 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma  „Idővel a törekvő egyre jobban hasonlít majd egy hősre. Tudása megnő. Látja a megtett utat, és nem aggodalmaskodik azért, ami még előtte áll. Az számít, amit megtett, mert abban rejlenek érdemei. A távolság nagy, de nem végtelen; a horizont széles, de nem vesz ködbe. A próbák kemények, de már sikereket aratott, amelyek majd segítenek még jobban kikerülni az újabb nehézségekből. Most már utazó, és nem csupán kalandor.”(Delia Steinberg Guzmán) A szimbolikus nyelv Több évszázaddal azelőtt, hogy a tömegtájékoztatás bevezette volna a köztudatba a pszichoanalízis felvetéseit, a bölcsek tudták, hogy az emberek szimbólumokon keresztül fejezik ki magukat, és hogy a viselkedésük mögött sokkal mélyebb tartalmak húzódnak meg, mint az elsőre látszik. És ha ebben nincs is semmi újdonság, annak azonban újnak kellene lennie, hogy igyekezzünk megragadni a szimbólumok jelentését, mivel ezek többé-kevésbé mindenkire hatással vannak.  Manapság az élet nehézségei egyre inkább ránk kényszerítenek egyfajta „szimbolikus nyelvet”. A magánytól és a meg nem értettségtől való félelem arra késztet bennünket, hogy elrejtsük vagy legalábbis kellőképpen álcázzuk érzelmeink és gondolataink többségét. Ennélfogva tehát arra is képesek vagyunk, hogy megfejtsük ezt a fajta kifejezésmódot, ami fokozatosan egy új nyelvet hoz létre.Mint a történelem során már annyiszor, az emberek többsége ma is csak éli egyik napját a másik után, nem ismeri fel a múlt értékét és elfordítja tekintetét a jövőtől. A múlt elfeledése, mint szimbolikus tett, több mindenre utalhat: a tudatlanságtól kezdve egészen a rossz vágányra terelődött újító hajlamig; a múlttal való szembesülés félelmétől addig a félelemig, hogy nem felelünk meg korunk követelményeinek. A múlt kitörlése a legjobb módszere annak, hogy felértékeljük azt a kevéske valamit, amit a jelenben teszünk. A jövő lebecsülése azonban még ennél is veszélyesebb. Itt érdemes a mélyére hatolni a szimbólumoknak, amelyek e mögött a negatív viszonyulás mögött rejtőznek. A gondolkodó és intelligens ember nem tud egykönnyen elszakadni az időtől és az idősíkoktól; nehéz, majdhogynem lehetetlen szétválasztani a jelent a múlttól és a jövőtől. És még ennél is nehezebb érdektelennek mutatkozni a jövő iránt, hiszen ott valósulnak majd meg álmaink és reményeink, amelyek ma lelkesítenek. Lehetséges, hogy – jelképesen szólva – minél jobban elzárkózunk valamitől, annál inkább foglalkoztat; és minél inkább lekicsinyeljük, annál jobban hatalmába keríti gondolatainkat és érzelmeinket. Kizárólag a pillanatnak élni tehát ebben a megközelítésben csupán menekülés attól a félelemtől, hogy vágyainkkal ellentétes, riasztó jövő vár ránk, hiszen tudat alatt tisztában vagyunk vele, hogy nem reménykedhetünk olyan jövőben, amelyben a tetteink ne vonnák maguk után a következményeiket.  A mai zűrzavarnak a jövőben nem túl rózsás következményei lehetnek, ezért behunyjuk a szemünket és azt hisszük, hogy amit nem látunk, az nem is fog bekövetkezni. De a jövő kérlelhetetlen, csakúgy, mint a múlt, amelyet nem tudunk meg nem történtté tenni, bármilyen színben is tüntetjük fel. Filozófusként, az igazságot szerető emberként az a fáradságos, ám annál nemesebb feladatunk, hogy kinyissuk a szemünket, szembenézzünk a valósággal, és a lelkünkhöz fordulva a jelenben teremtsünk. Mindig helyesbíthetjük a haladási irányt és a célokat, mindig önthetjük más formába a jövőt. Ebben az esetben is jelen van a szimbolikus nyelv: az egészséges, jövőre irányuló optimizmus akkora lendületet ad, hogy még a legnehezebb vállalásokkal is szembe tudunk nézni. A hárítás a félelem jele. A felvállalás és a teljes erőbedobással való cselekvés viszont a TUDATOSSÁG szimbóluma. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.  