Sztoikus filozófia

A négy fal közül kiszabadulva, sétáim egyikén a kertek alatt egyszer csak különös látvány tárult szemem elé. Először csak egy úttest előtt békésen megálló, csupaszimat drótszőrű dakszlira lettem figyelmes, majd kisvártatva csatlakozott hozzá még egy szőrmók, egy bozontos keverék, nyurga lábakkal. Most már ketten ültek a járda szélén, hol egymásra, hol meg hátra-hátra tekingetve. Ekkor komótosan befordult a sarkon egy harmadik kutya is, egy mélynövésű németjuhász-keverék.

„…életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. Tudnál nekem olyan embert mondani, aki valamilyen értéket tulajdonít az időnek, aki becsüli a napot, aki megérti, hogy naponként meghal? Csalódunk ugyanis abban, hogy a halált a jövőben bekövetkezendőnek tekintjük, holott a halál nagy része már mögöttünk is van. Ami életünkből letelt, az a halál birtoka.

Egy hét a filozófia jegyében. Napindító félórás szemezgetés és beszélgetés a sztoikus filozófusok praktikus tanácsaiból - november 16., 17., 18., 19., 20. reggel 7:00-7:30 között.

Egy hét a filozófia jegyében. Napindító félórás szemezgetés és beszélgetés a sztoikus filozófusok praktikus tanácsaiból - november 16., 17., 18., 19., 20. reggel 7:00-7:30 között.

Egy hét a filozófia jegyében. Napindító félórás szemezgetés és beszélgetés a sztoikus filozófusok praktikus tanácsaiból - november 16., 17., 18., 19., 20. reggel 7:00-7:30 között.

Egy hét a filozófia jegyében. Napindító félórás szemezgetés és beszélgetés a sztoikus filozófusok praktikus tanácsaiból - november 16., 17., 18., 19., 20. reggel 7:00-7:30 között.

Egy hét a filozófia jegyében. Napindító félórás szemezgetés és beszélgetés a sztoikus filozófusok praktikus tanácsaiból - november 16., 17., 18., 19., 20. reggel 7:00-7:30 között.

Évek óta ráesik a tekintetem az albérletben az ablakra, amely telis-tele van karcolásokkal. Persze annyit nem nézem, hogy gyakran ébresztene bennem érzéseket vagy gondolatokat, a minap mégis megjegyeztem egy barátnőmnek, hogy „hát ilyet… mitől lehet ennyi helyen karcos egy ablak!? Mit csinálhattak vele az előző albérlők?” Némi neheztelés, elvárás, feddés vegyült a hangomba… ő azonban odapillantott, és a másodperc tört része alatt, csak annyit mondott: „Macska.” A csend tapintható volt, kezem, lábam ellazult, éreztem a sejtjeimben az átalakuló érzelem és gondolat jótékony testi hatását.

A újkoronavírus-járvány idején, amikor a hétköznapok kizökkentek a régi kerékvágásból, mindenkinek fontos a lelki stabilitás. Az Új Akropolisz filozófiai iskola ennek támogatására meghirdetett egy sztoikus felfogásmódról szóló eseménysorozatot, hiszen a sztoikus filozófusok példát mutattak arra, hogy nehéz helyzetekben hogyan érdemes élni.

A világjárvány olyan globális válsághelyzetet okoz, amely mindannyiunk életére érzékelhetően kihat. Ez igaz az Új Akropolisz önkénteseire, hallgatóságára is: a filozófiai iskola sem tudja programjait hagyományos módon, teremben megtartani.