 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
 Filozófia mint életforma „Ha egyszerű, kis dolgoknak örülünk, ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni, ha sietség és szünet nélkül haladunk céljaink felé, akkor boldognak nevezhetjük magunkat. Éljünk képzelőerőnkkel képzelgés nélkül, álmodjunk megvalósítható álmokat, vállaljunk értelmes kalandokat, szeressünk mérlegelés nélkül – mindezekkel elérjük a szilárd boldogságot.” (Delia Steinberg Guzmán) Erósz, a szerelem A kérdés olyan régi, mint maga az emberiség. Mi a szerelem? Hogyan lelhetünk rá a szárnyait vesztett Erószra a mai világ szerelem-útvesztőiben? Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szerelem jelentése végtelenül gazdagodott, és újabb és újabb megnyilvánulásai hódítanak teret. Már egy felületes áttekintés után is kiderül azonban, hogy messze nem ilyen egyértelmű a helyzet.  Vajon szerelemnek lehet-e nevezni a puszta testi kielégülést, amelyről ebben a szabados légkörben annyit áradoznak? Vagy mondhatjuk-e annak a gyakori párcseréket és összevissza kapcsolatokat, amelyeket azoknak a fiataloknak és már nem is annyira fiataloknak az elfásult és kiégett ösztönei követelnek, akiket már nem érdekel és nem vonz semmi? Van-e közük a szerelemhez azoknak az eltévelyedéseknek, amelyek a valódi érzelmek hiányát, az érzelmi ürességet igyekeznek leplezni? Érthetjük-e szerelmen az adok-kapok viszonyokat, az egyéjszakás kalandokat, azokat a kapcsolatokat, amelyek a legkisebb nehézség hatására is felbomlanak? És mit mondjunk az egyre fokozódó kiüresedésről, amely a lelkesedéstől az apátiáig, majd az apátiától a gyűlöletig silányul? Lehet-e ott feledés és közöny, ahol egykor szerelem volt? Kérdéseimre nincs válasz, Erósz hallgat. Csak törött szárnyait nézi… Hajdani csillogó tollai tövén kibuggyan egy csepp, vér és egy elhullajtott könny elegye. A csepp görbületén régi képek tükröződnek, látványuk arra késztet, hogy újra rákérdezzek a szerelemre. Hol van az a hatalmas érzés, amely fényt gyújt a szemében annak, akiben él, és bevilágít mindent, amit csak ér? Bár újra látnám a szerelmesek határtalan lelkesedését, akik úgy járnak-kelnek a világban, mintha az csak értük volna, akik semmibe vesznek minden akadályt, és úgy érzik, képesek megküzdeni bármilyen szörnyeteggel. Mit tettek a szerelemmel, amely boldogságot, csendes extázist hoz a szívekbe, és onnan kitörni vágyik, mert a szív nem elég neki? Hol vannak azok a férfiak és nők, akik odaadják egymásnak mindenüket, mielőtt bármit is kérnének cserébe? Hol vannak azok, akik meg tudnak bocsátani, képesek várni, bízni, segíteni, megérteni, túllátni az öregedésre ítélt testeken? Hol van a biztonságnak az a gyönyörű érzése, hogy megtaláltuk azt a lényt, akire szükségünk van ahhoz, hogy utunk teljessé váljon e Földön? Hová rejtőzött szavak nélküli, ám annál gazdagabb és kifejezőbb nyelve azoknak, akik ugyanabban az álomban és ugyanabban a reményben osztoznak? Hová lettek a finom részletek, a szépség utáni vágy, a gyöngéd hűségeskü, a szüntelenül megújuló köszönete annak, aki tudja, hogy szeret és szeretik? Hol a romantikus szenvedély, amely istent teremt az emberből, sokkal hatalmasabbat, mint egy pusztán ösztönökkel bíró lényt?  Hol vannak a szerelmesek, akik elérték a csodát: megállították az időt, megsemmisítették a teret, és megrémítették magát a halált is? Hol vannak azok, akik egyesülésükből, önátadásukból, hűségükből, őszinteségükből oltárt építettek?Erósz nem válaszol. Kérdéseim kulcsa mégis benne van. Ő is járja a világot, keresi azokat, akikben felébresztheti ezt az érzést, amely önnön létének záloga. És lehet, hogy akiket keres, sokkal közelebb vannak, mint azt ő, vagy akár kérdéseim közt én gondolnám. Itt vagy ott, ahová csak a tekintetünk téved, lehetnek férfiak és nők, akik talán még maguknak sem merik bevallani, mégis a szerelem istenét keresik. Ha majd sokan lesznek, akik e magasztos érzelem fenséges csúcsait élik, Erósz visszanyeri szárnyait, és újra ott száll majd az éterben, bátorítva és oltalmazva a szerelmesek szerelmét. