Egészségesek-e a lelkiállapotaink?

Tudjuk, hogy egyes betegségek fertőzőek, ezért önmagunk védelmében kerüljük az érintkezést az ilyen betegségekben szenvedőkkel. Más betegségek nem közvetlen úton fertőznek, mégis visszariadunk az ilyen betegektől is, és távol tartjuk magunkat tőlük. Nem tudjuk pontosan, mi történik, de úgy érezzük, hogy a beteg emberek közelsége elszívja az energiánkat, fáradtságot és álmosságot okoz, vagy rossz közérzetet kelt bennünk. Néhányan éppen ezért nem bírják a hosszú kórházi látogatásokat, még közeli rokonaik esetében sem.

Azonban valószínűleg elcsodálkozunk azon az állításon, hogy ugyanez érvényes az érzelmeket és az elmét magában foglaló tudatállapotainkra is. Ezek a részeink is – annak ellenére, hogy nem fizikaiak – szenvedhetnek fertőző betegségekben.

Léteznek kóros lelki és mentális állapotok, amelyek nagy hatással vannak a környezetükre. Nem kell azonnal a legszélsőségesebb esetekre gondolni. A búskomorság, a lustaság, a rosszkedv, a depresszió, az egoizmus, a félelem, a kétely, a szkepticizmus, a fanatizmus, a passzivitás és az erőszak – hogy csak néhányat említsünk – nyomasztó légkört teremtenek, ami ellen nagyon nehéz védekezni, hacsak nem rendelkezünk elegendő akaraterővel és határozott jellemmel.

Ez a kisebb csoportokra és a nagyobb embertömegekre egyaránt érvényes.
Érdekes lenne elgondolkodni azon, mennyire adható át az egészség, ha tudjuk, hogy a tudatállapotokra az átadás jellemző. Ez is „ragályos” – ha ez a szó egyáltalán illik rá – bár érdekes módon sokkal nehezebben ragad át.

Az egészséget harmonikus, kiegyensúlyozott állapot jellemzi, és csakis azokra ragadhat át, akikben megvannak ugyanezek a tulajdonságok és fogékonyak a kiegyensúlyozottságra és a harmóniára.

 

Azok a tudatállapotok viszont, amelyek csakis a testtől az elméig vezető szűk utat járják be, inkább a megbetegedésre lesznek fogékonyak, úgy is, hogy maguk fertőződnek meg, és úgy is, hogy a betegségek terjesztőivé válnak. Ahhoz igazodnak, amivel találkoznak, és ha rosszal kerülnek kapcsolatba, akkor átveszik.

 

Az egészség sokkal ritkábban tűnik fel, mint a betegség. Természetes állapotnak tekintjük, ezért nincsenek könnyen átvehető markáns ismertetőjegyei. A kiegyensúlyozottságot sajnálatos módon nem lehet „elkapni”, csak saját igyekezettel és energiaráfordítással valósítható meg. Itt nem is fertőzésről, hanem inkább példamutatásról beszélhetünk. Ha az ember állandóan látja a harmónia példáit, igyekszik majd azokhoz alkalmazkodni és azok szerint élni. De ez csak saját döntés alapján történhet meg, nem pedig fertőzés révén.
A gondolatok, az érzelmek és a tettek terén legyünk mindig aktívak, kreatívak, így nem a válság árnyéka vetül ránk, hanem a valódi megoldások napsugara.