Kulturális Hírlevél 33. szám
2005. április

TARTALOM

• A tavasz…
  
• Portré: Konfuciusz
  
• Ajánló: Kínai bölcsesség – mai használatra
  
• A filozófia mint életforma
  
• Áprilisi és májusi programjaink
  
• Információk

A TAVASZ…

Ma láttam a tavaszt… mintha az Idő ajándéka lett volna, amely így ad jelt magáról. Öröm töltött el, hiszen vannak nehéz és fájdalmas szakaszok az életben, amikor az ember fél, hogy a tavasz soha többé nem jön el, vagy hogy a Nap nem kel fel többé.

Ma láttam, hogy egyre többet kell tennie azért, hogy elkerülje a már megszokássá vált megkülönböztetéseket a valaha volt és a mostani között, a „hajdani” tavaszok és a most kezdődő között. Ő, akit ma láttam, mindig ugyanaz, de jaj, mennyit torzítanak rajta korunk sötét fátylai!

Évszázadokon keresztül fiatal lánynak ábrázolták, aki az ébredést, az egész természet újjászületését, és ezáltal az emberben szunnyadó minden jónak és szépnek újbóli feléledését is jelenti. A tavasz a vidámság, az újbóli találkozás, a boldogság és a fény szinonimája. Új kezdetre, a régi sebek begyógyítására, a testünkben áramló életerő felismerésére hív. Gyöngéd érkezésével a tavasz napról napra fedezi fel a télben megdermedt világ rejtélyeit, s növekedésre, az őt követő, biztosan eljövő nyár érettsége felé való haladásra biztat… Mindezek miatt a tavaszt mindig is lelkesedéssel és reménnyel várták. Nem csak egy ember látta őt akkoriban… mindenkinek ott csillogott a szemében a tavasz egy szikrája…

Ma nagyon nehéz meglátni a tavaszt. Nagy erőfeszítésbe kerül megpillantani. Eljön, mint mindig, de mennyivel több munka vár rá mostanában! Mennyivel szomorúbb a világ, amelyet fel kell ébresztenie!

Most nemcsak a tél hidege és sötétje nehezedik ránk. Sokkal nagyobb a szenvedések és a terhek súlya, amely a bűnhődő vállakat nyomja. Súlyosak az elsötétült lelkek, a gyűlölet és a meg nem értések, az őrület és az ostobaság, a harag és a megvetés miatt… Szinte nem is fontos, hogy eljön-e egyáltalán a tavasz. Hogyan is láthatnánk meg eljövetelét ennyi bánat közepette?

Én mégis láttam őt, és hiszem, hogy mindenki képes legalább egy pillanatra kinyitni lelki szemeit, hogy megláthassa.

Ne engedjük, hogy a szorongás teljesen legyőzzön bennünket, és életünket folyamatos halállá változtassa. Ne pusztítsuk el a reményt és álmainkat egy emberibb világról, amelyben mindenki számára van hely. A lehetőségek nem múlnak el olyan gyorsan, mint ahogy azt gondoljuk: a természet jósága végtelen, és mindig újabb és újabb utakat nyit meg előttünk. A tavasz fénye fáradhatatlanul kigyúl újra meg újra, és arról a megújuló erőfeszítésről beszél, amelynek révén az igazi élet visszatérhet.

Ma láttam a tavaszt… Még néhány nap, és ő, aki ma csupán suhanó árnyék, teljesen kibontakozik majd. A szeretet és a boldogság szimbóluma újra megjelenik az emberek között.

Amikor a természet felébred álmából, ébredjünk vele mi is. Amikor a virágok kinyílnak, és sejtetik a majdani gyümölcsöket, viruljunk ki mi is. Nézzünk mélyebben az árnyékok mögé. Éljük bátran a ma látomásait, amelyek a holnap valóságává válnak majd.

Tanulni azt jelenti: mindennap új életet nyerni. Élni tudni pedig nem más, mint elsajátítani a tavasztól az állandó újjászületés képességét. Merj szembenézni vele: a tavasz érted is elérkezett!

PORTRÉ: KONFUCIUSZ (i. e. 551–479)

Konfuciusz, más néven Kung-Fu-Ce mester a Kelet egyik legismertebb bölcse volt, akiről később egy egész tant neveztek el, s aki, bár nem volt vallásalapító, gondolataival több mint két évezredre gyakorolt óriási szellemi hatást. Önmagáról azt vallotta, hogy nem teremt új dolgokat, csupán a régi értékeket támasztja fel és vezeti új formákba.

Az arisztokrata családból származó Konfuciusz élete meglehetősen egyszerű volt, mentes minden nagy fordulattól és drámai eseménytől. Még gyerekkorában felfedezték különleges értelmi és lelki képességeit, s azt a tulajdonságát, hogy legszívesebben idős és tanult emberekkel beszélget. Rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban, miközben hat művészeti ágban, többek közt zenében, íjászatban, valamint kalligráfiában is igen magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak a harmincas éveiben kezdett, ám szinte azonnal nagy népszerűségre tett szert mély tudásával. S bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték és megőrizték fontosabb mondásait a Lun-jü című könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte, a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Merthogy, mint vallotta, mindehhez szükség van az önművelésre, a jellem építésére.

Eszményképe Csou-kung, a Csou-dinasztia legendás bölcse volt, akinek államában sikerült megvalósítani a patriarchális családok társadalommá szerveződését. Ez a viszonyrendszer azonban csak magas szintű erkölcsiség révén valósulhat meg, ami szüntelen tanulással érhető el. Ezért is alapított iskolákat, járt vidékről vidékre Konfuciusz, aki az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé akarta tenni. Úgy vélte, csak a tanult emberekből lehetnek azok is, akik majd egy új államot vezetni tudnak. Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s megkülönböztette őket a közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak. A feljegyzések szerint egyszer Ce-kung, Konfuciusz egyik tanítványa megkérdezte tőle, hogy ki a nemes ember, mire ő azt felelte: „Aki cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően tanít.” S hozzátette: „A nemes ember egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részrehajló és nem egyetemes.” Olyan követelményeket támasztott a nemes emberek elé, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás és az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tisztelete.

