Szerző
„A felfelé vezető ösvényt egyetlen tűz világítja meg – a szívben égő bátorság lángja. Minél bátrabb vagy, annál többet érsz el.”
H. P. Blavatsky
Érezted már úgy, hogy megkötnek a körülmények? Vagy hogy belemerevedtél egy helyzetbe, és úgy tűnik, sehogy sem tudsz kijönni belőle? Hogy a múlt kutyaszorítóban tart és bilincset jelent minden automatikusan bekattanó rossz vagy nem megfelelő döntés? És ez így megy egészen addig, amíg meg nem találod a helyzet kulcsát? De azt csak akkor leled, ha megmozdulsz és keresni kezdesz…
Platón Barlanghasonlata ezt a folyamatot írja le képletesen, csak közösségi léptékben gondolkodik és a társadalomra vetíti. Egy föld alatti lakóhelyről mesél, amelynek mélyén megbéklyózott emberek ülnek. Kezüket-lábukat lánc szorítja. Csak előre tudnak nézni, és semmi mást nem láthatnak, csak amit a barlangban égő tűz előtt a szemük elé vetítenek. Az ókori bölcs hasonlatában korának hétköznapi emberei elevenednek meg, akiket külső körülmények, belső szenvedélyek, vágyálmok és ábrándok, rémálmok és félelmek kötnek gúzsba.
Vajon Platón csak a saját korát festette volna le? Vagy ez egy olyan jelenség, amely azóta is fogva tartja és nyomasztja az emberiséget, mert a megkötözöttek saját börtönükben rekednek, miközben önmagukat és egymást sem látják? A tárgyak árnyékainak játékáról azt hiszik, az a valóság. A látszat egészen addig fogva tart bennünket, amíg fel nem ismerjük, hogy csak mi magunk változtathatunk a kötöttségeinken. Rajtunk múlik, mit választunk, hogyan döntünk – egyáltalán önként-e vagy mások befolyásolnak –, és hogy aztán tényleg kitartunk és cselekszünk-e.
Az Új Akropolisz színjátszóköre ezt a kérdéskört dolgozta fel BarlangOffice című színdarabjában, amely 21. századi irodadíszletben rekonstruálja a barlangot, és multidolgozók közti hierarchiával illusztrálja a földmély szintjeit. A történetben a Lifegoal Reklámügynökség olyan szokatlan feladatot kap, amelyhez az alkalmazottak a megszokott fásultsággal viszonyulnak, a jól bevált rutinnal kezdenek neki, de hamarosan újfajta, rég nem tapasztalt lelkesedés keríti hatalmába őket.
Ahogy lendületet vesz a munka, szembesülnek az élet alapvető, de magukban rég elásott kérdéseivel, amelyeket utoljára kamaszként tettek fel maguknak. „Van-e valódi élet a hétköznapok mókuskerekén kívül?” „A magunk fejével gondolkodunk-e?” „Szabad-e egy felnőttnek az álmait követni?” Csakhogy a kérdező, a miérteken elgondolkodó beosztottak hamar feltűnnek a főnökségnek…
Mérlegre kerülnek az érdekek, álmok és tervek. Kinek mi a fontos, és miért? És éppen ezek a kérdések rázzák fel a BarlangOffice munkatársait – akik elsősorban emberek, s csak aztán öltenek magukra különböző szerepeket –, ezek hozzák életükbe a derengő árnyékvilág helyett a fényt: önnön tudatosságukat, amelynek segítségével újra önmagukra találhatnak. Hogy mernek-e majd nekivágni az ismeretlennek, az új vállalkozásnak, a hosszú és göröngyös útnak, vagy ismét meggyőzik magukat arról, hogy önként vállalt rabságunkból soha nem lesz kiút, nyitva marad – előttünk is…
Vajon Platón csak a saját korát festette volna le? Vagy ez egy olyan jelenség, amely azóta is fogva tartja és nyomasztja az emberiséget, mert a megkötözöttek saját börtönükben rekednek, miközben önmagukat és egymást sem látják? A tárgyak árnyékainak játékáról azt hiszik, az a valóság. A látszat egészen addig fogva tart bennünket, amíg fel nem ismerjük, hogy csak mi magunk változtathatunk a kötöttségeinken. Rajtunk múlik, mit választunk, hogyan döntünk – egyáltalán önként-e vagy mások befolyásolnak –, és hogy aztán tényleg kitartunk és cselekszünk-e.Az Új Akropolisz színjátszóköre ezt a kérdéskört dolgozta fel BarlangOffice című színdarabjában, amely 21. századi irodadíszletben rekonstruálja a barlangot, és multidolgozók közti hierarchiával illusztrálja a földmély szintjeit. A történetben a Lifegoal Reklámügynökség olyan szokatlan feladatot kap, amelyhez az alkalmazottak a megszokott fásultsággal viszonyulnak, a jól bevált rutinnal kezdenek neki, de hamarosan újfajta, rég nem tapasztalt lelkesedés keríti hatalmába őket.
Ahogy lendületet vesz a munka, szembesülnek az élet alapvető, de magukban rég elásott kérdéseivel, amelyeket utoljára kamaszként tettek fel maguknak. „Van-e valódi élet a hétköznapok mókuskerekén kívül?” „A magunk fejével gondolkodunk-e?” „Szabad-e egy felnőttnek az álmait követni?” Csakhogy a kérdező, a miérteken elgondolkodó beosztottak hamar feltűnnek a főnökségnek…Mérlegre kerülnek az érdekek, álmok és tervek. Kinek mi a fontos, és miért? És éppen ezek a kérdések rázzák fel a BarlangOffice munkatársait – akik elsősorban emberek, s csak aztán öltenek magukra különböző szerepeket –, ezek hozzák életükbe a derengő árnyékvilág helyett a fényt: önnön tudatosságukat, amelynek segítségével újra önmagukra találhatnak. Hogy mernek-e majd nekivágni az ismeretlennek, az új vállalkozásnak, a hosszú és göröngyös útnak, vagy ismét meggyőzik magukat arról, hogy önként vállalt rabságunkból soha nem lesz kiút, nyitva marad – előttünk is…