Esemény típus
Filmklub
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
A „Konfuciusz” a Szophia Filmklubban
Vajon van-e létjogosultsága elveinknek az örök rohamra sürgető hétköznapokban? – ez a kérdés is terítékre került az Új Akropolisz Szophia Filmklubjának legutóbbi találkozóján. A filozófiamoziban március első vasárnapján az ókori kínai bölcs, Konfuciusz életét feldolgozó alkotás után az érdeklődők majd’ két órán át boncolgatták ember és környezete, politika és etika viszonyát.
Ahogy a filmből is kiderül, Konfuciusz úgy tartotta, „a politikai rend az etikai rend gyümölcse”, a társadalom kívánt értékeit legelőször is az egyének szintjén kell kivirágoztatni, és ha az államban mindenki erényessé válik, erényes lesz maga az állam is. Az ókori bölcs nemcsak a szélbe szórta ennek az elveire hűen hallgató embernek az eszményét, hanem igyekezett is megvalósítani a rá jellemző erényességet, törvényhűséget, tanulásvágyat, tettrekészséget. Politikai szerepvállalásában éppúgy sikert aratott józan könyörületességével, mint hadstratégiai leleményeivel – életre keltette a tiszta elvű, önzetlen s eközben hatékony politikus mintaképét.
A filmklubon felmerült a kérdés, hogy ha már 2500 évvel ezelőtt hírül adta a világnak egy bölcs, hogyan élhetünk békében egymás mellett, javult-e azóta valamit a helyzet? De ha úgy is látjuk, hogy hiába munkálkodik annyi rengeteg tanító, jó szándékú és a jóért buzgó ember, a világ mégsem jut egyről a kettőre, önmagunkat akkor is szüntelenül fejleszthetjük. „A bölcs a követelményeket magával szemben támasztja, a közönséges ember mással szemben” – és minden lépéssel, amelyet jól megérlelt elveink szerint teszünk, máris jobbá lett a világ.
Bujáki Márton
A „Konfuciusz” a Szophia FilmklubbanVajon van-e létjogosultsága elveinknek az örök rohamra sürgető hétköznapokban? – ez a kérdés is terítékre került az Új Akropolisz Szophia Filmklubjának legutóbbi találkozóján. A filozófiamoziban március első vasárnapján az ókori kínai bölcs, Konfuciusz életét feldolgozó alkotás után az érdeklődők majd’ két órán át boncolgatták ember és környezete, politika és etika viszonyát.
Ahogy a filmből is kiderül, Konfuciusz úgy tartotta, „a politikai rend az etikai rend gyümölcse”, a társadalom kívánt értékeit legelőször is az egyének szintjén kell kivirágoztatni, és ha az államban mindenki erényessé válik, erényes lesz maga az állam is. Az ókori bölcs nemcsak a szélbe szórta ennek az elveire hűen hallgató embernek az eszményét, hanem igyekezett is megvalósítani a rá jellemző erényességet, törvényhűséget, tanulásvágyat, tettrekészséget. Politikai szerepvállalásában éppúgy sikert aratott józan könyörületességével, mint hadstratégiai leleményeivel – életre keltette a tiszta elvű, önzetlen s eközben hatékony politikus mintaképét.
A filmklubon felmerült a kérdés, hogy ha már 2500 évvel ezelőtt hírül adta a világnak egy bölcs, hogyan élhetünk békében egymás mellett, javult-e azóta valamit a helyzet? De ha úgy is látjuk, hogy hiába munkálkodik annyi rengeteg tanító, jó szándékú és a jóért buzgó ember, a világ mégsem jut egyről a kettőre, önmagunkat akkor is szüntelenül fejleszthetjük. „A bölcs a követelményeket magával szemben támasztja, a közönséges ember mással szemben” – és minden lépéssel, amelyet jól megérlelt elveink szerint teszünk, máris jobbá lett a világ.
Bujáki Márton