Szerző
Szoktunk beszélni nehéz munkákról, nehéz feladatokról, nehéz lelki helyzetekről, nehéz emberekről, nehéz időkről. Végtelenül hosszú a lista, és nem is az a célunk, hogy a végére érjünk, vagy hogy néhány sorban megoldást találjunk minden egyes helyzetre.Ellenkezőleg, az ember belső viszonyulására szeretnénk felhívni a figyelmet, amikor nehézséggel találkozik.
Szinte mindenki elismeri, hogy vannak könnyű dolgok: ezek többségét a többiek végzik, nekünk pedig csak néhány jut belőlük. Nem tudom, hogy miért, de a legtöbb ember azt hiszi, hogy „a többieknek” – a platóni mítosz darvainak – könnyű a sorsuk, s hogy a nehézségek csakis őt sújtják. Talán azért, mert az emberek többsége igazából nem tudja beleképzelni magát a másik helyébe.
Másrészről mindenki tudja, hogy vannak feladatok, amelyekben eredményes; mindenki tudja, hogy képes jól vagy szinte tökéletesen megcsinálni ezt vagy azt. De mindezek mellett számtalan olyan dolog is van, ami megoldhatatlannak, elérhetetlennek tűnik.
Gondolkodjunk csak egy kicsit. A könnyű, a maga mivoltában nem is létezik. Ha sorban megkérdeznénk az embereket, hogy mit tartanak könnyűnek, mindenki máshogyan válaszolna.
Tehát van, amit ismerünk és meg tudunk valósítani, és van, amit se nem ismerünk, se nem tudunk megvalósítani. A könnyű az, amit már megtanultunk, amit irányítani tudunk és szinte magától megy. Mikor, hol és hogyan tanultuk meg...? Egy biztos, éspedig az, hogy amit megtanultunk és elsajátítottunk, azt könnyen alkalmazzuk az életben.
A nehéz, a maga mivoltában, szintén nem létezik. Ez is az embertől és felhalmozott tudásától függ. Amit nem ismerünk, amit újnak látunk, a nehézség álarcát ölti magára. Mivel valószínűleg képtelenek vagyunk arra, hogy megoldjuk, évekig ugyanazt minősítjük „nehéznek”, ami pedig már régóta nem ismeretlen vagy új, csupán ismétlődő és félelmetes. A félelem és a rettegés, amit valami új előtt érzünk, nem segít, hogy felülkerekedjünk a nehézségen. Éppen ellenkezőleg, a nehézségeket akkor fogjuk legyőzni, ha a félelemnek egy szikrája sem marad bennünk.
Természetes, hogy az élet tele van nehézségekkel. Mindenki azért született, hogy tanuljon, új tudást szerezzen. Ha mindig minden könnyen megy, az már önmagában is figyelemfelhívó: vagy leragadtunk annál, amit már korábban megtanultunk, vagy annyira érzéketlenné váltunk, hogy már nem ismerjük fel a fejlődés újabb lépcsőfokait.
A nehéz a jelenlegi evolúciós szintünkkel szembesít bennünket. Azzal, amit meg kell tanulnunk ebben a fejlődési fázisban, azzal, ami nehéz próbának tűnik, mégis szükségszerű gyakorlat, hogy a tapasztalat tudatosuljon.
Cimkék