Kitartás és állandóság

Bár a szó lelki tartalma gyakran az unalmat idézi, az ismétlés a természet egyik mágikus eszköze. Az ismétlés helyett jobb megfogalmazás a visszatérés, mert rákényszerülünk, hogy többször is visszatérjünk ugyanazokhoz a lépésekhez, amíg kellőképpen el nem sajátítjuk őket.

A kitartás az ismétlésekből táplálkozik.
Olyan, mint egy örökké és lankadatlanul járó motor, amely lehetővé teszi, hogy újra és újra visszatérjünk ugyanazokhoz a dolgokhoz, miközben ragaszkodunk hozzá, hogy egyre jobb minőséget érjünk el.

A kitartás tudatos hajtóerő. Nem a gépies ismétlés eredménye, hanem olyan mozgatóerő, amit saját döntésünk, saját akaratunk indított el.

A kitartás állhatatos, de nem elvakult, mivel elsajátítja a látható természet egyik alaptörvényét – a ciklikusságot. Fel kell ismernünk ezt a törvényszerűséget és elszántan alkalmazni az életünkben, helyesbítve tetteinket, amikor szükség van rá. Állhatatosnak lenni azt jelenti, hogy ráébredünk a fejlődés létrájának titkára, amelynek fokai egyforma magasak ugyan, de mindegyikük egyre magasabb szintet jelent.

Akkor válunk kitartóvá, ha megtanulunk úgy ismételni, hogy közben nem esünk a gépiesség hibájába.

Az állandóság az elme kitartása, avagy kitartás az elme szintjén. Ez tehát egy tudatállapot, amely abban segít, hogy szilárdak maradjunk mindabban, ami ismétlést igényel, amit nem lehet elvégezni egy nap alatt.
Az állandóság a türelem, amely úgy tud várni, hogy nem felejt és nem csügged el.

Az állandóság segít, hogy a ciklusok látszólagos változásai ellenére is tartósak legyenek gondolataink (és ezért az érzelmeink és a tetteink is). Az állandóság a kitartó mozgás tengelye.