Értelem és intuíció címmel egész napos workshopot rendeztek március első szombatján az Új Akropolisz Rigó utcai központjában. A résztvevők megismerhették a két agyfélteke működését, megtudhatták, hogyan egészíti ki a kettő egymást, valamint gyakorlatokon keresztül megtapasztalhatták azt is, hogy nem mindig könnyű, ám annál harmonikusabb hatású összekapcsolni különböző képességeinket.
A jobb és bal agyféltekéről szóló egész napos workshop kezdetén a két előadó, Dr. Nagy Alinda és Klatsmányi Péter egy elméleti blokkban arról beszélt, mi is az alapvető különbség a bal és jobb félteke között, hogyan kapcsolódik össze és hogyan egészíti ki egymást az agy két területe.
A bal féltekénk fő eszköze a beszéd, mindent szavakkal ír le és szó szerint ért. Amikor „önmagunkhoz szólunk”, ennek a hangját hallhatjuk. A jobb félteke ezzel szemben néma, viszont mindent érzékel, ami a szavak mögött megbújik. A szépséget, a szimbólumokat, az empátiát és harmóniát.
Mint kiderült, a racionális, mindent megmagyarázó, rendszerező és a részletektől elvonatkoztatni képtelen „bal” jelentőségét a 20. századi kutatások olyannyira a másik elé helyezték, hogy orvosi kísérletek és kutatások után azt is kijelentették: a jobb agyféltekére nincs is szüksége az embernek az egészséges működéshez. Ennek dacára manapság a harmóniát, az érzelmeket és élményeket a művészek sokkal élettelibb színekkel próbálják megjeleníteni, míg a bal oldalra jellemző vonásokat inkább szürkének ábrázolják.
A nap első felében különféle gyakorlatokkal, előbb a térben kereszt irányú mozgással, majd különböző formák papírra vetésével fény derült arra, hogy az agyműködésünknél is az ideális kapcsolat megtalálása a megfelelő működés záloga.
Ennek a kapcsolatnak azonban sok minden gátat szabhat. Stressz hatására, vagy szorongásaink, félelmeink közben a bal agyfélteke egy pici, közös integratív területnek nevezett része átveszi az irányítást, csak a „túlélésre” összpontosít és blokkol szinte mindent, ami új ötletet adhatna vagy kreatív megoldást kínálna az adott helyzetre.
Amíg pedig nem jut el „hozzánk” információ a mindent egységben látó, szintetizáló jobb féltekéből, addig a csak a múltat és jövőt érzékelő, a részletekben néha elvesző ballal önmagában nem mindig vagyunk képesek a problémák tartós megoldására.
Egyensúlyra van szükségünk. Ennek megteremtéséhez relaxációs légzésgyakorlatokat tanulhattak a résztvevők, valamint az előadók arra is ügyeltek, hogy egész nap mindenki rendszeresen fogyasszon agyunk megfelelő működéséhez szükséges, elegendő vizet.
A workshop második felében előbb arról folyt közös ötletelés, mivel lehetne az egyik, illetve a másik féltekéhez tartozó képességeket fejleszteni, ezek után pedig ki-ki tükörrajzzal fűzte szorosabbra a két oldal kapcsolatát az eredményes együttműködést elősegítendő, majd egyedi nyolclépcsős problémamegoldáson dolgoztak a jelenlévők.
Mindezek elemzése után a nap zárásaként zenével és képvetítéssel tanulhattunk a szimbolikus gondolkodás jelentőségéről, erejéről és ezek segítségével a jelenlévők meg is tapasztalhatták agyuk sokoldalúságát és belekóstolhattak kicsit az egységlátásba is, valamint átitatódhattak a teljesség érzésével.
