Filo-Café

Mit jelent fiatalnak lenni? Meddig tekinthető valaki fiatalnak? Jelent-e valóban előnyt a fiatalság? Jó dolog-e fiatalnak lenni?

Ez utóbbi kérdésre mindenki kapásból igennel válaszol, de az első három kérdésre nem létezik egyöntetű válasz.

A fiatalságot ma legtöbben az életkorhoz kötik, de egy tizenöt évesnek a huszonöt éves már öreg, míg egy hatvanévesnek "gyerek még". Mások a test állapotához, egészségéhez, fittségéhez kötik, megint mások a lazasághoz, a már-már felelőtlen viselkedéshez. A középkorúak vagy idősebbek közül sokan szeretnének fiatalok lenni, de úgy, hogy megőriznék tapasztaltságukat, tudásukat, eredményeiket.

Természetesen könnyebb megőrizni a fiatalos lendületet, ha az ember egészséges, fitt, de önmagában a test állapota kevés. Gondoljunk csak bele, hogy hány elkeseredett, az életet kilátástalannak látó fiatal vesz körül bennünket! Mások pedig 60-70 évesen is optimisták és éreznek
magukban erőt arra, hogy lelkesedjenek, tanuljanak, és buzog bennük a jó értelemben vett kalandszellem. Úgy tűnik, a valódi fiatalság sokkal inkább valami belső lelki és mentális jellemző, mint fizikai. Sőt, ha hihetünk az ősi bölcsesség tanításainak, akkor még a lelki jellemzőknél
is mélyebbről fakad.

Honnan származik a fiatalság valódi forrása? Hogyan lehet megszerezni, megőrizni? Milyen jellemzői vannak annak az embernek, akinél a fiatalság nem máz, hanem valódi, mély lelkiállapot?