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke A hónap rejtélye A sakk  A sakkot többféleképpen lehet játszani. Az Indiából ismert ősi (eredeti) változat szerint például a világos félnek mindenképpen győznie kell a játékban. Azaz már a parti kezdete előtt mindenki tudhatta, ki lesz a győztes. Vajon mi értelme van így a játszmának? Ha van ötleted, elehir[kukac]ujakropolisz.hu (írd meg nekünk). A legtalálóbb gondolatok szerzői között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül. A következő számunkban beszámolunk a sakk rejtélyéről. Azt mondták... a fiatalságról „A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.” (Radha Soami) „Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg, legyen bár húsz vagy nyolcvan éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad.” (Henry Ford) „Ha az ember nem próbál tanulni, úgy öregszik meg, mint az ökör. Mert bár a teste fejlődik, a bölcsessége nem fejlődik vele.” (Buddha) „Ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény.” (kínai bölcsesség) „Hol van a fiatalság forrása? Hol rejlik Arany Aphrodité, akit annyira keresnek a soha el nem hervadó szépség után vágyódó halandók? Nem a testben, amely elhasználódik az élet törvényének megfelelően, nem is az érzelmekben, ahol az érzékelés utáni vágy tombol, sem az olyan elmében, amely mindig újabb ismeretekre éhes. A forrás, amelyet keresünk, saját szellemünkben van, ami – mivel kortalan – állandóan táplál az éltető energiával és lehetővé teszi, hogy az időt uralva tanuljunk a múltból és bízzunk a jövőben. Ebből, ami bennünk örök, ebből a rejtett forrásból ered a fiatalság, amelyet Arany Aphroditénak nevezünk...” (Delia Steinberg Guzmán) „A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.” (Albert Schweitzer) „Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.” (Márai Sándor) „Amikor a természet megújhodik, megfiatalodik, felüdül, az emberben is új reményeknek, új óhajoknak kellene felbuzogni.” (Anton Pavlovics Csehov) „Öt érzékem de friss még, csudáikat rávésték sárgöröngyök és paloták, – úgy lépj elém jelen világ: most a csoda a mérték.” (Szécsi Margit) „Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint félelmed. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld és a végtelenség hírnökeit.” (Albert Schweitzer) „Igyekezz mosolyogni akkor is, ha egyedül vagy, még a tükör előtt is... Elapadt a lelki erőd, mert vállaidat nyomja az idő-tapasztalat súlya, és ebben nem számít, hogy húsz vagy negyven éves vagy-e. Ha már észrevetted, szabadulj meg ettől a »beszennyeződött« időtől… És ebben mi sem segít jobban, mint visszatérni a gyermekkorhoz, megfiatalodni.” (Jorge A. Livraga) „Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért.” (Leonardo da Vinci) „Ha valaki örökké fiatal, akkor megérti az életkor alapján fiataloknak tekintetteket, és arra törekszik, hogy átadja nekik belső erejének tüzét.” (Delia Steinberg Guzmán) „Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.” (Albert Schweitzer) „Álmaink vezessenek bennünket… Az álmok emelnek, szárnyakat adnak életünknek… akinek álmai vannak, az soha nem lehet kicsi. Nem számít életkorunk, a ránk nehezedő évek száma, csak a fiatal szív és fiatal lélek számít.” (Delia Steinberg Guzmán) Ajánljuk A bölényektől a kikericsig – Ökológia az Új Akropolisz honlapján  Mi köze a 19. századi bölényirtásnak a hazai parlagfű-riadóhoz? Hogyan tud helyesen beavatkozni a természetet kizsákmányoló magatartásáról hírhedt ember a káros irányú természeti folyamatokba? Miért jövendölnek a zöldek ökológiai katasztrófát a genetikailag módosított haszonnövények alkalmazása miatt? Gondolta-e bárki, hogy Szársomlyó hegyén olyan ősi flóra él, amely még a jégkorszak előtt települt meg? A válaszok egyesületünk honlapján az Ökológia link alatti, folyamatosan bővülő cikkgyűjteményünkben találhatók. A természetvédelem azonban több mint elmélet: az Új Akropolisz rendszeresen szervez akciókat, például szemétszedést, természetmegfigyelő sétákat, katasztrófaelhárítási gyakorlatokat. Honlapunk Természetvédelem linkjére kattintva részletesen tájékozódhatunk az ilyen jellegű jövőbeli programokról, és hogy kedvet kapjunk, 2002-től kezdve végiglapozhatjuk a korábbi akciókról szóló képes beszámolókat. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
