Önismeret

Mi a közös az igazán nagy hatású tudósok, politikusok vagy éppen vállalati vezetők szokásaiban? Többek között az a mód, ahogyan céljaikhoz, időbeosztásukhoz, emberi kapcsolataikhoz vagy éppen a nagyobb nehézségeikhez viszonyulnak.

Bölcsi, óvoda, általános iskola, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, nyelvvizsga, diploma, álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe, és indulj el a cselekvő filozófia útján! 

Café Szókratész - Ember és kozmosz

Café Szókratész - A Mahábhárata szimbólumai

Café Szókratész - Az együttműködés próbája Esti beszélgetés etikáról és erkölcsről, önismereti játékkal fűszerezve.

Café Szókratész-Töltöd, vagy telíted? Seneca, a sztoikus bölcs gondolatából kiindulva indítjuk beszélgetésünket. Az időfelhasználás, és az idő adta lehetőségek témáját érintjük, majd keressük a gyakorlati megoldásokat életünk tudatosabb szervezéséhez. Ezekhez adunk is majd néhány tippet.

Nehéz manapság igazságosság dolgában jó tájolóra lelni a gondolatok és az érzelmek tengerén. Miközben folyton hajtunk és mégis ezernyi teendő vár ránk türelmetlenül, egyre-másra úgy érezzük, mintha életünk hajóját sötét éjszakában dobálná a szél szeszélye. Talán már nem is mi vagyunk a kapitány, hiszen fogalmunk sincs, mit tegyünk, honnan szerezzünk még néhány percet, kitől kérjünk szívességet és kinek mondjunk nemet. Bolyongásunknak ráadásul gyakran nemcsak mi magunk, hanem embertársaink is áldozatul esnek, akiket dühünkben ok nélkül megsértünk, tehetetlenségünkben vadul kritizálunk.

Miért rohan egy szerzetes egy majom és egy elefánt után, mit keres nála jogar és lasszó, és hogyan segíti ez a roham a mi szellemi fejlődésünket? Ezek a gondolatok mind felvetődhetnek, ha szemügyre vesszük ezt az ábrát, amely egy 17. századi buddhista meditációs festmény részlete. A kép szimbolikusan a kitartó „elmenevelés” útját meséli el, vagyis azt, hogyan csitíthatjuk le csapongó elménket, és vonhatjuk uralmunk alá gondolatainkat és érzéseinket. Mindezt azért, hogy ezzel is akadálymentesítsük az önismeret avagy a fejlődésünk ösvényét.

„Azt sem tudom, hol áll a fejem.” „Ennyi mindenre képtelenség odafigyelni.” „Mindenki nyugodjon le!” Ismerős gondolatok? Gyakran hallani, bár igaz, hogy világunk felgyorsult, ezért könnyű szétszórttá és kapkodóvá válni. De csak a világon múlik mindez? Az irányítatlan elme „reflex szervként” működik. Minden új, érdekesnek tűnő ingerre reagál, fontosra és lényegtelenre egyformán. Csak győzzük befogadni a sok impulzust! De mint annyi minden más, a figyelem irányításának képessége is trenírozható.

Érezted már úgy, hogy megkötnek a körülmények? Vagy hogy belemerevedtél egy helyzetbe, és úgy tűnik, sehogy sem tudsz kijönni belőle? Hogy a múlt kutyaszorítóban tart és bilincset jelent minden automatikusan bekattanó rossz vagy nem megfelelő döntés? És ez így megy egészen addig, amíg meg nem találod a helyzet kulcsát? De azt csak akkor leled, ha megmozdulsz és keresni kezdesz…