A Műterem kávézó 2024. augusztusi FILO-Café estjén négy görög istennővel ismerkedhettek meg az érdeklődők: Aphroditéval, Athénével, Hérával és Démétérrel. Az esemény egyre több visszatérő résztvevőt és számos új arcot is vonzott. Az előadó Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora Laura Winckler: A nő, istennők leánya – A nő rejtett arcai című könyve alapján mutatta be a négy női archetípust.
Az említett istennők különböző képességeket és tulajdonságokat testesítenek meg. A teljesség igénye nélkül Aphrodité például a vonzerőt, a feltétel nélküli szeretet képviseli, a művészetek pártfogója. Athéné a bölcsesség és belső harc istennője, az igazság védelmezője, és a józan ész ékes megtestesítője. Héra, a házasság és a család oltalmazója, az eskü őrzője, Zeusz felesége. Démétér pedig a termékenység és az életerő, az éltetés istennője.
C. G. Jung szerint különböző archetípusok, azaz ősi minták alapján működünk, amelyeket a régi mítoszokban szereplő istennők történetein keresztül mélyebben megismerhetünk. Az emberi élet folyamán ezek az istennői minőségek folyamatosan változnak bennünk, hol az egyik kerül előtérbe, hol a másik. Fiatalkorunkban például inkább Aphrodité jellemzői erősebbek, ilyenkor keressük az igaz szerelmet, saját magunkat, helyünket a közösségben, és szeretnénk minél inkább megmutatni magunkat a világnak. Mikor már érett, stabil párkapcsolatra törekszünk, Héra energiái erősödnek fel, aki méltó társa és kiegészítője párjának, igazi lelki társ. Démétér erői pedig igazán akkor kerülnek előtérbe, mikor a nő anya lesz, és próbálja terelgetni gyermekét az élet útján. Amikor viszont híján vagyunk egyes erőknek, képességeknek, megmutatkoznak az egyes archetípusok árnyoldalai is, melyek pl. a túlaggódásban, túlféltésben, féltékenykedésben, ridegségben, elhanyagolásban mutatkoznak meg. Mindannyian tudnánk folytatni a sort…
De vajon hogyan lehet mindezeket a hibákat a helyükön kezelni, és hogyan válhatunk jobbá, ismerve a női archetipikus működéseket? – tette fel Apáti János a kérdést, miután az összesereglett hallgatósággal alaposan körüljárta a témát. Először is el kell tudnunk fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki a saját szintjén küzd és tanul. De az is nagyon fontos, hogy ne csak másokat fogadjunk el, hanem saját magunkat is, hogy így harmóniába kerülhessünk önmagunkkal.
És hogy mindez miért olyan fontos most így a 21.században? ,,Az a képőzön, amelyet a társadalom a fiatal lányokra zúdít, megakadályozza és megfosztja őket attól a kikerülhetetlen belső harctól, amely önazonosságuk felépítéséhez vezet” – írja a könyv szerzője, Laura Winckler. A női erő felismerése önmagunkban segíthet megérteni a saját és nőtársainkét működését is, és így képessé válhatunk, hogy a média közvetítette mintákat és a társadalom elvárásait félretéve egészségesebb énképet alakíthassunk ki.
