő azonban nemhogy nem őrli fel, hanem inkább gazdagítja a lelket, és megszüli benne az örökkévalóság tudatát. Melyik időben érdemes élnünk? Tekintve a sok különböző emberi lehetőséget, mindegyikben, de meg kell találni az egyes megnyilvánulási szintek optimális idejének hosszát. Időnket minden egyes nap tettekre válthatjuk, és tettekre is kell váltanunk. Minden egyes nap szembesülünk kisebb-nagyobb nehézségekkel, amelyeket meg kell oldanunk, vagy legalább hozzá kell kezdenünk a megoldásukhoz. Minden egyes nap szerzünk új és megőrizni érdemes tapasztalatokat. Minden egyes nap kicsit tovább növekedhetünk az órák és percek adta szűk határok között. De a valódi, emberi cselekvés mégsem ezzel ér véget, sőt, még csak el sem kezdődik. Túl a hétköznapi terveken és megvalósításukon, az embernek, mint halhatatlan lénynek, hosszú távú célokat is ki kell tűznie maga elé, és ehhez kitartásra van szüksége. Több időre van szükségünk, és arra, hogy az álmaink előttünk járjanak, hogy jobban bízzunk a jövőben, amelyet ha nem is látunk, legbelsőbb és legfinomabb érzékeinkkel mégis megsejthetünk. Az egyik fajta idő nem zárja ki a másikat. A hétköznapi látókör nem zárja ki a végtelen megpillantását, hiszen az embert objektív és metafizikai összetevők együttesen alkotják. Ezek mindegyikének megvan a saját ideje, máshogyan cselekszik, máshogyan ér célt és másképpen tud várni. A rövidebb időben való várakozás neve türelem, a hosszabb időben való várakozást pedig hitnek hívják. Teljesen természetesnek tartjuk, hogy egyes növények hosszabb idő alatt fejlődnek ki a többieknél. Ugyanígy vannak olyan emberi törekvések is, amelyek néhány nap alatt kisarjadnak, mások pedig csak évek múltán borulnak virágba, néha annyi év után, hogy nem is ugyanaz az ember örül majd a gyümölcsnek. De mit számít ez? Ha valóban tudatában vagyunk halhatatlanságunknak, akkor azok az álmok – amelyek jóllehet csak a távoli jövőben válhatnak valóra – ugyanúgy magukon fogják viselni kezünk munkáját. És az embereket, akik leszüretelik munkánk gyümölcsét, egy fejlődő emberiség összetéveszthetetlen jegyei jellemzik majd, ahol mindig magukban hordozzák a testvériség csíráját mind a percekben, mind az évszázadokban mérhető időben. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata. Biztosan többen tapasztalták, hogy ha messziről jött vendégeknek mutatják be városukat, falujukat, akkor egy kicsit az idegen szemével nézve maguk is jobban felfedezik lakóhelyük szépségeit, amelyek nem is olyan rejtettek, csak éppen nem figyelünk rájuk. Játékunk célja éppen ez: észrevenni a szépet és értékest magunk körül. Egyik mai megyeszékhelyünk egy olyan város romjai felett áll, amely a Római Birodalom késői időszakában Valeria provincia közigazgatási központja volt. Ezen a területen már a 18. században felszínre került egy római sírépítmény, de a komolyabb ásatások csak a 20. században kezdődtek meg. 2006 óta látogatható az UNESCO Világörökség listájára felkerült egykori római nekropolisz. A látogatóközpont az eddig feltárt legnagyobb, építészeti különlegességnek számító hétkaréjos, hét apszisos alaprajzú épületről kapta a nevét. Melyik megyeszékhelyen található ez az ókori építmény? A: Szombathelyen B: Pécsett C: Győrött A helyes válasz megtekinthető itt. Azt mondták... az ünnepről „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” (Márai Sándor) „A latin »ünnep« (festus) szó etimológiája igen sokatmondó. A »Dies Festus« (ünnepnap) töve a »fes«, amely latinul »megszentelést« jelent, vagyis az ünnepnap, a profanitáson túli, isteni nap.” (Fernand Schwarz) „Minden valódi és helyes belső út kezdete a rítus. A rítus, vagyis a mágia, azaz olyan tett, amely összeköti az eget a földdel. Ami nem más, mint a megfelelő helyen és időben kinyilvánított cselekvő jelenlét.” (Marton Marcell) „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert) „Az ünnep résztvevői a mitikus esemény kortársaivá válnak. Másként kifejezve: kilépnek történelmi idejükből, tehát abból az időből, amely a profán, személyes és személyek közötti események összességét veszi körül, és visszatalálnak abba az őseredeti időbe, amely »nem folyik«, mert nem része a profán időtartamnak, s lényege a végtelenül gyakran elérhető örök jelen. (…) Az ünnepben az ember számára teljes gazdagságában tárul fel az élet szent dimenziója; az ünnepben az emberi létezés szentségét mint isteni alkotást éli meg.” (Mircea Eliade) „Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.” (Juhász Gyula) „A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.” (Hioszi Tatiosz) „Az ünnep az újítás, az azt megelőző időszakban nem jól sikerült dolgok módosításának különleges pillanata is, mivel ilyenkor ismét minden lehetővé válik. Az ünnep a hagyományos társadalmakban sohasem pontosan ugyanolyan, mint az előző alkalommal, sőt éppen az ünnepnapok közti időszakok és szakaszok ismétlődnek. Az ünnep a telítettség állapotához hasonlítható, amelyben a dolgok és a lények kiteljesedhetnek. Ezt a kiterjedést az »összehúzódás«, egyfajta kikristályosodás állapota követi, amelyben a rend, a törvény és az elvek visszatérnek, hogy egy új ünnepre várva, ismét átvegyék a világ feletti uralmat.” (Fernand Schwarz) „ki kell lépnünk, hogy megérkezzünk, a jelen váróterméből” (Fodor Ákos) „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.” (Antoine de Saint-Exupéry) „Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.” (Démokritosz) „Így az ünnepnapokon az ember visszatérhet a szenthez és azonosulhat vele, a profánnak nevezett többi napon viszont az élet centrifugális erejének hatása eltávolítja a szenttől, ami lehetővé teszi, hogy megerősítse és megszilárdítsa az ünnep idején megélt tapasztalatot.” (Fernand Schwarz) „A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.” (Friedrich Nietzsche) „Az ünnep: fölszabadulás. Az ünnep: bátorítás, hogy közvetlenek és emberiek legyünk.” (Kosztolányi Dezső) Ajánljuk Erénynek erejével - Az Új Akropolisz XVI. Történet- és mesepályázata A számítógépes szuperhősök, robotemberek és űrlények korában vannak a tarsolyodban valódi, hiteles emberi értékeket ábrázoló történetek? Ha még nem vetetted őket papírra, vagy nem kattogtak a billentyűzet gombjai az ujjaid alatt... Ha az asztalfiókodból előkerülhetnek félbehagyott, félkész vagy már majdnem befejezett, de egy ideje ott lapuló írások... XVI. Történet- és mesepályázatunkra olyan írásokat várunk, amelyek megragadják az erkölcsi értékek szerepét korunkban – vagy bármely más képzelt vagy valós történelmi korban –, és segítenek a ma emberének az igazság, szépség és jóság keresésében. Tovább a részletes pályázatkiíráshoz |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|