Esemény típus
Filmklub
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
A Szophia Filmklub műsorán: A pityergő teve története
A Főnix Kultúrműhely Szophia Filmklubja hónapról hónapra olyan filmekkel várja közönségét, amelyek társadalmi, filozófiai, etikai problémákat pedzegetnek, s amelyekről érdemes és kell is újra és újra elbeszélgetni. Legutóbb A pityergő teve című német dokumentum-játékfilm volt soron, amely egy központi témán keresztül mutatja be egy mongol nomád család – a nyugati szemnek talán szokatlan – életvitelét. A vetítés után a filmhez kapcsolódó pezsgő diskurzuson is leginkább ezek a témák kerültek terítékre.
Milyen lehet olyan világban élni, ahol mindenestül ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, ahol a kisgyerekeket egy karóhoz kötik, hogy el ne mászkáljanak, és ahol csak hírből ismerik a televíziót? Vajon attól, hogy mindennapjaik látszólag monoton módon telnek, hogy nem értesülnek a világ legfrissebb újságairól, hogy hosszú ideig tart, míg eljutnak valahova, és hogy nem veszik körbe magukat kényelmet teremtő, sőt egyre csak fokozó javakkal, üres az életük?
A történetben egy nőstény teve nem hajlandó szoptatni kicsinyét, és miután minden módszerrel hiába próbálkoznak, a gazdái elküldik gyermekeiket a városba egy hegedűtanárért. A kisebbik fiú a modern iskolában meglát egy TV-t, és hosszú-hosszú percekig megbabonázva ül előtte. Itt találkoznak a zenésszel is, aki később készséggel elkíséri őket otthonukba, ahol tüstént énekelni és hegedülni kezdenek az állatnak. A film tetőpontjának számító jelenet leírhatatlan, és nemcsak a katartikus élmény miatt, amit okozhat, hanem mert ezt látni kell. Az utolsó kockákon később azt látjuk, amint a fiatalok épp egy újonnan vásárolt képdobozt állítanak be.
A filmklub vezetője szerint valahol a két kultúra között volna jó megállapodnunk. Nem kell kiköltöznünk a sivatagba, kikötni csemetéinket és a városért félórákat tevegelni a tűző napon. De vajon a civilizált ember emlékszik-e még arra, milyen, amikor sehova sem kell rohannia, amikor természetes esti program egy kiadós beszélgetés, és amikor nem a reklámokból értesülünk róla, mire is volna szükségünk.
És legfőképpen: emlékszünk-e rá, hogy ha egy teveanya szívébe nem fér be egy újszülött, törődéssel és kitartó énekszóval kigyógyítható ebből a szeretetlenségből? Egy biztos: erre nem tanít meg a televízió.
Bujáki Márton
A Főnix Kultúrműhely Szophia Filmklubja hónapról hónapra olyan filmekkel várja közönségét, amelyek társadalmi, filozófiai, etikai problémákat pedzegetnek, s amelyekről érdemes és kell is újra és újra elbeszélgetni. Legutóbb A pityergő teve című német dokumentum-játékfilm volt soron, amely egy központi témán keresztül mutatja be egy mongol nomád család – a nyugati szemnek talán szokatlan – életvitelét. A vetítés után a filmhez kapcsolódó pezsgő diskurzuson is leginkább ezek a témák kerültek terítékre.
A Főnix Kultúrműhely Szophia Filmklubja hónapról hónapra olyan filmekkel várja közönségét, amelyek társadalmi, filozófiai, etikai problémákat pedzegetnek, s amelyekről érdemes és kell is újra és újra elbeszélgetni. Legutóbb A pityergő teve című német dokumentum-játékfilm volt soron, amely egy központi témán keresztül mutatja be egy mongol nomád család – a nyugati szemnek talán szokatlan – életvitelét. A vetítés után a filmhez kapcsolódó pezsgő diskurzuson is leginkább ezek a témák kerültek terítékre.Milyen lehet olyan világban élni, ahol mindenestül ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, ahol a kisgyerekeket egy karóhoz kötik, hogy el ne mászkáljanak, és ahol csak hírből ismerik a televíziót? Vajon attól, hogy mindennapjaik látszólag monoton módon telnek, hogy nem értesülnek a világ legfrissebb újságairól, hogy hosszú ideig tart, míg eljutnak valahova, és hogy nem veszik körbe magukat kényelmet teremtő, sőt egyre csak fokozó javakkal, üres az életük?
A történetben egy nőstény teve nem hajlandó szoptatni kicsinyét, és miután minden módszerrel hiába próbálkoznak, a gazdái elküldik gyermekeiket a városba egy hegedűtanárért. A kisebbik fiú a modern iskolában meglát egy TV-t, és hosszú-hosszú percekig megbabonázva ül előtte. Itt találkoznak a zenésszel is, aki később készséggel elkíséri őket otthonukba, ahol tüstént énekelni és hegedülni kezdenek az állatnak. A film tetőpontjának számító jelenet leírhatatlan, és nemcsak a katartikus élmény miatt, amit okozhat, hanem mert ezt látni kell. Az utolsó kockákon később azt látjuk, amint a fiatalok épp egy újonnan vásárolt képdobozt állítanak be.
A filmklub vezetője szerint valahol a két kultúra között volna jó megállapodnunk. Nem kell kiköltöznünk a sivatagba, kikötni csemetéinket és a városért félórákat tevegelni a tűző napon. De vajon a civilizált ember emlékszik-e még arra, milyen, amikor sehova sem kell rohannia, amikor természetes esti program egy kiadós beszélgetés, és amikor nem a reklámokból értesülünk róla, mire is volna szükségünk.
És legfőképpen: emlékszünk-e rá, hogy ha egy teveanya szívébe nem fér be egy újszülött, törődéssel és kitartó énekszóval kigyógyítható ebből a szeretetlenségből? Egy biztos: erre nem tanít meg a televízió.
Bujáki Márton