Tettekkel tiszteljük a Föld napját

Szent Gellért püspök szobránál találkozunk. Már az Erzsébet-hídról nézve is magával ragadó látványt nyújt a hegy, amint kizöldült színfoltként emelkedik a még éppen csak ébredező, napsütötte Főváros fölé. Átkelek a vízesésnél a lépcsősort őrző turulok között, s komótosan felbaktatok a lépcsőkön, miközben az út menti vízelvezető árkokat kémlelem. Az elmúlt hetek zord, zimankós időjárása miatt igencsak felgyűlt bennük a hordalék s némi szemét, így lesz mit tenni ma is, hiszen 29. alkalommal gyűlnek össze tettre kész önkéntesek, hogy megtisztítsák, megszépítsék a Gellért-hegy sétányait. Tegnap, április 22-én világszerte a Föld napját ünnepelték, ennek tiszteletére szervezte az akciót az Új Akropolisz Filozófiai Iskola ökológiai csoportja.

Magam mögé utasítva megannyi lépcsőfokot, megérkezek a gyülekezőhelyre. A Gellért-szobor előtti kis platón a filozófusok csapata serénykedik. A szervezők egyike az iskola nevével és logójával díszített molinót igazítja a helyére, mellette, az oszlopnak támaszkodó fotós a gép beállításaival foglalatoskodik, és az Erénykereket szerelő önkéntesek is a végső simításokat végzik. Néhányan a gumikesztyűket és a munkaeszközöket rendezgetik a tér jobb oldalán erre a célra kialakított kis kuckóban. Odalép hozzám egy szervező, s barátságos mosollyal érdeklődik, hogy aláírtam-e már a jelenléti ívet, amellyel igazolom, hogy saját felelősségemre veszek részt az akción. Tollat ragadok hát, és kitöltöm a fontos nyilatkozatot, a fiatal hölgy pedig tovalibben, s ugyanilyen kedvesen lecsap egy utánam érkező önkéntesre.

A megnyitó kezdetével az ifjak és örökifjak nyüzsgő forgataga lassan elcsendesül, körré rendeződik. Pálosi-Magyar Myrtill, az Új Akropolisz önkéntese elmondja, hogy az ökológiai csoport és a Főkert Zrt. szemétszedésre és az elvezető árkok megtisztítására készül, valamint szeretnék a vízesést megszabadítani a felgyűlt szeméttől a Magyar Ipari Alpintechnikát Oktatók Érdekvédelmi Egyesülete (MIAOE) hathatós segítségével. Mikor már a különböző feladatra tömörülő csapatokat eligazgató, narancssárga vagy zöld megkülönböztető-mellénybe burkolózó csoportvezetők is mondtak néhány szót a munkákkal, menetükkel, helyükkel és a felszerelésekkel kapcsolatban, az egyik szervező megpörgeti az Erénykereket. „Amit kipörgetünk, mindnyájan gyakorolhatjuk munka közben, hiszen amíg a környezetünkkel dolgozunk, bennünk is zajlanak az események” – mondja Klebercz Orsolya, majd „a kerék adta” magabiztosság erényéhez az elmélyedést segítendő felolvas egy idézetet Epikurosztól: „Ostobaság olyasmiért imádkozni az istenekhez, amit önerőből is meg tudunk szerezni.” Emellett mindenki pörgethet majd saját erényt is. A kötelességtudattól az önzetlenségen és pontosságon át a döntésképességig számos erény „gazdára talál” erre a napra.

Kezdődhet a munka! A 6−10 fős csoportok szemeteszsákokkal vagy ásókkal, lapátokkal, seprűkkel fölszerelkezve kirajzanak a szélrózsa minden irányába. A MIAOE alpin csapata is felmarkolja a zsákokat és köteleket, és a vízesés felé veszik az irányt. Az alpintechnika szakavatott művelői rendkívüli alapossággal készülődnek, ellenőrzik a felszerelést, a rögzítéseket, a beülőket, majd kötélen a mélybe ereszkednek. Akrobatikus ügyességgel meanderezik végig a területet, hogy az oldalukra erősített zsákokba gyűjtsék a vízesés mögé, a hegyoldalba dobált szemetet. Felülről két marcona kollégájuk segíti őket, akik a cókmókon és kifeszített köteleken átgázolni igyekvő turisták akcióit is sztoikus nyugalommal viselik, pl. többször is széles mosollyal jegyzik meg: „Persze, átmehetnek, csak ne vágják el a kötelet”. Mire az aláereszkedők a kék szemetesbatyukkal visszaérkeznek a bázishoz – fáradtságnak egyébként nyomát sem látni rajtuk –, a fenti segítők nagyjából már el is pakolták a szükségtelenné vált eszközöket. Ez ám a csapatmunka! S hogy miket leltek? „Meglepődtünk, mert több szemétre számítottunk. Találtunk PET palackot, cigarettacsikket, de alkoholos üvegből volt a legtöbb. Egyébként egyre környezettudatosabbak a sétálók! Igaz, hogy ledobják a sörösdobozokat, de legalább már összetapossák őket előtte” – nevet fel kesernyésen Telepy Zoltán, a MIAOE elnöke.

