A tartós kapcsolatok titka a Ji King alapján

Augusztus 24-én ismét zsúfolásig megtelt a Műterem Kávézó az Új Akropolisz Filozófiai Iskola rendezte Filo-Cafén. Apáti János ezúttal arról tartott előadást, hogy a kínai Ji King tanácsait szem előtt tartva hogyan tehetünk szert tartós, tartalmas kapcsolatokra. A Változások könyveként is emlegetett írásműből többek között azt olvashatjuk ki, hogy a természet ciklusaihoz hasonlóan arra is más és másféle választ találhatunk, vajon mitől lesz tartós az adott viszony.

A könyv számos hexagramja közül a 32. jel, avagy a Tartósság, Állhatatosság, Házasság ad útmutatást a fentiekre. Apáti János elmondta, hogy mindenekelőtt fontos tudatosítani magunkban, hogy olykor-olykor törvényszerűen előállnak a kapcsolatokat próbára tevő nehéz időszakok. A Ji King úgy fogalmaz, hogy ilyenkor sem szabad meghátrálnunk, hiszen kihívások nélkül sem változás, így pedig fejlődés sem lehetne az életünkben. Ha számot vetünk magunkkal és kapcsolatunkkal, azt szükséges megvizsgáljuk, vajon képesek vagyunk-e kiteljesedni mindketten a párunkkal, vagy esetleg egyikünk önazonossága csorbul a viszonyunkban?

Lényegében ez a tartósság kulcsa: ha mindkét fél önmaga lehet, így a felek kölcsönösen erősítik és segítik egymást, képesek tanulni a másiktól, és a partnerüket is támogatni ebben. Az ilyen üzleti kooperáció, barátság, házasság stb. ezerszer jobb eséllyel küzdi le az óhatatlanul szembejövő akadályokat.

Ehhez időről-időre szánjunk egymásra megfelelő időt, ahol ítélkezésmentesen és bizalommal a másik felé fordulva meg tudjuk osztani nehézségeinket, aggályainkat, gondolatainkat. Ennek eredményeként a közösen megfogalmazott döntések, új energiát vihetnek a kapcsolat dinamikájába.

A bevezetőt követően a jelenlévők asztalok köré gyűltek, és hosszan-hosszan beszélgettek a kapcsolatokról, szerepekről, domináns és alávetett felekről, az egymást segítő kiteljesedésről, önismeretről, önuralomról és sok más, izgalmas témáról.

A szerepek kapcsán megállapították, hogy mindig van egy dominánsabb fél a kapcsolatokban, aki kifelé védelmező szerepet vállal, míg a kapcsolaton belül szelíden átengedi az irányítást a kevésbé domináns félnek, így ki-ki a maga szerepkörében aktívan részt tud venni a kapcsolat működtetésében. Az egymáshoz és a körülményekhez való alkalmazkodás képessége lényeges, mert ezek a szerepkörök a kapcsolaton belül is alakulhatnak, módosulhatnak.

Végül, de nem utolsósorban az önismeretről foglalták össze gondolataikat a kávéházi beszélgetőpartnerek. Az önvizsgálatot és a tudatos jelenlétet emelték ki, mert semmi sem segíti jobban a kapcsolataink minőségének fenntartását, mint az önmagunkhoz való objektív, őszinte, ugyanakkor derűlátó viszonyulás. Ha képesek vagyunk önmagunkkal kendőzetlen, belátó kommunikációt folytatni, ez a belső igény határozottan előmozdíthatja kapcsolataink elmélyülését is.