A Püspök-kút Székesfehérvár régi várfalának tövében, a buszpályaudvar mögött található. Ez a város egyik legjelentősebb látványossága, Bory Jenő alkotása. A szoborcsoport közepén egy oszlop emelkedik, ennek tetején a feladványunk képén bemutatott Árpád-kori vitéz áll. Az oszlop körül a magyar történelemben kiemelkedő négy egyházi személy – Asztrik, Adalbert, Gellért és Mór püspök – alakja látható. Hol helyezkedett el a kút az átadás évében, 1928-ban? a. Mostani helyén. b. A vasútállomás előtt. c. Az Országalma helyén, a főtéren. A helyes válasz megtekinthető itt. Azt mondták... az erényről „Ne törődjék előbb, és ne is olyan buzgón, testével, vagyonával, mint a lelke lehető legjobbá tételével; mondván, hogy nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára.” (Platón) „Minél több a tilalom, annál kevesebb az emberekben az erény.” (Lao-ce) „Ha jót tettél, és embertársad ezt a jót élvezte, miért kívánsz melléje még egy harmadik dolgot is, mint ahogyan az ostobák teszik: azt, hogy jótéteményednek híre menjen, vagy hogy tetted viszonzásra találjon?” (Marcus Aurelius) „Törekvésünk legfőbb jutalma nem az, amit kapunk érte, hanem amivé leszünk általa.” (John Ruskin) „Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.” (Kölcsey Ferenc) „Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.” (Seneca) „Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék.” (Benjamin Franklin) „Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.” (Kölcsey Ferenc) „A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.” (Weöres Sándor) „Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.” (Carl Gustav Jung) „Lehet valaki alkalmatlan a tudásra, de az erényre sohasem.” (Hioszi Tatiosz) „Erényed álljon magasabban, semhogy a nevek bizalmaskodhassanak véle: s ha beszélned kell róla, ne szégyelld, ha dadogva teszed. Szólj hát és dadogj: Ez az én »jóm«, ezt szeretem, így tetszik nékem igazán, csak így akarom én a jót.” (Friedrich Nietzsche) „Az erény egy drága ékkő – és a legjobb az, ha egyszerű foglalatban van.” (Francis Bacon) „A vidámság minden erény anyja.” (Albert Einstein) „Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.” (Seneca) „Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.” (Albert Schweitzer) „Az erény a lélek egészsége.” (Khioszi Arisztón) „Bizonyos erény birtoklásának mindaddig nem tulajdonítunk különösebb értéket, amíg ellenfelünkön nem figyeljük meg ezen erény tökéletes hiányát.” (Friedrich Nietzsche) „Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ.” (Arany János) „Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened. Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét? A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére – de főképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen.” (Hioszi Tatiosz) „Tehát az olyat tartom bölcsnek én, ki azt hiszi, hogy a szükség erény, ki nem perel a sors ellen soha, főként, ha mindegyőnk osztályosa.” (Chaucer) „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” (Immanuel Kant) „Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.” (Albert Schweitzer) „Nézz a lelked mélyébe! Bensődben van a jó kútfeje, ha folyton mélyíted, folyton buzoghat.” (Marcus Aurelius) Ajánljuk Íróknak és olvasóknak – Történet- és mesepályázatunk honlapja  Egyesületünk XVI. Történet- és mesepályázatának 2010. március 15. a határideje, de hírlevelünk lapzártájáig már 126 pályamű érkezett! Aki még őrizget félkész, megkezdett írásokat a tarsolyában, kedvet kaphat az átdolgozáshoz, befejezéshez, ha böngészni kezdi a www.palyazat.ujakropolisz.hu oldalt. A pályázat részletes kiírása mellett a webhelyen fellelhető a Varázsmesék a javából című több mint harminc mesét tartalmazó gyűjteményünk is – az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportjának válogatása –, amely segítheti az alkotók felkészülését. De a történet- és meseolvasók lelkes tábora is talál magának olvasnivalót a több száz mese között, és érdemes megismerkedni az előző évek győztes munkáival, a korábbi és a mostani zsűrivel is. Aki pedig regisztrálja magát, belepillanthat az eddig beküldött pályamunkákba, sőt részese lehet a szerzők és érdeklődők élénk fóruméletének is. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Valóban, mindenki meg szeretne újulni, elfelejtené, ami bántja, rendbe hozná megromlott kapcsolatait, ismét örömmel dolgozna, tanulna, s újra reménnyel szeretne tekinteni a jövőbe, de mégsem tudja mindenki végigvinni a megújulás folyamatát. Mert valójában folyamatról van szó, amely nem megy egyik pillanatról a másikra, ahogyan a természet sem érlel gyümölcsöt abban a percben, amikor a fán az első virág szirmot bontott.