Egy mini csoportkép még belefér a verőfényes budapesti panoráma előtt, aztán visszabandukolunk a szoborhoz, hiszen lassan félidőhöz érkezik az akció. Lehet szusszanni, elmajszolni az otthonról hozott elemózsiát, beszélgetni vagy megnézni az előző akciókon készült képekből összeállított tematikus fotókiállítást. Közben alkalmam nyílik szót váltanom néhány fiatallal, akik ugyanolyan buzgón vetették bele magukat a munkába, mint a rangidősek. A Budai Középiskolából és a Petőfi Sándor Gimnáziumból is érkeztek az osztályukkal, és jól láthatóan nem tétlenkedtek, a sétányok mentén haladtak és kövérre megpakoltan hozták vissza a találkozóhelyre a szemeteszsákokat. Picit fáradtnak tűnnek, de lelkesen osztják meg barátaikkal, ki mit lelt a bokrok alatt, miután Pálosi-Magyar Myrtilltől megtudták, hogy az előző akciók hulladékvadászai ruhaszárítót, irodai forgószéket, de 2004-ben még egy II. világháborús aknavető gránátot is találtak. „Nem, ennyire extrém dologra nem akadtunk, de rengeteg cigarettacsikket meg PET palackot és sörösdobozt szedtünk össze. Egy melltartót és egy fél pár cipőt azért mi is találtunk” – meséli egy lány nevetve.

A második munkafázisban az ároktisztító csapatokkal tartok. Ehhez a könnyűnek nem mondható feladathoz sok középiskolás fiú ragadott lapátot, az ifjú hölgyek a lépcsőket sepregetik, mégpedig dicséretre méltó alapossággal. Mindegyik csoportvezető sok Gellérthegy-tisztítást megélt, tapasztalt „vén róka”, de akinél csak rákérdezek, elismeréssel szól a diákokról: „Nagyon lelkesek, kitartóak és közvetlenek, és bár látszik, hogy kicsit fáradnak, mégsem lazsálnak. Jó fejek!” Úgy látszik, a fiatalok élvezik az önkéntes munkát – annak ellenére is, hogy a kötelező iskolai közösségi szolgálat kapcsán jöttek –, a buzgó árokásás közben egyikük éppen azt ecseteli, hogy szívesen venne részt máskor is önkéntes akciókban. Egy másik csapatnál meglepő megnyilvánulásba botlok. Miközben a fotós kedvéért a csoportképhez viccesen pózolnak, megjegyzik a srácok, hogy a nagy lapátolás közben sajnos elpusztítottak néhány gilisztát. Elgondolkodom, hogy a „menő fiatalság”, még ha nem is kezdenek gilisztamentő akcióba, érző lélekkel viszonyulnak ehhez a nem túl közkedvelt, ámbár hasznos teremtményhez. Szép gesztus, amely felettébb illik egy természetvédelmi megmozduláshoz a Föld napján!

A feladatokból lassan minden csapat visszaszállingózik, a tanárok összetrombitálják diákjaikat. Kézmosás, még néhány falat elemózsia, egy utolsó tapasztalat-megbeszélés, erénypörgetés az útra és jöhet a körpacsi. Ahogy reggel, ismét körbeáll az egész társaság, majd egyvalaki nekiiramodik, a mögötte állók pedig követik és összepacsiznak mindenkivel, aki mellett elhaladnak, így végül mindenki mindenkinek ad egy ötöst. Ez a pár méter még belefért, de mindenki kellemesen elfáradt, mégis felszabadultabb, mosolyogva, integetve oszlik szét a csapat. Aki lemaradt, kipróbálhatja magát legközelebb a jubileumi, 30. Gellérthegy-szépítő akción. Ma 60 önkéntes kb. 30 zsák szemetet szedett össze, és több száz méter árkot tisztított meg. Valami azt súgja, ha nem is mindig itt, tennivaló mindig lesz.