Most, amikor erényekről beszélni már nem számít idejétmúlt dolognak, hanem magától értetődővé, szükségletté válik, amit egyre több élenjáró ember vall magáénak, szenteljünk néhány szót a bátorság erényének. Általában ritka a bátorság, de legalábbis vészesen szorítja ki az indulatosság, a sértegetés, a cinizmus és a kötekedés, amelyek a számbeli fölénytől – a cinkostársak, a társadalom, a szokások, a divat – erőre kapnak, de az egyéni bizonytalanságtól is, amely a törékeny és félénk emberek sajátja, akiknek nem kenyere a bátorság.
Hiányzik a személyes, és lényünk legmélyéből fakadó bátorság, amely a legteljesebb békével fejezi ki magát.
Hiányzik a lélek mély meggyőződéseiből eredő bátorság, amely önbizalmunkat erősíti, miközben nem csorbul a mások iránti tiszteletünk. A bátor ember nem támaszkodik mások gyengeségére, és nem szorul a többség jóváhagyására. A saját lelkiismerete jelenti neki a többséget, és ezzel az erővel törekszik segíteni mindazoknak, akik erre rászorulnak.
Mindennél jobban azonban a legfőbb bátorság hiányzik: amikor az ember saját magával néz szembe, hogy jobban megismerje önmagát, megkülönböztesse erényeit a hibáitól, és az előbbieket gondozza, az utóbbiakat pedig kigyomlálja. Hiányzik a bátorság ereje, hogy az ember képes legyen egyedül maradni önmagával, levesse álarcait, és elfogadja magát olyannak, amilyen, és ebből indulva olyan életmódot és cselekvési elveket alakítson ki, amelyek elvezetnek ahhoz, amiről álmodik önmagának és a világnak.
Így a bátorság az egyik nélkülözhetetlen tulajdonságává válik a filozófusnak, a bölcsesség keresőjének, akinek szüksége van erre a különleges szellemi erőre, hogy belső és külső kapukat tárhasson ki. Hogyan is kísérelhetné meg az ember felfedezni a világot és annak törvényeit bátorság nélkül? Hogyan is juthatna át az élet próbáin bátorság nélkül? Hogyan is múlhatná felül önmagát bátorság nélkül? A filozófus tehát magával szemben bátor, és amikor sikerül megszilárdítania ezt az erényt, már élni tud vele bármelyik élethelyzetben, legyen az saját magával vagy másokkal kapcsolatos.
Ez a természeti filozófia felhívása, amely a mindenkori embernek, így a mai kor emberének is szól: fejleszd a bátorságot, hogy önmagad légy és bölccsé válj. Csak a bátrakhoz szól.