Kockázatos változások – Rubik módra


Rubik kocka részletRubik Ernő 1974-es találmánya, a bűvös kocka tavaly ünnepelte 40. születésnapját. A játék mára nemzetközi hírű lett, és kevés olyan felnőtt akad ma Magyarországon, aki még sosem próbálta a kocka színes mozaikját eredeti állapotába visszarendezni. Bár egy egyszerű logikai játékról van szó, kirakásakor a megoldáskeresésnek ugyanazokat a tekervényes útjait járjuk be, amelyeket az élet más területein.

Bizonyára vannak, akik maguktól jönnek rá a kocka nyitjára, a legtöbben azonban némi kezdeti próbálkozás után két út közül választanak: csalódottan félreteszik a feladványt, vagy segítséget kérnek egy tapasztalt kockaforgatótól.

Aki nekiveselkedik és követi az útmutatásokat, hamar eljut a kezdeti sikerekig: a kaotikus színfoltokból megszületnek az első rendezett oldalak. Ekkor szembesülünk azonban azzal, hogy a továbblépéshez olyan új fordulatokra van szükség, amelyekért le kell mondanunk részeredményeinkről: felbontani egy végre megszületett csupa sárga oldalt vagy – az élet más területein – átalakítani például jól bevált rutinjainkat. Ez sokszor nehéz, hiszen a továbblépés a jelenleginél zavarosabbnak tűnő irányba vezet, nélküle viszont a játék megreked.

Hegymászó fiú felfelé tekintIlyenkor jól jön némi bizalom, hogy akkor is a nálunk szakavatottabbaktól kapott tanácsokra hagyatkozzunk, ha még nem látjuk tisztán az egész utat. Aztán lépésről lépésre megbizonyosodunk róla, hogy a mini-káoszokból egyre tisztább helyzetek születnek, egyre több kis kocka kerül a helyére. Ahogy egyre jobban átlátjuk a folyamatot, a tekerés is könnyebben megy már. Így a kezdeti tétova mozdulatok után akár összetett forgatási sorokba is lazán belevágunk.

Közben világossá válik, hogy az sem mondott le a felfedezés izgalmáról, aki a tapasztaltabbak tanácsaira bízta magát. Hiszen ha van is útmutatónk a kocka – vagy életünk bármely területének – összerendezéséhez, a számtalan különböző variáció miatt ez csak az elérendő mérföldköveket tudja meghatározni. A jelen helyzetünkből odavezető utakat magunknak kell megkeresnünk, lévén mentális erőfeszítés nélkül sem a logikai játékok, sem az élethelyzetek nyitját nem találhatjuk meg.

Persze megesik, hogy még a jó tanácsok és az előre átgondolt stratégia ellenére is belegabalyodunk a kivitelezésbe, elveszítjük a fonalat. Ilyenkor visszaléphetünk az előző stabil pontra, hogy újra átgondoljuk, mit tegyünk. Vagy tekinthetjük aktuális helyzetünket egy vadonatúj kiindulásnak is, ahonnan tiszta lappal nekivágunk ismét. Egy azonban biztos: végleg nem lehet elrontani a játékot.

Kitartó munkánknak előbb-utóbb biztosan meglesz a gyümölcse, létrejön a vágyott rendezettség. Örüljünk neki, élvezzük a sikert, de ne higgyük, hogy „már mindent láttunk”. A sors (és a kockaforgató) keze mindig más kezdő felállást ad, így ha a stratégia azonos is, a megoldáskeresés sosem válik gépiessé. Az ismerős csavaroknál kicsit kifújhatjuk magunkat, az új helyzetekre furfangos válaszokat kereshetünk. És mindig törekedhetünk rá, hogy egy kissé gyorsabban, felesleges körök nélkül, vagy új utakkal kísérletezve egy kicsit elegánsabban jussunk a vágyott eredményre. Így ami a külső szemlélőnek csak egy újabb kockázatos csűrés-csavarás, nekünk egy lehetőség, hogy játékosan tanulmányozzuk a változást, életünk leghűségesebb kísérőjét.