 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma  „A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van, azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” (Kínai bölcsesség)Mi az ihlet?  Ez a kérdés azon valódi mesterművek, zseniális alkotások láttán fogalmazódhat meg bennünk, amelyek alkotóit mintha különleges, náluk feltétlenül magasabb rendű erők vezérelték volna. Miféle varázslat vezette kézen fogva őket? Milyen rendkívüli áramlatokat voltak képesek követni?Mindenkit foglalkoztathat ez a kérdés, amikor ki szeretnénk fejezni a legjobb érzéseinket és gondolatainkat, de nem találjuk a megfelelő formát. Akkor is felmerülhet, amikor gondolati és érzelmi téren kiüresedettekké válunk, és úgy érezzük magunkat, mintha az élet taszigálta csont- és húszsákok lennénk. Gondoljunk a nagy alkotókra, akik képesek voltak ráhangolódni az inspirációra, és meg tudták fejteni a titkát. Elképzelhető, hogy van egy híd az emberek és az ideák világa között, amelyen keresztül létrejöhet ez az ihletnek nevezett kapcsolat? Talán nem is csupán egyetlen híd, egyetlen ilyen összeköttetés létezik, hiszen ha így lenne, akkor azok, akik képesek voltak átkelni rajta, elmesélték volna, hogyan tették ezt és hová érkeztek. Talán mindenkinek megvannak a maga átkelőhelyei, a maga eszközei, és ebben rejlik az inspiráció felébresztésének titka. Úgy tűnik azonban, hogy ennek a folyamatnak nincs sok köze a racionális elméhez, amelyet az ember megkülönböztető jegyének tartunk. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy minél inkább az eszünkre hagyatkozunk, az ihlet annál messzebbre elillan. Azt mondogatták a régi bölcsek, hogy a titok abban áll, hogy olyanná kell válnunk, mint egy fuvola… és hagynunk kell, hogy keresztüláramoljon rajtunk az intuíció. És ekkor történik a csoda: üressé – vagy inkább nyitottá – válunk, és gondolat-képek folyama áraszt el bennünket és késztet rendkívül gyors cselekvésre. Amit ugyanis az ember nem mond ki, nem fest meg, nem ír le vagy nem készít el ezekben a pillanatokban, az örökre elvész.  Így ezek nem is igazán a mi műveink, inkább valamitől vagy valakitől kapjuk őket, mi csak befogadóik és közvetítőik vagyunk. Ez a pillanat az extázisé: kapcsolatba lépünk egy másik, a miénktől különböző és minden tekintetben finomabb, szebb, tökéletesebb világgal. Olyan ez, mintha lenne egy nagy érzékenységű vevőkészülékünk, amelynek nem ismerjük a működését, sőt a kezeléséhez sem értünk. Csupán használni tudjuk, amikor éppen üzemel. Többféle, más-más ihletettségű leírás ad támpontokat a lehetséges kapcsolatteremtéshez. Ha egy húron tudunk pendülni a megragadni kívánt tökéletes ideák világával, a kapcsolat már pusztán azáltal létrejön, hogy erősen vágyunk rá. Tehát rajtunk múlik, hogy erősítsük és tápláljuk ezeket a szimpátián alapuló áramlásokat, amelyeket a befogadni és továbbadni vágyott jóság és szépség hangol össze. Rajtunk múlik, hogy kitárjuk-e kapuinkat az ihlet előtt. És ha mindezek után ismét feltesszük a kérdést, hogy mi is az ihlet, valószínűleg továbbra sem tudunk megfogható választ megfogalmazni. De áthat minket az a különleges és felemelő érzés, hogy megérintett az időn és téren túlról, az örök forrásból érkező fény varázsa, amelyből mindenki szeretett volna inni valamikor. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.  Egy budapesti épület bejáratáról készült a kép. Melyik nevezetességről van szó? A: Magyar Földtani Intézet B: Magyar Iparművészeti Múzeum C: Magyar Néprajzi Múzeum A helyes válasz megtekinthető itt. Azt mondták... a kezdetekről „Terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, kilenc-emeletes torony kupac földből emelődik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.” (Lao-ce) „Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz.” (Hioszi Tatiosz) „Aki megkezdte – felét elvégezte a munkának.” (Horatius) „Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.” (John Ronald Reuel Tolkien) „Addig kezdj hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.” (Lao-ce) „Kevés történt volna a világban, ha az emberek mindig csak a dolgok kimenetelével törődtek volna.” (Gotthold Ephraim Lessing) „Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.” (Kölcsey