| |
|
|
Fényes csillagok
 A téli napforduló közeledtével észrevehetően csökken a látható fény körülöttünk. A legrövidebb és egyben legsötétebb nap előtti hetek a néphagyományokban a kisböjt (advent) jegyében telnek. Az ünnepi készülődés idején a falvakban kerülték a hangos mulatságokat és böjtöt tartottak. Ezeknek a tudatosan vállalt lemondásoknak a szerepe, hogy a kevesebb étel, kevesebb külső hatás révén újra és újra befelé, illetve a közelgő ünnep lényegére irányítsák a figyelmet.
Éppen ezért az ide kapcsolódó népszokások egyik fontos célja a sötétség elűzése, ami leglátványosabban a fényfüzérekkel díszített, kivilágított utcák, terek formájában őrződött meg. Az ünnepkör belső értelmét azonban mi magunk tudjuk tovább éltetni. Ha nem is könnyű napjainkban az egymást érő karácsonyi partik közepette megtartani a böjtös vagy csendre intő szokásokat, mégis lehetőségünk van mértéket tartani. Megtehetjük, hogy jobban figyelünk, hogy mit és mennyit eszünk, eldönthetjük, hogy a szabad időnk mekkora részét fordítjuk tévénézésre vagy a neten való céltalan böngészésre. A tudatosan felszabadított idő pedig lehetőséget ad rá, hogy megkeressük, mi az, ami fényt teremt az életünkben, a hétköznapokban éppúgy, mint az ünnepnapokon.
Fénnyel ajándékoz meg, mikor képesek vagyunk szembenézni nehézségeinkkel, friss megoldást találni és győzelmet aratni belső árnyékaink, hibáink felett. Vagy amikor a kitartó gyakorlásnak köszönhetően meg tudunk tenni valamit, amire addig képtelennek tartottuk magunkat. Fény születik, amikor felül tudunk kerekedni a nehezteléseinken, a felmerülő nézeteltéréseken. Ha elfogadunk másokat, és azt választjuk, ami közös bennünk és egymással összeköt. Az ilyen győzelmektől fényesebben ragyognak a mosolyok, a tekintetek is. Az egymásra figyelés, a törődés, az őszinte jókívánságok és a jóakaratú tettek pedig fényes csillagként világítanak még egy sötét téli éjszakán is.
A szerkesztőség
E havi számunkban:
Árnyékaink megvilágítása
 Időről időre egy-egy újabb sötét, nehéz és nyomasztó időszak jön el az életünkben. Bármennyire is szeretnénk kiutat találni, csak homály vesz körül bennünket. Csüggedés vesz erőt rajtunk, és bármihez is fogunk, balul üt ki, szinte már azelőtt, hogy nekiláttunk volna.
Ezek a mi éjszakáink, amelyekben azonban ugyanúgy győznünk kell.
Senki sem fog helyettünk fényt gyújtani a sötétben. Tanuljuk meg, hogy ne kívülről várjuk a megoldást.
Ha kívül meg tudjuk látni a fény forrását, ez azt jelenti, hogy egy elfeledett sarokban bennünk is ott a fény. Nem vagyunk különleges lakói ennek a világnak, bennünk is ugyanaz van, mint a világmindenségben: fény és sötétség, és képesek is vagyunk mindkettő megteremtésére.
Gyújts fényt a lámpásodban.
Gyújts fényt egy mosolyoddal, akkor is, ha eleinte erőltetettnek tűnik.
Gyújts fényt azzal, hogy érdeklődsz valami új dolog elsajátítása iránt, vagy olyasvalami iránt, amit addig nem értettél meg.
 Gyújts fényt azzal, hogy meghallod a téged körülvevő embereket.
Gyújts fényt azzal, hogy figyelsz mindenre, ami körülötted történik – és váratlanul rád köszönnek a csodák.
Gyújtsd meg a remény fényét a holnapért, sőt tedd meg már a mai napért is. Szemléld örömmel tetteidet, és végezd őket olyan jól, hogy elégedettség szülessen benned. Ne keseregj azon, hogy mások mit tesznek vagy nem tesznek, összpontosíts saját feladatodra, és látni fogod, hogy a többiek nem is teszik annyira rosszul a dolgukat, mint ahogyan kezdetben hitted.
Lásd be, hogy fontos a célod, bármennyire szerény legyen is, mert így leszel képes változtatni az életeden. Mert ez lesz a kezdete az éjszaka sötétje felett aratott győzelmeidnek.
Delia Steinberg Guzmán
Házunk táján
Delia Steinberg Guzmán: A hétköznapok hőse
Könyvajánló
 Előfordul, hogy az élet lefegyverez bennünket. Nem is annyira a sorscsapások, a túlélésért folytatott harc, hanem egy sor kisebb letörtség, az apró-cseprő dolgokkal való bajlódás, a hétköznapi nehézségek.
