2025. február 22-én tizenharmadik alkalommal rendezte meg az Új Akropolisz Filozófiai Iskola éves filozófiai konferenciáját. Az egész napos szombati esemény fő témája és egyben vezérfonala – ahogy a nemzetközi szervezetnek ebben az esztendőben minden országában – Az út volt. A programra az ország hét városából érkeztek résztvevők, több mint nyolcvanan, akik valamennyien az iskola különböző kurzusainak hallgatói.
A délelőtt folyamán 8-8 percben összesen 14 előadó vázolta fel kutatásának főbb pontjait. Ennyi idő arra volt elegendő, hogy felvillantsák az egyes témák filozófiai mélységeit és alkalmazási lehetőségeit, és így a jelenlévők eldönthessék, délután milyen témakörök részletes kibontásához szeretnének csatlakozni.
Az előadásokon – a teljesség igénye nélkül – szó esett többek közt a felnőtté válás útjának lehetőségeiről és nehézségeiről, fiatal felnőttekről, akik korunkban annyi új kihívással néznek szembe, hogy akadnak köztük, akik kapunyitási pánikban szenvednek. Thészeuszról, aki mindenki előtt jó példakép lehet, nemcsak a felnőtté, hanem az éretté válás folyamatában is. Betekintést nyerhettek továbbá a szent földrajzba, amelynek köszönhetően a városok középpontjából utak nyíltak időben és térben, hogy az ember és a közösség járhassa égi és földi útját.
Ehhez kapcsolódóan a helyes cselekvés filozófiai fogalma is tisztázódott, amely az önzetlenségen alapul, és annak gyakorlásán keresztül megnyitja az utat a megszabadulás előtt. Lépésről lépésre vezet az út a betegségtől az egészségig is, akár a tudatlanság levetkőzését értjük alatta egyfajta belső alkímiai folyamatban, akár a test harmonikus működését szeretnénk visszanyerni. A jelenlévők a kitartást és akaraterőt fejlesztő sportolás fontosságáról is hallhattak pár megmozgató gondolatot, hiszen tompa szerszámmal nem tudjuk jól végezni a munkánkat.
A résztvevők megismerkedhettek a Kebész táblaképe című szöveggel, melynek ismerete irányba állíthatja az útkeresőt, hogy hogyan igazodjon el a hibák és erények dolgában, vagy a különböző ösvények között. Felfrissülésként fotókiállítással egybekötött élménybeszámolót lehetett meghallgatni többévnyi zarándokút tapasztalataiból, valamint a hagyományos magyar férfitáncok kapcsán az is kiderült, hogy milyen fejlődési állomásokon keresztül tudta a tánc a személyiséget kimunkálni.
Az ókori Róma híres a praktikus megközelítésről, ami még az útépítési technikában is megmutatkozott, a római beton ugyanis képes regenerálódni, amely a mai napig lázban tartja a modern betongyártást. A tudomány mellett ugyankkor a művészet is teret kapott. A filozófiai iskola tagjai részletet hallgattak meg Mozart Varázsfuvola című operájából, melynek elemzésekor az előadók a bölcsességkeresés férfi és női útját vizsgálták, melyik nem hogyan, milyen próbákon át győzheti le korlátait és alakíthatja át földi természetét szellemi természetté. A délelőtt lecsengéseként egy művészi megközelítési mód, a Verslabirintus segítségével kaphattak ízelítőt az útkeresők arról, ez a módszer hogyan segít megragadni a megértés, elfogadás, elengedés fogalmait és varázsolja örömtelivé a zene és a költészet a filozófiai utat.
A délután testi-lelki átmozgatással vette kezdetét: ki do in-t, ki pedig székjógát gyakorolt. A felfrissülés után a fent említett témák valamelyikében merülhettek el a konferencia résztvevői. Az együtt gondolkodás két egymást követő beszélgetőkörben zajlott, ahol szűkebb létszámban, egyfajta műhelymunkában mindenki megoszthatta a többiekkel meglátásait és feltehette felmerülő kérdéseit is.
Bár a témák szerteágazóak voltak, ezer ösvényen is csak egyfelé tartanak: arra hivatottak, hogy felfedezhessük, hogy az útkeresők számára ez nemcsak elvont fogalom, hanem maga a megnyilvánult cselekvés is. Aki a filozófia útjára lép, nap mint nap törekszik, hogy egyre jobbá és harmonikusabbá váljon, viszonyulásával pedig igyekezzen a szűkebb és tágabb közösség, mások és a világ hasznára is tenni.
A középkori Buen camino! jó kívánsággal szólva: Ultreia et suseia! Előre és felfelé!
Papp Szofi
Fotók: Pálosi Gyula
