Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
„A nő annyiféle arcot ölthet, akár a kaleidoszkóp kristályai, amelyek ezernyi, folyton változó formát mutatnak.” Ezekkel a szavakkal kezdi A nő, istennők leánya című könyvét Laura Winckler francia filozófusnő. 2014. november 29-én, az Új Akropolisz Kiadó gondozásában frissen megjelent kötet bemutatóján Bernát Ottilia, Nagy Ildikó és Boldizsár Ildikó azt kutatták a jelenlevőkkel, hogyan ismerhető meg négy görög istennő – Aphrodité, Athéné, Démétér és Héra – alakján keresztül ez a sokféleség.
A Főnix Kultúrműhelyben rendezett estet Bernát Ottilia előadása nyitotta, aki a négy istennővel való ismerkedés céljául az egység keresését javasolta. A teljes élethez ugyanis egyformán fontos megélni a lelkes, szépséget árasztó fiatalosságot (Aphrodité), az igazságot kutató, azért kiálló határozottságot (Athéné), a gondoskodó, feltétel nélküli szeretetet (Démétér) és az önmagunk feletti bölcs uralmat (Héra).
A háromnegyedórás előadás természetesen nem mutathatta be a könyvhöz hasonló részletességgel ezeket a jellegeket, de az összeválogatott idézetekből kirajzolódott, milyen sokfélemódon közelíthetünk hozzájuk. Minőségük például visszatükröződik a természeti erőkben, mint Aphrodité a hajnal első sugarában, az örök kezdetben. Felismerhetjük őket az erényekben, mint Athénét az elmélyülésben, körültekintésben és kreatív cselekvésben. Ránk köszönnek ősi, orphikus himnuszokból, ahogy a Földanya-Démétér mindent tápláló, mindent befogadó és újra termékennyé tevő, éltető ereje. És természetesen nem csak a görögök ismerték ezeket az örök erőket, a könyv maga is mitológiák széles köréből von párhuzamokat. Héra erejét tanulmányozhatjuk egyes bibliai szereplőkön, indián mítoszokon, vagy épp a kínai Vangon, a Jáde császár, az Egek Urának feleségén keresztül.
Hogy kicsit ízlelgethessék az efféle tanulmányozást, a résztvevők ismert magyar nőalakokon rögtön próbára is tehették, vajon felismerik-e az általuk közvetített jellegeket. Zrínyi Ilona, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, Karádi Katalin, Polcz Alain, a hospice hazai megalapítója, Gobbi Hilda karakteres alakjai buzdították gondolkodásra a jelenlevőket, és többségében sikerült is egy vagy két erő példaértékű megnyilvánulását felfedezni bennük.
A szünet után Nagy Ildikó, az est háziasszonya kérdezte Boldizsár Ildikó mesekutatót, a Metamorphoses meseterápiás módszer megalkotóját arról, hogyan is érdemes közelítenünk nekünk, húsvér embereknek a mítoszok alakjaihoz.
A beszélgetésből kirajzolódó legfontosabb válasz a delphoi jósda örök érvényű tanácsa: Ismerd meg önmagad! A könyvben szereplő négy istennő (vagy Jung három női minősége, Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvének hét női archetípusa, a mesék ezernyi női alakja) egyfajta mintát állítanak elénk. Minden mese, mítosz értelmezhető fizikai, pszichés és spirituális szinten, és – amíg tiszteletben tartjuk ezeknek a szinteknek a határait – mindegyiken inspirálódhatunk a mintákból.
Így a szépség, a finomság megjelenhet öltözködésünkben, ápoltságunkban, egymáshoz való viszonyulásainkban is, és persze kutathatjuk magát a Szépség ideáját is, hogy rájöjjünk például, milyen az a mesebeli széplány, akinek homlokán a Nap ragyog, mellei közt a Hold, orcáján a csillagok, aranyhaja a földig ér, rózsát szól és igazgyöngyöt hullajt könnyként, lába nyomán aranypatak fakad. Ha mindebből merítettünk, kezdhetjük életre kelteni magunkban.
Ám fontos, hogy mindvégig mintaként kezeljük ezeket a képeket, ne merevedjünk bele egyik szerepbe se, hiszen ekkor ezek az egyébként fényes erők árnyékot vethetnek személyiségünkre. Az anya, ha örökké babusgatni akarja már felnőtt gyermekét, zsarnokká válhat. A mindenáron megőrizni akart külső fiatalság ára belső kiüresedés lehet.
A női lét állandóan változó minőségét remekül tükrözik olyan női tevékenységek, mint a főzés vagy a fonás. Ha valahol megbomlik az egyensúly, mondjuk túlpörgünk, fogjunk egy kis nyugalmat, elcsendesedést és fonjuk mindennapjaink anyagába. Ha túl egysíkúvá válik életünk, fűszerezzük új tapasztalatokkal, kalandokkal. Ám mindvégig őrizzük meg a rugalmasságunkat, hiszen a női élő, éltető erő örök jellemzője a ciklikusság.
Épp ez teszi lehetővé, hogy a nő időről-időre megállítsa a féktelenül haladó férfi vagy jang erőt, bevonja a köreibe, hogy a megszerzett tapasztalatok érlelésére, belső növekedésre késztesse a külső haladás helyett. Aztán ha eljött az idő, a férfierő adja az új lendületet, amely lehetővé teszi a továbblépést, az új tapasztalatok megszerzését, hogy a ciklikusság ne váljon monoton körkörösséggé, rutinná vagy rögeszmékké. Így teszik egymást teljessé, így válik lehetővé, hogy végül megpillanthassuk a két nemi szerep, a nő négy, hét vagy ezer arcának tekintetén át a mindvégig egységes Lélek teljességét.
