Mit tenne Zeusz? – miután karon fogott

Előadás a férfi archetípusokról a Főnix Kultúrműhelyben

Napjaink isteni férfiúi címmel tartott előadást november 15-én Rusznák György történész az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Rigó utcai központjában. Az előadáson az ismert férfitípusokon keresztül nyertek mélyebb betekintést a görög mitológiába a hallgatók, és az ókor isteni jellemei révén önmaguk jellemvonásait láthatták kikristályosodni. A férfi archetípusok megismerése egy ösvénye lehet az önismeret rögös útjának, sőt, a szimbolikus gondolkodással az egyéni különbségekből közösségi erényeket kovácsolhatunk.

„Jól ismerjük a különböző tipizálásokat, a különböző népek horoszkópjait, az enneagramot és a többit, amelyek célja, hogy a felszínen tapasztaltakból valami állandó jegyet is megismerhessünk. Így juthatunk közelebb önmagunkhoz és egymáshoz, hogy az igazi erőinket tudjuk mozgósítani” – kezdte előadását Rusznák György a Főnix Kultúrműhelyben.

Azt viszont ritkán kérdezzük meg egy-egy nehéz döntési helyzetben magunktól, hogy „vajon mit tenne Zeusz, ha a helyemben lenne”, pedig a hét archetípus („őskép”) bennünk is ott rejlő erőket elevenít meg, amelyeket latba vetve lehet, hogy könnyebben boldogulnánk nemcsak a csip-csup, de a nehezebb élethelyzetekben is.

Kivel ne fordult volna elő például, hogy elakad egy feladatban, megreked és úgy érzi, nem folytathat tovább valamilyen tevékenységet a megszokott keretek között, amelyektől egyre szürkébbnek érzi mindennapjait, egyre fásultabbnak önmagát? – ekkor jöhet igazán kapóra, ha karon fog bennünket Dionüszosz, a lelkesedés, és segítségével a megkövesedett formákat lebontva új impulzust adunk tevékenységünknek.

Persze lehet, hogy az új keretek nem nyerik el azonnal mások tetszését, pedig mi pontosan tudjuk, mi a célunk velük – ilyenkor jól jöhet Hermész, a barátság, az istenek hírnöke, aki remekül ellavíroz a különböző személyiségjegyek között, érti és megérti az embereket, így mint kiváló kommunikátor, remek tolmácsunk lehet abban, hogy a bennünk már összeállt eszményképeket a megfelelő módon közvetítse kifelé.

És ha már zöld utat kaptunk, ideje beosztanunk munkaidőnket, amihez keresve sem találhatnánk jobb segítő kezet, mint Apollónét, a harmóniáét, aki pontosan tudja, mire mennyi idő jut, így szinte látjuk a jövőt, és hibátlanul kiszámolhatjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy az általa oly nagyra tartott forma és tartalom egysége megvalósulhasson.

S ha netán olyan kézműves munka adódik, ahol nemcsak jót, hanem szépet is akarunk, mindenképp hagyjuk érvényesülni Héphaisztosz, a kreativitás erejét, mert ez az isten az, aki nem túl beszédes ugyan, de éjt nappallá téve azon fáradozik, hogy szemet gyönyörködtető és elmét elkápráztató eredménye legyen keze munkájának.

S mindeközben ha egy kis pihenésre, kikapcsolódásra van szükségünk, vigyük magunkkal Arészt, az elszántságot, akit hiába is keresnénk az íróasztal mögött, mert ő a tettek embere, no meg a jó társaságé, aki rajong azért, ha egy kicsit végre nem kell tennie semmit.

Végtére: ha ismerjük erőinket, jól bánunk velük, képesek vagyunk uralni érzelmeinket és akár gondolatainkat is, ez már az önmagunk felett való tiszta hatalom: Zeusz ereje, így ha egyik-másik szeszélyünk mégis megpróbálna felülkerekedni gondolatainkon, ő nyújthat segítséget, hogy idejében megfékezzük a lázadást.

De a végső cél nem csak az, hogy önmagunkat minél inkább kiismerjük, hiszen „ha magunkat megismertük, akkor rádöbbenünk, hogy legmélyebb tulajdonságainkban osztozunk másokkal, és a felszíni különbségek, különcségek egyre inkább szertefoszlanak, és a hasonlatosságokra terelődik a hangsúly”. Ez az erő jellemzi Orpheust, az újjászületést, aki segít, hogy teljes egészében önmagunk lehessünk, kibontakoztassuk legfontosabb erőinket, és felfedezzük azokat embertársainkban is. Mint az ellentétek egyesítője, arra tanít, hogyan éljünk harmóniában környezetünkkel, legyen szó munkahelyről, családról, társadalomról vagy a természetről.

Bujáki Márton