Többnyire mégis győzedelmeskedünk a mindennapok csataterén és bizakodón tekintünk előre, nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, szembenézünk mindazzal, amit csak a sors nekünk szán, legyen az jó vagy rossz, ami jön.
Ilyen a hétköznapok hőse. Ez a hős néha nem tudatos, a túlélési ösztön mozgatja, és úgy törtet előre, hogy másra rá sem hederít. De időről-időre mély levegőt vesz és elgondolkodik. Felmerül benne a mindenkori ember ezernyi örök kérdése: miért, mi célból, vajon hogyan, és ha én…
Ugyanaz indítja elgondolkodásra, amit mindnyájan látunk, csakhogy nem mindenki áll meg elgondolkodni az elkülönültségen, számtalan megfoghatatlan és légből kapott dolog miatt érzett félelmen, az agresszivitáson, amely a legkisebb súrlódástól is felhorgad, a szorongáson, amitől a semmibe révedünk, mert már nem tudjuk, mihez kezdjünk, a közvéleményen, amelynek annyiszor alárendeljük legszebb álmainkat…
Delia Steinberg Guzmán könyvében úgy intézi hozzánk szavait, hogy elgondolkodásra késztessen, és arra indítson, hogy visszaszerezzük az olykor elillanó bátorságot, és tudatosítsuk a nehézségeink okát, amelyek nap mint nap próba elé állítanak bennünket.
Várható megjelenés: 2015. december 7.
A kötet megvásárolható központjainkban.
Előző kvízünk helyes megfejtései: 1.c., 2.d., 3.b., 4.c.
1. A Mahábhárata című ősi indiai eposzban a bölcsesség városát Hásztinapurának, avagy „az elefántok városának” nevezik. Miért?
a) Hásztinapura olyan helyen épült, ahol azelőtt leginkább elefántok legeltek.
b) A régi Indiában a bölcsek, a brahmanák kasztjának kiváltsága volt, hogy elefánton utazhattak. Ahogy a kard a lovaghoz, úgy tartozott az elefánt a brahmanához, így végül összekapcsolódott az elefánt szimbóluma a bölcsességgel.
c) Indiában az elefánt a bölcsesség szimbóluma megfontolt járásával, apró szemével, hatalmas fülével. A bölcs éppígy megfontoltan él, nem téveszti meg a látszat, sok mindent meghall, és sokat is ért a világdolgaiból.
d) A város főterén állt Ganeshának, a bölcsesség elefántfejű istenének gigantikus méretű szobra.
2. Mi az etika célja?
a) A mindenkori írott törvények megerősítése az íratlan szokásjog erejével.
b) Összefoglalni a mindenkitől elvárható viselkedési szabályokat, hogy elkerülhetővé váljon mindenféle összeütközés.
c) Segíteni az ember fejlődését, ezáltal harmóniát teremteni az emberen belül és az emberek között is.
d) Továbbadni a hagyományos értékeket, mert ezek hosszú ideje fennállnak.
3. Hogyan folytatódik Buddha tanítása? „Mindenki reszket a büntetéstől, mind fél a haláltól. Amikor valaki megérti ezt, …
a) … nem öl, és nem okoz halált.”
b) … mások urává válhat, bár az uralomért nagy árat fizet majd.”
c) … kerüli a büntetést és nem keresi a bajt.”
d) … felfedezi, hogy a félsz rámutat a hibáira.”
elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra.
Ajánló
Női archetípusok a filmvásznon
 Decemberben induló négyrészes filmklub-sorozatunkkal a női archetípusok nyomába eredünk. A filmek után beszélgetünk a ránk ható ősképekről, mintákról, amelyek befolyásolnak döntéseinkben, meghatározzák viselkedésünket. Az ókorban istennők mítoszaival és szimbólumaival ragadták meg ezeket az erőket, amelyek állandó jelenlétükkel a női oldal kiteljesítésére, mélyebb megélésére inspiráltak.
– Aphrodité a szeretet, szerelem erejével teremt harmóniát az élők között, az esztétikai szépségen keresztül nyitja meg a lelkeket és ébreszti fel a vágyat az iránt, hogy jobbá váljunk.
– Athéné az értelem és a bölcs előrelátás erejét hozza, aki éles elméjével megvilágítja a helyzeteket, belső harcra ösztökél, és kreatív megoldási módokat talál.
– Démétér a nagy Anya, a gondoskodó, életet adó és tápláló erő, aki a ciklusok titkainak ismerőjeként az egyes életfázisokon is értően átsegít.
– Héra a társ és a bölcs női vezető mintaképe, aki a család és a nagyobb közösség egységét tartja szem előtt, szolgálja hűséggel és vezeti igazságossággal.
A sorozat első filmje: Szeress, ha tudsz (rendezte Willard Caroll, játékidő 121 perc)
|
