Nilakanta Sri Ram cikkek
Mindannyian a bőrünkön érezzük, hogy példátlan válság kellős közepén vagyunk. Nyilvánvaló, hogy legtöbbünk semmit sem tehet ellene. A válságban és a körülményeken kívül, amelyek kiváltották, helyi és országos, sőt személyes és hétköznapi gondokkal is küzdünk. Egy helyzet csak annyiban jelent számunkra problémát, amennyire tudatosul bennünk, hogy szenvedünk tőle. Így minden nehézség, amely igazán foglalkoztat bennünket, valamennyire személyes gondunkká is válik. Vajon megszabadulhatunk-e nehézségeinktől, de nem elszaladva előlük – ami legtöbbször lehetetlen és hiábavaló is –, hanem szembeszállva velük, de úgy, hogy közben nem billenünk ki az egyensúlyunkból vagy szenvedünk túlzottan a ránk nehezedő nyomástól? Attól még, hogy ebben a helyzetben vagyunk, és tesszük, amit tudunk, lélekben függetlenek maradhatunk-e mindettől?
„Fel kell szabadítanunk a testvériség erőit, hogy az emberiség felemelkedjen mostani, részekre hullott állapotából az Egységig.”
„Minél jobban különbözöm másoktól, annál nagyobb szükségem van arra, hogy a többiek kiegészítsenek munka közben.”