A filozófia szellemi gyakorlatairól szóló sorozatunk előző részében megfogalmaztuk, hogy mitől lesz szellemi egy gyakorlat, és milyen emberképre építenek a filozófia hagyományos gyakorlatai. Fontos kiemelnünk, hogy eszerint a megközelítés szerint az, amit el szeretnénk érni, már bennünk van, csak elő kell hoznunk magunkból kitartó, szorgos és következetes munkával. Ez a munka sokkal inkább hasonlítható ahhoz a munkához, ahogyan egy szobrász a sziklából kifaragja egy hérosz alakját, mint a festő munkájához, aki rétegről rétegre viszi fel a festéket az üres vászonra.
Melyek az első nehézségek ebben a munkában? Nehéz képzelettel megragadnunk, hogy mi az, milyen az, amit ki szeretnénk faragni – azaz milyen is a mi valódi, nemesebb, szellemibb természetünk. Nem ismerjük azokat az eszközöket, technikákat, amelyek ehhez a munkához szükségesek. Látva a munka nagyságát, hamar elcsüggedhetünk. Pedig mindhárom nehézségre van megoldás!
Az elsőre a filozófiai kutatás nyújt megoldást. A régi mesterek rengeteg analógiával, párhuzammal magyarázták el, hogy milyen is az ember valódi, belső, szellemi természete. Minden olyan út, amit valaha kitapostak a kereső ember számára, ad ehhez kapaszkodókat. Talán megzavarhat bennünket, hogy a modern technikának és a globalizációnak köszönhetően ezek mind elérhetővé váltak számunkra, és a felületes tanulmányozó számára kaotikusnak és ellentmondásosnak tűnhetnek. De ha mélyen összehasonlítjuk például a buddhista tanításokat a három méregről, melyeket az Élet kerekének középpontjában ábrázolnak a kakas, a disznó és a kígyó szimbólumaival, és Platón tanításait a lélek különböző részeiről, valamint az ezekhez tartozó hibákról és erényekről, nyilvánvaló egyezéseket fogunk találni. Más-más szavakkal ugyan, de mindkettő arról szól, hogy az embernek le kell győznie a tudatlanságot, a haragvó vagy indulatos természetét és a szenvedélyességet, melyek az anyagi jellegű élvezetek felé vonzzák. A megoldás – Platónnál – a bölcsesség, a bátorság és a mértékletesség erényeinek kifejlesztése, kiegészítve az igazságossággal, melynek révén minden részének azt adja, amire valóban szüksége van.
Elgondolkodtató a párhuzam, hogy Platónnál és Buddhánál is az első lépés a tudatlanság legyőzése. Ezért a filozófiai gyakorlatok közül is az ehhez kapcsolódókat emeljük most ki. Hogyan lehet legyőzni a tudatlanságot? Természetesen a megfelelő tanulással. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy ne elégedjünk meg az információk felszínes felhalmozásával. Mint ahogyan ma kultusza van a tudatos táplálkozásnak, hasonló elvek alapján érdemes megválogatnunk azt, hogy mit, milyen mennyiségben és minőségben fogyasztunk, majd időt kell adnunk arra, hogy ez be is épüljön a lelkünkbe. Lesz, amitől meg kell szabadulnunk és megfelelő gyakorlatokat is kell végeznünk, hogy izmot, és ne zsírpárnákat növesszünk lelki és mentális értelemben sem.
Törekedjünk a minőségi olvasásra, vagy hallgassunk jó minőségű, tartalmas előadásokat, podcastokat. Törekedjünk arra, hogy ne csak az információkra figyeljünk, hanem az összefüggésekre és az üzenetre is. A könyveket lassan olvassuk, gondolatról gondolatra haladva és gondolkodjunk is el az olvasottakon. H. P. Blavastky javasol egy gyakorlatot, amely kifejezetten fejleszti mind az olvasási, mind a gondolkodási képességeinket. Azt írja, hogy olvassunk egy tartalmas könyvet öt percig, majd az olvasottakról gondolkodjunk el tíz percig. Gondolatainkat – főleg a kezdetekben – írjuk le, azaz tegyük láthatóvá. Ezt ismételjük meg naponta négyszer. Az első időszakban mindenki szembesül azzal, hogy mennyire nehéz elkerülni a felszínes asszociációkat, vagy a gépies ismételgetést, de ha le tudjuk küzdeni a kezdeti nehézségeket, akkor idővel tapasztalni fogjuk az előrelépést. Nem vagyunk hozzászokva, hogy elgondolkodjunk a dolgokon, amire már a 19. században is felhívták a figyelmet. Mit mondanának vajon ezek a tanítók most? Fontos a rendszeres, napi gyakorlás, mint ahogyan az edzésben is fontos a rendszeresség és a helyes ritmus.
Gondolkodási képességeinket nagymértékben fejleszti, ha vannak olyanok, akikkel el tudunk beszélgetni, ahogyan a filozófiai párbeszédnél már kifejtettük. Mit jelent gondolkodni? Azt, hogy mélységet adunk a gondolatainknak. Ahogyan, ha egy tárgyról készítünk két kétdimenziós képet különböző nézőpontból, és ezeket ügyesen összekapcsoljuk, elménk háromdimenziósnak fogja látni – azaz mélységet kap a térben, ugyanígy a gondolatok megfelelő összekapcsolásával a tanult dolgok is mélységet kapnak. Kezdetben csak kerekeket, rudakat, láncokat fogunk látni, de ha megfelelő módon rakjuk össze ezeket az alkatrészeket, akkor egy kerékpárt kapunk, amelyre fel lehet ülni, és közlekedni lehet vele. Ezzel az információk értelmet nyernek, és egy új életminőség lehetőségét kapjuk. Ezt jelenti az, hogy elgondolkodunk, összekapcsoljuk a gondolatokat, és ennek köszönhetően nézőpontot váltunk.
Képek: pixabay