Szerző
Egy régi egyiptomi tanítás a fejlődés legmagasabb fokának elérését a piramis képével szemléltette. Ha a piramis lábánál állunk és onnan nézzük, négy különböző, felfelé törő oldalt láthatunk. Mintha eltérő utakról lenne szó, amelyek látszólag különböző célokhoz vezetnek. Ha azonban megindulnánk felfelé valamelyik oldalon, meglepve tapasztalnánk, hogy egyre kisebb a távolság az oldalak között, és a lentről látottal ellentétben minden oldal ugyanabban a csúcsban találkozik. Az egyiptomi bölcsek így példázták az ember lehetőségét, hogy a különböző utak közül a neki megfelelőn járva ugyanahhoz a lényegi Igazsághoz jusson el. Négy fő utat említettek, amelyek minden lehetséges emberi tevékenységet magukban foglalnak: vallás, tudomány, művészet és politika.
A vallás útjának lehetővé kell tennie, hogy az ember önmagával, a többi emberrel és Istennel egységet alkothasson. Mindez a misztikán keresztül valósul meg, azaz olyan szellemi tevékenység révén, amely kapcsolatot teremt a misztériumokkal, vagy másképpen – alapítónk, Jorge A. Livraga szavaival élve – minden olyan tevékenység révén, amelyet a jó tettekre felkészült akarattal és eredményesen végzünk.
A tudomány útjának eleve ki kell zárnia a pillanatnyi divathoz kapcsolódó minden tabut, és nem utasíthat el semmit, ami számára ismeretlen, vagy amit még nem sikerült bebizonyítania. Ehelyett nyitott szellemmel kellene kutatnia, így követve az Igazsághoz egyre közelebb vivő utat. A tudomány nem teremtője annak, amit felfedez, csupán újra feltárja a természet örök törvényeit. Nem szabad pusztítania, éppen ellenkezőleg, egy jobb világ megteremtéséhez szükséges eszközökre kell rátalálnia.
A művészet útja nem alapulhat csupán hétköznapi érzéseken, sőt magasztos érzelmeken sem, hanem az Archetípusok, az elsődleges Ideák intuitív belátását kell fejlesztenie, amelyek tökéletesek, így ebből következően a Szépséget is magukban foglalják. A művészetnek szellemi tartalmat kell hordoznia, és nem ránthatja az embert a közönségesség és a hétköznapiság világába, hanem segítenie kell felemelkedését a Szépség ideájához.
A hatalom, avagy a politika útja egy civilizáció létrehozásának tudománya és művészete. Civilizáció alatt a harmonikus emberi együttélésnek azt a kifejeződését értjük, amely itt a földön az evolúció törvényét segíti. Ezért semmiképpen sem nevezhetjük civilizációnak azt, ami nem mozdítja elő az evolúciót. Arról van szó, hogy az egyént arra kell vezetni, hogy ne elégedjen meg az alapszükségletek társadalom nyújtotta kielégítésével, hanem célja a teljességre törekvő állam legyen, ahol az ember minden, eddig ki nem alakult képessége harmonikusan fejlődhet. El kell tehát jutni az alvás homályától az ébrenlét tisztánlátásáig, az anarchikus és megfoghatatlan formáktól az egyetemes rendig.
Világunk keveset tud a piramis-modellnek erről a négy útjáról, bár használja mind a négy fogalmat. Azonban, amit ezek nevében művelünk, annyira igénytelen, hogy az már szinte kétségbeejtő; vannak, akik inkább hallani sem akarnak tudományról, vallásról, politikáról vagy művészetről, mint hogy szembesüljenek a fájó valósággal és azzal, hogy nincs elegendő tudásunk. Mindez annak a korlátolt látásmódnak az eredménye, ahogyan a piramist nézzük: ma minden vita a piramis lábánál zajlik. Ahogyan emelkedünk az evolúciós skálán, más perspektívából nézünk az alattunk és a felettünk lévőkre egyaránt. A piramis csúcsáról világosan látjuk a megtett utat, és minden előző lépés értelmét. Fönt a teljes panoráma tárul fel előttünk; azok jutnak el idáig, akik elérték a bölcsességet, akik sok lépcsőfokot hagytak már maguk mögött az evolúciós úton.
A vallás útjának lehetővé kell tennie, hogy az ember önmagával, a többi emberrel és Istennel egységet alkothasson. Mindez a misztikán keresztül valósul meg, azaz olyan szellemi tevékenység révén, amely kapcsolatot teremt a misztériumokkal, vagy másképpen – alapítónk, Jorge A. Livraga szavaival élve – minden olyan tevékenység révén, amelyet a jó tettekre felkészült akarattal és eredményesen végzünk.
A tudomány útjának eleve ki kell zárnia a pillanatnyi divathoz kapcsolódó minden tabut, és nem utasíthat el semmit, ami számára ismeretlen, vagy amit még nem sikerült bebizonyítania. Ehelyett nyitott szellemmel kellene kutatnia, így követve az Igazsághoz egyre közelebb vivő utat. A tudomány nem teremtője annak, amit felfedez, csupán újra feltárja a természet örök törvényeit. Nem szabad pusztítania, éppen ellenkezőleg, egy jobb világ megteremtéséhez szükséges eszközökre kell rátalálnia.
A művészet útja nem alapulhat csupán hétköznapi érzéseken, sőt magasztos érzelmeken sem, hanem az Archetípusok, az elsődleges Ideák intuitív belátását kell fejlesztenie, amelyek tökéletesek, így ebből következően a Szépséget is magukban foglalják. A művészetnek szellemi tartalmat kell hordoznia, és nem ránthatja az embert a közönségesség és a hétköznapiság világába, hanem segítenie kell felemelkedését a Szépség ideájához.
A hatalom, avagy a politika útja egy civilizáció létrehozásának tudománya és művészete. Civilizáció alatt a harmonikus emberi együttélésnek azt a kifejeződését értjük, amely itt a földön az evolúció törvényét segíti. Ezért semmiképpen sem nevezhetjük civilizációnak azt, ami nem mozdítja elő az evolúciót. Arról van szó, hogy az egyént arra kell vezetni, hogy ne elégedjen meg az alapszükségletek társadalom nyújtotta kielégítésével, hanem célja a teljességre törekvő állam legyen, ahol az ember minden, eddig ki nem alakult képessége harmonikusan fejlődhet. El kell tehát jutni az alvás homályától az ébrenlét tisztánlátásáig, az anarchikus és megfoghatatlan formáktól az egyetemes rendig.
Világunk keveset tud a piramis-modellnek erről a négy útjáról, bár használja mind a négy fogalmat. Azonban, amit ezek nevében művelünk, annyira igénytelen, hogy az már szinte kétségbeejtő; vannak, akik inkább hallani sem akarnak tudományról, vallásról, politikáról vagy művészetről, mint hogy szembesüljenek a fájó valósággal és azzal, hogy nincs elegendő tudásunk. Mindez annak a korlátolt látásmódnak az eredménye, ahogyan a piramist nézzük: ma minden vita a piramis lábánál zajlik. Ahogyan emelkedünk az evolúciós skálán, más perspektívából nézünk az alattunk és a felettünk lévőkre egyaránt. A piramis csúcsáról világosan látjuk a megtett utat, és minden előző lépés értelmét. Fönt a teljes panoráma tárul fel előttünk; azok jutnak el idáig, akik elérték a bölcsességet, akik sok lépcsőfokot hagytak már maguk mögött az evolúciós úton.
Cimkék