Tudunk-e gondolkodni teljesen önállóan, minden külső hatástól függetlenül? Azt hiszem, erre senki sem képes, és hogy másoktól leginkább olyan gondolatokat veszünk át, amelyek annyira közel állnak sajátjainkhoz, hogy teljesen magunkénak érezzük őket.
Azokat a gondolatokat és nézeteket fogadjuk be, amelyekről sejtjük, hogy a legjobban illenek hozzánk.
Ha a meggyőződésekről van szó, nem az eredetiség a fontos, hogy egy új, idáig ismeretlen nézetet valljunk, hanem az, hogy hitelesen éljünk egy ideát, amely akármilyen régről származhat, mégis hasznos számunkra és alkalmas arra, hogy egymással összefüggő értékek egységes rendjét építhessük köré.
Az első lépés tehát, hogy ne zárkózzunk be, hanem tágítsuk ki az elme határait a képzelőerő és az intuíció terén.
Ha gyakoroljuk a gondolkodást, a hallgatást és az olvasást, ha megállunk és eltöprengünk a szavak jelentésén, egyre jobban bízunk majd a bennünk megszilárduló nézetekben.
A második lépés: igyekezzünk élni és alkalmazni ezeket a nézeteket és sejtéseket, építsük be azokat az életünkbe, tegyük próbára őket, még ha hibázunk és tévedünk is, hiszen az elkövetett hibákból is tanulunk.
Ha sikerül teljesen beépítenünk életünkbe néhány nemes érzelmet, néhány tiszta ideát, megtapasztaljuk az önmagunk uralásából fakadó önbizalmat.
Nyilvánvalóan nem szabad összetévesztenünk meggyőződéseinket az abszolút igazsággal.
Az akarat hatalmat ad. S ebben az esetben, ha azt akarod, elkezdheted meggyőző módon képviselni legszebb érzelmeidet, nézeteidet és erkölcsi értékeidet. Csak rajtad áll.