A fiatalság ideáját emeljük ki a testi fiatalság helyett, amely az emberi élet egyik fázisához, egy meghatározott életkorhoz kapcsolódik.
Akkor tehát elmondhatjuk-e minden 15, 20 vagy 25 évesről, hogy fiatal? És vajon mindenki felnőtt, aki elmúlt 40? És ha 50 vagy 60 év felett jár valaki, akkor biztosan öreg? A látszólagos fiatalság mostanában sokra tartott tulajdonság, és nem kevés társadalmi előnnyel jár.
Azzal nincsen baj, hogy testünket minél egészségesebbnek akarjuk megőrizni, hiszen így tudjuk a legjobban használni, és az egészség természetes velejárója lesz a fiatalság és a szépség.
Nem vezet azonban jóra, ha egészségünket feláldozzuk a látszólagos fiatalságért, ekkor ugyanis sérül a belső, ami hamar meglátszik a külsőn is, hiába igyekszünk ápolgatni azt.
A test egészségén és ápolásán túlmenően, a valódi fiatalság eléréséhez az érzelmek és a gondolatok terén is frissességre kell törekednünk. És amikor minden szintünket életerő és harmónia hatja át, akkor beszélhetünk valódi fiatalságról.
Hol van a fiatalság forrása? Hol rejlik Arany Aphrodité, akit annyira keresnek a soha el nem hervadó szépség után vágyódó halandók? Nem a testben, amely elhasználódik az élet törvényének megfelelően, nem is az érzelmekben, ahol az érzékelés utáni vágy tombol, sem az olyan elmében, amely mindig újabb ismeretekre éhes.
A forrás, amelyet keresünk, saját szellemünkben van, ami – mivel kortalan – állandóan táplál az éltető energiával és lehetővé teszi, hogy az időt uralva tanuljunk a múltból és bízzunk a jövőben. Ebből, ami bennünk örök, ebből a rejtett forrásból ered a fiatalság, amelyet Arany Aphroditénak nevezünk…
Minden hajnal, amikor a nap felkel a horizonton, tavasz annak, aki fiatal.