Esemény típus
Szeminárium
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
A zene érzelmeinkre és gondolatainkra gyakorolt hatásainak megértése, a közös zenélés és az önismeret áll a középpontjában annak a szemináriumsorozatnak, amelynek első találkozására 2013. február 4-én este várta az érdeklődőket a két előadó, Bernát Ottilia és Varga Balázs.
A szemináriumsorozat első alkalmán az előadók válogatott zenei betétek segítségével végigzongorázták egyes korok (modern idők, romantika, klasszikusok) és zenei stílusok (könnyűzene, opera) jellegzetességeit, hangulatát, amelyeket a közönség az elhangzott szempontok alapján úgy hallgatott, hogy csupa fül volt. Hogy ez manapság egyáltalán nem a világ legtermészetesebb dolga, azt Joshua Bell amerikai hegedűművész videója is bizonyította.
A kísérletező kedvű művész az egyik méregdrága koncerttermi fellépése után másnap a metróaluljáróban is előadta ugyanazokat az örökbecsű darabokat, de az utasok nem díjazták kellőképpen a koncertet – a harmónia hangjai csukott fülekre és rohanó ritmusú emberekre találtak. A zeneszeminárium gyakorlatai éppen ezért kezdődtek egy kis csenddel, és azzal, hogy a jelenlévők hallgassák a bennünk lüktető zenét: a saját szívdobogásukat. Ehhez képest érzünk ugyanis lassúnak, megnyugtatónak vagy éppen pergőnek, lendületesnek egy-egy muzsikát.
Aki nem tudta, rácsodálkozhatott arra is, hogy az elmúlt 30 év világslágereinek többsége összesen négy akkordra épül. Vájt füllel meg lehetett figyelni az egészen különböző lelkiséget tükröző korok és műfajok dallamainak keveredését, sőt összecsengését is: Koós János egyik népszerű daláról, Lovas Róbert szerzeményéről (Kislány a zongoránál) például kiderült, hogy bővelkedik a Liszt-dallamokban. Tudatosítani lehetett azt is, hogy a Szomorú vasárnap miért juthatott az öngyilkossági statisztikák negatív csúcsára, és hogy a klasszikusok és más harmonikus zenék miért képesek lecsendesíteni, felemelni érzelmeinket és egyben rendezni mentális részünket.
Az érdeklődőknek lehetőségük adódott arra is, hogy ritmushangszerek segítségével közösen zenéljenek, és felfedezzék az összhangteremtés és együttműködés lehetőségeit, hiszen egyszerre kellett figyelniük a kézben lévő hangszerre, a dallamra és a „karmesterre” is. Az este utolsó része arra keresett választ, hogy a különféle lelkiállapotokban milyen zenék segíthetik vagy éppen gátolhatják a szemfüles embert a céljai megvalósításában: melyik zenére mondanánk, hogy: „megbuktam a vizsgán”, „váratlan vendégek fognak érkezni, gyorsan ki kell takarítanom”, vagy éppen „romantikus estére hívtam a kedvesem”. A zenei példákban, élménymegosztásokban, zenélésben bővelkedő szemináriumba be lehet kapcsolódni, a következő találkozás február 11-én, a záró alkalom pedig 18-án lesz.
Az esemény eredeti programajánlója itt olvasható:
Zeneszeminárium kezdőknek – első alkalom
A második és harmadik rész ajánlója itt található:
Zeneszeminárium kezdőknek – második alkalom
Zeneszeminárium kezdőknek – harmadik alkalom
A szemináriumsorozat első alkalmán az előadók válogatott zenei betétek segítségével végigzongorázták egyes korok (modern idők, romantika, klasszikusok) és zenei stílusok (könnyűzene, opera) jellegzetességeit, hangulatát, amelyeket a közönség az elhangzott szempontok alapján úgy hallgatott, hogy csupa fül volt. Hogy ez manapság egyáltalán nem a világ legtermészetesebb dolga, azt Joshua Bell amerikai hegedűművész videója is bizonyította.
A kísérletező kedvű művész az egyik méregdrága koncerttermi fellépése után másnap a metróaluljáróban is előadta ugyanazokat az örökbecsű darabokat, de az utasok nem díjazták kellőképpen a koncertet – a harmónia hangjai csukott fülekre és rohanó ritmusú emberekre találtak. A zeneszeminárium gyakorlatai éppen ezért kezdődtek egy kis csenddel, és azzal, hogy a jelenlévők hallgassák a bennünk lüktető zenét: a saját szívdobogásukat. Ehhez képest érzünk ugyanis lassúnak, megnyugtatónak vagy éppen pergőnek, lendületesnek egy-egy muzsikát.
Aki nem tudta, rácsodálkozhatott arra is, hogy az elmúlt 30 év világslágereinek többsége összesen négy akkordra épül. Vájt füllel meg lehetett figyelni az egészen különböző lelkiséget tükröző korok és műfajok dallamainak keveredését, sőt összecsengését is: Koós János egyik népszerű daláról, Lovas Róbert szerzeményéről (Kislány a zongoránál) például kiderült, hogy bővelkedik a Liszt-dallamokban. Tudatosítani lehetett azt is, hogy a Szomorú vasárnap miért juthatott az öngyilkossági statisztikák negatív csúcsára, és hogy a klasszikusok és más harmonikus zenék miért képesek lecsendesíteni, felemelni érzelmeinket és egyben rendezni mentális részünket.
Az érdeklődőknek lehetőségük adódott arra is, hogy ritmushangszerek segítségével közösen zenéljenek, és felfedezzék az összhangteremtés és együttműködés lehetőségeit, hiszen egyszerre kellett figyelniük a kézben lévő hangszerre, a dallamra és a „karmesterre” is. Az este utolsó része arra keresett választ, hogy a különféle lelkiállapotokban milyen zenék segíthetik vagy éppen gátolhatják a szemfüles embert a céljai megvalósításában: melyik zenére mondanánk, hogy: „megbuktam a vizsgán”, „váratlan vendégek fognak érkezni, gyorsan ki kell takarítanom”, vagy éppen „romantikus estére hívtam a kedvesem”. A zenei példákban, élménymegosztásokban, zenélésben bővelkedő szemináriumba be lehet kapcsolódni, a következő találkozás február 11-én, a záró alkalom pedig 18-án lesz.
Az esemény eredeti programajánlója itt olvasható:
Zeneszeminárium kezdőknek – első alkalom
A második és harmadik rész ajánlója itt található:
Zeneszeminárium kezdőknek – második alkalom
Zeneszeminárium kezdőknek – harmadik alkalom