Konfuciusz elutasította a világból kivonuló bölcs elvét. Saját életével is arra bátorította követőit, hogy vegyenek részt a közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is vállalt városi hivatalokat, sőt Lu állam királyának igazságügy-minisztere lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölccsel rendelkező bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe vonulni, ami végül tizenkét évig tartott. Konfuciusz híre gyorsan terjedt, tanítványainak köre pedig tovább bővült, halálakor állítólag már közel háromezren voltak. Sokakat lelkesítettek ugyanis gondolatai, miszerint a szilárd erkölcs alapja a józan belátás, ami viszont nem elérhetetlen még egy olyan, szellemileg züllött korban sem, mint amilyen az i. e. 6. század Kínája. Eszerint a nemesség nem öröklődésen, hanem a jellem változásán, tökéletesítésén múlik. Ahogy ő maga fogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

Ezért a nemes ember folyamatosan képzi, fejleszti, tökéletesíti magát, és kijavítja hibáit. „Az erény pedig nem maradhat egyedül, biztosan társra talál.” Az erényességre törekvés pedig mindenkinek a lehetősége, nem akadályozhatja semmi külső akadály vagy nehézség. Kung mester ehhez kapcsolódó gondolatai összecsengenek Szókratész és a sztoikusok tanításaival: „A nemes ember csak azon kesereg, hogy nincs meg a kellő képessége, de sohasem kesereg azon, hogy nem ismerik az emberek.” Mert: „amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van”. Valószínűleg ez a tömör bölcsesség, Konfuciusz egyszerű és tiszta gondolatai voltak azok, amelyek a leginkább hatottak saját korában és évszázadokkal később is, amikor eszményei beépültek az államvezetésbe, s így lett sok kínai ember életének alapja hosszú időn át.

Orbán István

AJÁNLÓ: KÍNAI BÖLCSESSÉG – MAI HASZNÁLATRA

Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján

2005. április 20. szerda, 18.00 – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. május 20. péntek, 18.30 – Gutenberg Művelődési Otthon

Konfuciusz szerint „csupán a legbölcsebb és a legostobább ember nem változik”. Hogy miért? Mert a legbölcsebb már megállapodott és tud, a legostobább pedig még nem indult el az Úton, ezért nem tud. A legtöbb ember viszont se nem bölcs, se nem teljesen tudatlan, valahol az Ég és a Föld között tart félúton, vagyis tud is valamit, meg nem is. Lao-ce, Konfuciuszhoz hasonlóan, azt tanítja, hogy az élet egy tanítási út, ugyanakkor az ember kettős természetű, részint égi, részint földi, és attól függően, hogy melyik oldala működik erősebben, közelebb állhat az éghez, vagyis a bölcsességhez, illetve a földhöz, vagyis a tudatlansághoz. Ezért mindketten a bölcs ember példáját állítják követőik elé, hiszen aki bölcs, annak személyisége rendezett, és már rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyek nem engedik, hogy újra és újra elkövesse ugyanazokat a gyengeségekből fakadó hibákat. A bölcs ember a nem-cselekvéssel él, ami nem passzivitást jelent, épp ellenkezőleg, egy állandó aktív tudatot és jelenlétet, amely mindig a megfelelő pillanatban cselekszik.

Előadásunkon megismerkedhetünk a két ősi, kínai hagyománnyal, a taoista és a konfuciánus gondolatrendszerrel, amelyek segíthetnek, hogy egy kicsivel jobban megértsük, kik is vagyunk valójában. Továbbá, hogy mi az a Tao, vagy Út, amelyet előbb-utóbb végig kell járnunk, de amelyen nem egyedül haladunk, hiszen a mesterek végig segítenek bölcs tanácsaikkal, tanításaikkal.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az években és a tapasztalatban mérhető növekedés

„Megszoktuk, hogy fizikai születésünk évfordulóját évente megünnepeljük… Gyermekkorunkban a születésnap arra ösztönöz, hogy növekedjünk és elfoglaljuk helyünket a »nagyok« között. Fiatalkorban reménnyel fordulunk a jövő felé. Minél érettebbé válunk, annál inkább képesek vagyunk elmélyedni, időskorunkat pedig az emlékek és reminiszcenciák, a búcsúzás és utazás, a másvilág közelsége határozza meg…

Élni azonban nemcsak ezt, hanem ennél sokkal többet is jelent.

Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, mit jelent a világban lenni, mire vagyunk képesek, és mi jót tehetünk életünk során. Egy gyerek, egy kamasz alig van tudatában önmagának, és nem mindig képes belső Énje követeléseire válaszolni. Egy fiatalember akkor kezd élni, amikor úgy érzi, másodszor született, hogy valami felébredt benne, ami annyira erős, hogy minden korlátot legyőzhet, és megrövidítheti az időt. Egy olyan energiának válik az urává, amely nem évekkel és ráncokkal mérendő, hanem akarattal és tettekkel, bölcsességgel és tapasztalattal.

Éppen a lehetőség, hogy gyarapíthatjuk tudásunkat, gyűjthetünk értékes tapasztalatokat, és cselekedhetünk nemcsak saját magunkért, hanem másokért is, jelzi ezt a belső növekedést.”

ÁPRILISI ÉS MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

Helyszín:

PÉCS

Helyszín:

SZEGED

Helyszínek:

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Győrött  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Pécsett  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Szegeden  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).