![Önbizalom Ember a labirintusban](/sites/www.ujakropolisz.hu/files/old/ua_images/elehir/2010_07/DSG_onbizalom.jpg)
– Amikor tudjuk, hogy ha valamit el akarunk érni, sok egymást követő lépést kell megtennünk, kitartóan, mindig ugyanazt az irányt követve.
– Amikor tudjuk, hogy tisztában kell lennünk gondolatainkkal és érzelmeinkkel, még akkor is, ha ehhez le kell nyelnünk a keserű pirulát és szembe kell néznünk azzal, hogy milyenek is vagyunk valójában.
– Amikor tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, de el tudjuk képzelni, milyen a tökéletes.
– Amikor tudjuk, hogy lelkiállapotaink változékonyak, de ez nincs hatással önbizalmunk alapjára, igazi Énünkre.
– Amikor tudjuk, hogy az élethez feltétlenül szükséges a fájdalom is, mert nélkülözhetetlen a tanulási folyamatainkban, amelyek során a fájdalmak tapasztalatokká alakulnak át.
– Amikor tudjuk, hogy a cselekvés mindig többet ér a semmittevésnél, és az élethez való aktív, tiszteletteljes viszonyulás mindig üdvösebb a közönyös tétlenségnél.
– Amikor tudjuk, hogy rendkívül bőséges energiaforrás áll mindannyiunk rendelkezésére, csak éppen képtelenek vagyunk meríteni belőle, mert vagy nem ismerjük, vagy nem hiszünk benne, vagy nem tudjuk, hogyan hasznosítsuk.
– Amikor tudjuk, hogy a kudarcok leckék az úton, a sikerek pedig kiállt próbák.
– Amikor tudjuk, hogy mindig számíthatunk dicséretre és kritikára, de egyik sem ér fel azzal, amit lelkiismeretünk ítél helyesnek vagy helytelennek.
– Amikor tudjuk, hogy senki sem foszthat meg bennünket emberi létünk lényegétől, erőnk forrásától.
– Amikor tudjuk, hogy a másokkal való együttélés nagy kincs, mégsem várhatjuk el, hogy mások tegyenek meg mindent értünk; annyira azonban büszkék sem lehetünk, hogy ne fogadjunk el semmiféle segítséget.
– Amikor tudjuk, hogy ha nálunk jobbakkal találkozunk, példaként kell tekintenünk rájuk, és emiatt nem csüggedhetünk el. Ha viszont olyanokkal találkozunk, akiknek több a hiányossága, mint nekünk, akkor ismerjük fel, mit kell kerülnünk, de ne kérkedjünk előttük képességeinkkel és eredményeinkkel.
– Amikor tudjuk, hogy mindnyájan emberek lévén ugyanonnan indultunk, és a végcélunk is egy, és hogy a jelen életünknek mindig van miértje, értelme és rendeltetése.
– Amikor tudjuk, hogy nincs minden előre megírva, éppen ezért mi magunk is képesek vagyunk hozzátenni néhány sort az Élet Könyvéhez.
Cimkék