Tizennégy pár dolgos kéz, három kutya és kilenc hatalmas zsák összegyűjtött szemét – ez a veszprémi Új Akropolisz idei Föld napi akciója számokban.
De persze pusztán a számok nem sokat mondanak, úgyhogy mesélünk.
Önkéntes akciónkat a természet iránti szeretet hívta életre, és az a törekvés, hogy mindabból, amit filozófiai tanulmányaink során megértettünk az időtlen értékekről, minél többet átültessünk a gyakorlatba, hogy ezzel jobbítsunk önmagunkon és egy kicsit jobb hellyé tegyük a világot.
Ebben az évben az Új Akropolisz veszprémi önkéntesei azt tűzték ki célul, hogy megtisztítják a veszprémi Séd-patak völgyének egy szakaszát a hulladéktól. Így aztán április 22-én délelőtt felszerelkeztek gumikesztyűkkel és erős szemeteszsákokkal, na meg kalandvággyal, és nekivágtak a bozótosnak. Örömmel vették, hogy az esemény nemzetközi érdeklődésre tartott számot, ugyanis körükben üdvözölhettek egy fiatal hölgyet is, egyenesen Németországból.
Bár az önkéntes cselekvést nem a cselekvés gyümölcse motiválja, hanem az adás és a segítségnyújtás szándéka, azért az egyesület tagjai nem bánták, hogy ez volt az idei év első igazán meleg, napsütéses tavaszi szombatja. A szemétszedés szünetében kipróbáltak egy különleges japán feltöltődési módszert, a doint, majd párokba rendeződve szemügyre vették és megmutatták egymásnak a természet apró csodáit. A levelek erezetét és szimmetriáját, vagy éppen spirális szerkezetét, a pókhálók elhelyezkedését, a vadvirágok harmatos kelyhét stb. Ahogy így szemlélődtek, annál szebbnek látták mindezt, minél inkább elmerültek a megfigyelésben. Fújtak pitypangot, még a fákat is megölelték, és megsimogatták moha lepte, barázdált kérgüket.
Amerre csak jártak az akció során, útjukat hangos kacagás kísérte, különösen, amikor valamilyen meglepő hulladékra bukkantak az avarban, mint mondjuk egy fél pár cipő. A nehezebben megközelíthető helyeknél biztatták egymást, és őszintén örültek, amikor valakinek sikerült a meredek domboldalon leereszkedve becserkésznie az oda nem illő szemetet, ami megzavarta a természet harmóniáját. Négylábú barátaik felderítéssel segítették a kutatómunkát, és a zöldellő fűben egymást hajkurászva folyamatosan emlékeztettek a játékosság fontosságára.
A sikerrel zárult akció után, mikor már a kilencedik kukászsák is megtelt szeméttel, az önkéntesek időt szakítottak egy jól megérdemelt piknikre, ahol megosztották egymással házi készítésű finomságaikat, csakúgy, mint a menet közben született tapasztalataikat, gondolataikat.
Aki tesz környezete tisztaságáért és szépségéért, időközben megújítja a természethez fűződő viszonyát is, és egyre inkább a részének érezheti magát. A jelenlévők nem ismerték egymást előtte mindannyian, de a hasonló érdeklődés, a közös cél, a cselekedni, jobbítani vágyás érzékenyebbé tette őket nemcsak a természet, de egymás iránt is. Összekovácsolódtak, szinte észrevétlenül. Akik ismeretlenként kezet fogtak a délelőtt kezdetén, többen kedves ismerősként, öleléssel búcsúztak a végén.
Számtalan mosolyon osztoztak, lélekemelő pillanatokat éltek át együtt ezen a napon, és közben ténykedésük nyomán kicsit fellélegzett egy maroknyi zöld terület is Veszprém szívében.