Torma Réka
„A nő annyiféle arcot ölthet, akár a kaleidoszkóp kristályai, amelyek ezernyi, folyton változó formát mutatnak.” Ezekkel a szavakkal kezdi A Főnix Kultúrműhelyben rendezett estet Bernát Ottilia előadása nyitotta, aki a négy istennővel való ismerkedés céljául az egység keresését javasolta. A teljes élethez ugyanis egyformán fontos megélni a lelkes, szépséget árasztó fiatalosságot (Aphrodité), az igazságot kutató, azért kiálló határozottságot (Athéné), a gondoskodó, feltétel nélküli szeretetet (Démétér) és az önmagunk feletti bölcs uralmat (Héra).
A háromnegyedórás előadás természetesen nem mutathatta be a könyvhöz hasonló részletességgel ezeket a jellegeket, de az összeválogatott idézetekből kirajzolódott, milyen sokfélemódon közelíthetünk hozzájuk. Minőségük például visszatükröződik a természeti erőkben, mint Aphrodité a hajnal első sugarában, az örök kezdetben. Felismerhetjük őket az erényekben, mint Athénét az elmélyülésben, körültekintésben és kreatív cselekvésben. Ránk köszönnek ősi, orphikus himnuszokból, ahogy a Földanya-Démétér mindent tápláló, mindent befogadó és újra termékennyé tevő, éltető ereje. És természetesen nem csak a görögök ismerték ezeket az örök erőket, a könyv maga is mitológiák széles köréből von párhuzamokat. Héra erejét tanulmányozhatjuk egyes bibliai szereplőkön, indián mítoszokon, vagy épp a kínai Vangon, a Jáde császár, az Egek Urának feleségén keresztül.
Hogy kicsit ízlelgethessék az efféle tanulmányozást, a résztvevők ismert magyar nőalakokon rögtön próbára is tehették, vajon felismerik-e az általuk közvetített jellegeket. Zrínyi Ilona, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, Karádi Katalin, Polcz Alain, a hospice hazai megalapítója, Gobbi Hilda karakteres alakjai buzdították gondolkodásra a jelenlevőket, és többségében sikerült is egy vagy két erő példaértékű megnyilvánulását felfedezni bennük.
A szünet után Nagy Ildikó, az est háziasszonya kérdezte Boldizsár Ildikó mesekutatót, a Metamorphoses meseterápiás módszer megalkotóját arról, hogyan is érdemes közelítenünk nekünk, húsvér embereknek a mítoszok alakjaihoz.A beszélgetésből kirajzolódó legfontosabb válasz a delphoi jósda örök érvényű tanácsa: Ismerd meg önmagad! A könyvben szereplő négy istennő (vagy Jung három női minősége, Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvének hét női archetípusa, a mesék ezernyi női alakja) egyfajta mintát állítanak elénk. Minden mese, mítosz értelmezhető fizikai, pszichés és spirituális szinten, és – amíg tiszteletben tartjuk ezeknek a szinteknek a határait – mindegyiken inspirálódhatunk a mintákból.
Így a szépség, a finomság megjelenhet öltözködésünkben, ápoltságunkban, egymáshoz való viszonyulásainkban is, és persze kutathatjuk magát a Szépség ideáját is, hogy rájöjjünk például, milyen az a mesebeli széplány, akinek homlokán a Nap ragyog, mellei közt a Hold, orcáján a csillagok, aranyhaja a földig ér, rózsát szól és igazgyöngyöt hullajt könnyként, lába nyomán aranypatak fakad. Ha mindebből merítettünk, kezdhetjük életre kelteni magunkban.
Ám fontos, hogy mindvégig mintaként kezeljük ezeket a képeket, ne merevedjünk bele egyik szerepbe se, hiszen ekkor ezek az egyébként fényes erők árnyékot vethetnek személyiségünkre. Az anya, ha örökké babusgatni akarja már felnőtt gyermekét, zsarnokká válhat. A mindenáron megőrizni akart külső fiatalság ára belső kiüresedés lehet.
A női lét állandóan változó minőségét remekül tükrözik olyan női tevékenységek, mint a főzés vagy a fonás. Ha valahol megbomlik az egyensúly, mondjuk túlpörgünk, fogjunk egy kis nyugalmat, elcsendesedést és fonjuk mindennapjaink anyagába. Ha túl egysíkúvá válik életünk, fűszerezzük új tapasztalatokkal, kalandokkal. Ám mindvégig őrizzük meg a rugalmasságunkat, hiszen a női élő, éltető erő örök jellemzője a ciklikusság.
Épp ez teszi lehetővé, hogy a nő időről-időre megállítsa a féktelenül haladó férfi vagy jang erőt, bevonja a köreibe, hogy a megszerzett tapasztalatok érlelésére, belső növekedésre késztesse a külső haladás helyett. Aztán ha eljött az idő, a férfierő adja az új lendületet, amely lehetővé teszi a továbblépést, az új tapasztalatok megszerzését, hogy a ciklikusság ne váljon monoton körkörösséggé, rutinná vagy rögeszmékké. Így teszik egymást teljessé, így válik lehetővé, hogy végül megpillanthassuk a két nemi szerep, a nő négy, hét vagy ezer arcának tekintetén át a mindvégig egységes Lélek teljességét.
Torma Réka