Momo nyomdokain

„A varázstükör csak azt teszi halandóvá, aki egyedül pillant bele.
Ha ketten együtt néznek bele, megint halhatatlanok lesznek.”
(Michael Ende: Momo)

2026 júliusában az Új Akropolisz szervezésében nyári programsorozaton találkozhatott egymással három különböző ifjúsági korosztály. Az esemény, amelynek a bükki Egerbocs faluja adott otthont, lehetőséget teremtett filozófiai iskolánk alapelveinek megélésére és továbbadására: önkénteseink vezetésével közösségeket kovácsoltunk, és kísértük a résztvevőkben megmutatkozó erők fejlődését, vagy éppen bábáskodtunk belső gátjaik leküzdésénél. A programsorozatot Michael Ende Momo című művére építettük, amelyet mindig az adott korosztályra szabva dolgoztunk fel, és amely alapján az ifjoncok az idő, a külső-belső figyelem és a jelenlét témáival találkozhattak.

Elsőként kisgyermekes családok ismerkedhettek meg egymással: amíg a csemeték együtt játszottak, kézműves foglalkozásokon vettek részt, vagy éppen bátorságpróbát álltak ki, a szülők megoszthatták egymással gondolataikat gyereknevelési elveikről, és fontos tapasztalatokat cserélhettek vagy társasjátékozhattak.

A legkisebbek után az általános iskolások programja következett. Hogy minél jobban megismerhessék önmagukat és egymást, hogy tanuljanak együttműködni, aktívan részt vehettek egy közösen készülő zenei előadásban úgy, hogy mindenki az általa ismert hangszeren játszott vagy a kórusban énekelt. A diákok egy ugyancsak menet közben születő, a Momo egyes jeleneteihez kapcsolódó dramatikus előadás forgatókönyvét is megírták, valamint be is mutatták. Ezen kívül belekóstolhattak a naplóírásba és a kertészkedésbe, ugyanis fontosnak tartjuk a természettel való együttműködésre nevelést is.

A programsorozatot a nagykamasz és fiatal felnőtt korosztály zárta, akik az éberséget, a hétköznapi ügymenetből való kiemelkedést, a stabilitást és a felelősségvállalást gyakorolhatták, miközben forgatókönyvet készítettek, dramatizáltak vagy önkéntes munkát végeztek. A fiatalok többek között olyan praktikus tudásra is szert tehettek, mint a térkép- és tájolóhasználat.

A könyvben Momo figyelme és odaadása összekapcsolta azokat, akik találkoztak vele, és ennek hatására felismerték a mindannyiunkban benne rejlő csodát – mindezt a programjaink résztvevői is megélhették. Örömmel figyeltük és követtük le a jövő generációjának bontakozó személyiségét, útkeresését és önmagára találását. Lelkesedésük ránk is átragadt, olyannyira, hogy már most elkezdtünk visszaszámlálni jövő nyárig.