Ferenc) „A jó kezdet fél siker.” (Lucius Annaeus Seneca) „Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete.” (Csoóri Sándor) „Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.” (Szent Ágoston) „Ha valaki mindjárt kezdetben bizonyosságot akar, kétségek közt fogja végezni. De ha mérsékli magát, és a kételyekkel kezdi, akkor el fog jutni a bizonyosságig.” (Francis Bacon) „Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni.” (Ivan Szergejevics Turgenyev) „Ne kalandozz ide-oda! Bármibe kezdesz, ne térj el az igazságtól, és bárhová visz képzeleted, őrizd meg tisztánlátásodat.” (Marcus Aurelius) „A kezdetek időszaka két lehetőség elé állít bennünket: cselekedni azokkal a képességekkel, amelyeket már elértünk, bármilyen kicsik is azok, és megvalósítani azt, amit még nem értünk el, de tudjuk, hogy el kell érnünk.” (Delia Steinberg Guzmán) „A kis lehetőségek gyakran a nagy vállalkozások kezdetei.” (Démoszthenész) „Figyeld gondolataidat, mert szavakká válnak, Figyeld szavaidat, mert tettekké válnak, Figyeld tetteidet, mert szokásaiddá válnak, Figyeld szokásaidat, mert jellemeddé válnak, Figyeld jellemed, mert az lesz a sorsod.” (Frank Outlaw) „Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer!” (Váci Mihály) „Ki, ha nem mi? Hol, ha nem itt? Mikor, ha nem most?” (zsidó közmondás) „Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.” (Krúdy Gyula) „Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.” (Gary Chapman) „Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.” (Epikurosz) „Ha nem illik, ne tedd! Ha nem igaz, ne mondd! A kezdeményezés legyen mindig a tied!” (Marcus Aurelius) „Amikor valakivel beszélsz, sose azzal kezdd, amiben eltér a véleményetek. Kezdd azzal, hogy kiemeled és hangsúlyozod azokat a dolgokat, amiben megegyeztek.” (Szókratész) „Mi, vándorok, kik mindig a magányosabb utat keressük, új napot sohasem kezdünk ott, hol befejeztük az előző napot; és a napkelte sosem talál azon a helyen, ahol a napnyugta elhagyott.” (Khalil Gibran) „Minden jó, ami történik, mozgásba hozza a következőt.” (Johann Wolfgang von Goethe) További idézetek Ajánljuk Deák Szilvia: Szenet – az átkelés játéka  Az örökké népszerű sakkról köztudott, hogy ókori eredetű, és hogy maga a sakktábla, a figurák és a játékszabályok is szimbolikus tartalmat hordoznak. Az Új Akropolisz Fortuna Füzetek sorozatának egyik új darabja egy kevésbé ismert, de a sakkhoz hasonlóan érdekes játékkal, az egyiptomi szenettel ismertet meg bennünket. Itt sem csupán időűző társasjátékról van szó… Egy sokat sejtető leírás szerint a halálon túljutott lélek első másvilági tevékenysége a szenet-játék. A számos ábrázolást is bemutató füzet részletesen ismerteti a labirintuspályán lépdelő bábuk útja és a halálon túljutott lélek másvilági utazása közötti párhuzamot, és azt is megtudhatjuk, hogy az évezredekig játszott szenet miként szolgált és szolgálhat ma is útmutatóul az ember nagy „játékához”, a saját sorsához. A kipróbálással nem kell várnunk: a friss Fortuna tartalmazza a játék (egyik) feltételezhető szabályleírását, továbbá mellékletként a játéktábláját.A kiadvány bővebb bemutatása |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Van különbség a tartós és az örök között. A tartós kitart… de végül elenyészik; rövidebb-hosszabb ideig tartó divatokba csap át, mégis: múló divat az egész. Az örök viszont mindig van: létezik most, régebben is volt, és a jövőben is lesz. És ha megannyi „divatos” hang le is akarná kicsinyelni az örököt, az attól még erősen kapaszkodik bennünk. A képes történelemkönyvekből ránk pillantó ókori civilizációk embere és korunk embere éppen úgy megérti a jóságot, az erényt, a barátságot, a szeretetet, a becsületet, a kötelességet, a hűséget…
Az új év változik, de az idő örök. A kettő attól más, hogy más fontosságot tulajdonítunk nekik, de ettől mi még ugyanazok maradunk. Az új ciklus velejárója a fellélegzés az úton: az elmélkedésre és tervezésre szánt átmeneti megállás, miközben nem felejtjük el a folytonosságot, a korábbi tapasztalatok és törekvések teljességét. És mindenekelőtt benne foglaltatik a magunknak tett ígéret, hogy megtesszük a következő lépést egy új cél felé, amelyet kitűztünk magunk elé.
