Görög istennők szobrai fogadták január 26-án a Szophia filmklubba érkező mintegy 35 vendéget. A házigazdák – Hóbor Anita és Császár Edina – először bemutatták az este négy főszereplőjét: Aphroditét, Athénét, Démétért és Hérát. Meséltek a hozzájuk kötődő mítoszokról, erejükről és nehézségeikről, és tanácsokat kaptunk, hogyan ébreszthetjük fel vagy erősíthetjük meg őket magunkban. Hogy mindez gyakorlatibbá váljon, filmrészletek segítségével „működés” közben is megfigyelhettük, azonosíthattuk a megismert karakterjegyeket.
Ezután csoportokat alkottunk aszerint, hogy a négyből melyik istennő jellegét érezzük magunkban a legaktívabbnak, és – bár Héráknak ezúttal híján voltunk – megvitattuk, melyik típus hogyan reagálna a házigazdák felvetette, lélekjelenlétet és feloldást igénylő élethelyzetekben. A kialakuló beszélgetésben átélhettük a sokféleség egységét: nem vagyunk egyedül szemléletmódunkkal, ugyanakkor a többiek eltérő megközelítése is beválik. Egyszerűen csak egy másik isten(nő)i erő működésének a jele: az egyik ihletet ad, a másik kreatív és gyakorlatias, a harmadik gondoskodó, megint másik hű társként támogat. A női lélek harmóniájának kulcsa talán éppen az, ha mindezek egyszerre megférnek bennünk, és arcunkon a négy oldalból megszülető teljesség életereje tükröződik.
A filmjelenetek kapcsán...
Lány gyöngy fülbevalóval:
A 17. századi holland festő, Johannes Vermeer egy új kép festésére készül. A festmény születésében három nő játszik szerepet, akik más-más archetípust testesítenek meg. Griet egy műveletlen cselédlány, mégis fogékony a művészetre, érzékeny és tisztalelkű, belülről fakadó szépsége ihleti meg a férfit a kép megalkotására. Az ifjú lány Aphrodité erejét rejti, ő a férfi kreativitására termékenyítően ható múzsa.
Vermeer anyósa tisztán látja, hogy a nem kevés pénzt hozó megrendelés elkészüléséhez szükség van a modellt ülő cselédlány együttműködésére, ezért titokban támogatja a kép elkészülését. Ő az egész család érdekeit tartja szem előtt, Héra vezetői erejével kormányozza a házban élők életét, figyelő tekintetét nem kerüli el semmilyen mozzanat.
A festő felesége is Héra-típusú nő, de másképpen. Ő is érzékeli a férje és Griet között hang nélkül szövődő megértést, szimpátiát, vagy talán még mélyebb érzelmeket, s féltékeny haragjában a lányon áll bosszút. A festőt legszívesebben magához láncolná, szeretete birtoklóvá és fojtogatóvá, a férfinak is terhessé válik.
Baran:
Nem kell feltétlenül fizikai anyának lenni ahhoz, hogy a nő a benne rejlő életerőnek, táplálásnak és gondoskodásnak, Démétér erejének formát adjon. Példa erre Baran, az iráni film főszereplője, aki még szinte gyermeklányként dolgozik egy építkezésen, fiúnak öltözve, a férfiruha mégsem tudja elrejteni azt a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet és önzetlenséget, ami a kislányt övezi. Baran egy szót sem szól a sok férfi között, beszélnek helyette a tettei, ahogy rendet tesz maga körül, szépséget és tisztaságot teremt a nyomorúságos környezetben, s ha az emberek jóllaktak a feltálalt ebéddel, a maradékból a galamboknak is juttat néhány morzsát.
Piaf:
Edith Piafot sokan csak verébnek nevezték, alacsony termete, törékenysége miatt. Az életéről készült film hitelesen mutatja be, hogyan alakult át ez a kissé esetlen, utcai énekesnő a színpadon sugárzó, varázslatos szépségű Aphroditévá. Ahogy Edith énekelni kezdett, boldogság járta át az emberek szívét, a külvilág megszűnt, a hétköznapok világából észrevétlen suhant át énekesnő és közönsége a szépség felemelő bűvöletébe.
Coco Chanel:
A párizsi divattervezőnő olyan életformát választott, ami a múlt század derekán rendhagyónak és meglepőnek számított: képességeit és tehetségét kibontakoztatva önerőből teremtett magának egzisztenciát és hírnevet. Harcaiban Athéné ereje segítette, ő a cselekvő, a férfiak világában is helytálló, kreatív nő, aki ötleteit haladéktalanul megvalósítja, döntéseiben az érzelmek helyett az ésszerűség és praktikusság vezeti.
Elisabeth:
Héra istennő az ég királynőjeként az égi rendet és törvényeket védelmezi. Az Elisabeth című filmben I. Erzsébet angol királynő sem kevesebbre vállalkozik, minthogy megvalósítani igyekszik – itt a földön – valamit az isteniből. Egyéni vágyairól lemondva életét Anglia, hazája szolgálatába állítja, királyi esküjének pedig a 40 évig tartó, rendet, biztonságot és jólétet teremtő uralkodása ad hitelt.
Az esemény eredeti programajánlója itt olvasható:
Szophia Filmklub: Női archetípusok a filmvásznon