Kulturális Hírlevél 34. szám
2005. május

TARTALOM

• A személyes nehézségek
  
  
• Portré: Nagy Sándor
  
  
• Ajánló: Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Májusi és júniusi programjaink
  
  
• Információk

A SZEMÉLYES NEHÉZSÉGEK

Melyek a személyes nehézségek?

Nyilvánvalóan azok, amelyek a személyiséget támadják meg, ami alatt a fizikai, vitális, érzelmi és mentális megnyilvánulások összességét értjük. Anélkül, hogy lebecsülnénk a betegség vagy a tartósabb fizikai rendellenesség okozta szenvedést, az érzelmi állapot sokkal meghatározóbb, mert átszínezi a gondolatokat is, sőt a test állapotát is befolyásolja. Közismert, hogy egy nagy ellenszenv azonnal megmutatkozik valamilyen módon a testben, és egy időre megfosztja az elmét a logikus és értelmes gondolkodás lehetőségétől.

Miért vannak ilyen, elsősorban érzelmi jellegű személyes nehézségeink? Azért, mert nem ismerjük saját érzelmi mozgatórugóinkat, illetve az ebből eredő tehetetlenségünk miatt, hogy megoldjuk a konfliktusokkal terhes helyzeteket.

Mindenki, aki csak él, találkozik nehézségekkel. Ez logikus is, ha egyetértünk a klasszikus ókor filozófusaival, miszerint az élet az életre tanít bennünket. És ez nemcsak szójáték. Tanulhatunk mások tapasztalatából és tanácsaiból, felkészülhetünk a létezés megpróbáltatásaira, de semmi sem ér fel azzal, mint amit az élő helyzetből tanultunk meg. Az élet állandóan tanít, s jobb, ha tanítómesterként fogadjuk, mint ellenségként. Mesterként segít kifejleszteni a legjobb, addig szunnyadó képességeinket, ha viszont ellenséget látunk benne, akkor hosszú, elsősorban személyes nehézségekkel teli útnak bizonyul.

Hogyan tanít az élet? A többi tanítási módszertől eltérően közvetlenül tanít, a legérzékenyebb pontot támadja meg, hogy kikényszerítse, hogy elgondolkodjunk. Minden érzelmekkel kapcsolatos dolog fáj. Bár vannak pillanatok, amikor az érzelmek a boldogság és az öröm forrásává válnak, sokkal gyakoribbak és erősebbek az ellenszenv, a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság, a tehetetlenség uralta időszakok…

Végeérhetetlen listát írhatnánk a nehézségekről, de elég lesz, ha csak néhányat említünk a közismertek közül. Például a megélhetéssel kapcsolatos nehézségek, a megfelelő munkahely megleléséért folytatott küzdelmek, hogy lehetőleg igazodjon képességeinkhez, hivatásunkhoz, tanulmányainkhoz és felkészültségünkhöz. Vagy ott vannak a tanulási és képzési nehézségek, hiszen nem mindig kapjuk meg rá a lehetőséget. Esetleg az is lehet, hogy azért akarunk tanulni, hogy jobb életkörülményeket teremthessünk magunknak, de évek múltán döbbenünk rá arra, hogy ez nem is annyira egyszerű. De említhetjük a családi nehézségeket is, hiszen nem mindig jellemző a családra egymás kölcsönös megértése. És szólnunk kell az életünk miértjét érintő nehézségekről is, amelyek azokat sújtják, akik eltöprengenek a sorsról, a szellemi emberről, a bennünket körülölelő világról, a számtalan miértről az egyéni és közös életünket érintő kérdés kapcsán. És mindenekelőtt ott vannak az érzelmi nehézségek, ha nem alakul ki jó viszony a többi emberrel, ha szerelmeink és barátságaink nem elégítenek ki bennünket.

Tudom, hogy még sokkal hosszabb is lehetne a lista, de akármelyik példából indulunk is ki, a nehézségek megjelenése bénító állapotot okozhat.

A nehézségből az ember általában könnyű és gyors kiutat keres, amelyhez nem kell mozgásba hoznia saját akaratát. Ismerőseinkhez fordulunk, fűtől-fától segítséget kérünk… A nehézség megbénítja azt, aki magán kívül keresi a megoldást, de legfőképpen azt, aki az élet igazságtalanságára hivatkozik, ha ilyen „szerencsétlenség” történik vele. Megerősödik a negatív érzés, a gondolatok egyre zavarosabbak, a test a szorongás jeleit mutatja, a nehézség pedig áthághatatlan hegy méretét ölti magára. Marad a fájdalom, a kétségbeesés, az idegesség, a többiek hibáztatása esetleges vétkességük miatt… Végül egy hatalmas, egyre mélyülő gödör keletkezik, amelyből egyre nehezebb kikerülni.

Lentről, a lelki csüggedés mélységeiből nem látszik a fény. Percről percre erősödik a fájdalom, és nem marad más, csak ez az önemésztő szenvedés. A megoldásoknak – logikusan – felülről kell érkezniük. Felül kell emelkednünk a nehézségen és a fájdalmon, hogy meglelhessük a választ.

Ha tudjuk, hogy a nehézség gyökere az érzelmi szinten van, akkor a mentális erőt kell mozgásba hoznunk, hogy legyőzzük a negatív érzelmi töltést. Ez eleinte nehéznek tűnhet, de minden nehéz, amíg először meg nem próbáljuk. Erőfeszítést kell tennünk, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra emelkedhessünk, hogy túljussunk a felhőkön és elérhessünk saját megértésünk fényéhez. Való igaz, nem mindenki bölcs, de mindenkinek rendelkezésére áll kisebb-nagyobb tapasztalatainak tárháza, amely segíthet, hogy megkeresse pillanatnyi bajának gyakorlati megoldását. Meg kell tudnunk látni lehetséges megoldásainkat. Egyesek használhatatlanok lesznek, mások többé-kevésbé elfogadhatóak, és ott lesznek az igazán jók is. Újra és újra neki kell állnunk, elszántan és a torzító érzelmekre jellemző szorongás nélkül, s így új tapasztalatokat szerzünk, amelyek hasznossá válnak a jövőben.

Nem pusztán érzelmek és szenvedélyek lakóháza vagy. Intelligenciád is van, hogy „kívülről” is megfigyelhesd magad, és a saját utadat járd.

PORTRÉ: NAGY SÁNDOR (i. e. 356 – 323)

A világtörténelem talán leghíresebb hadvezére, a legenda szerint Amon isten fia, alig tizenkét év alatt hódította meg az akkor ismert világ felét, s ezzel több mint kétezer évre bevéste nevét a történelemkönyvek lapjaira. Nagy Sándor, vagy görög nevén Alexandrosz, Philipposznak, a neves makedón királynak volt a fia, de hamar megmutatkoztak különleges képességei, amelyek kiemelték környezetéből. Plutarkhosz szerint csak erényre és dicsőségre vágyott, és túl akart tenni apján. Egy ízben, amikor lovat hoztak Philipposznak, a szilaj állatot emberei nem merték megülni, mire Alexandrosz azt állította, hogy ügyetlenek és gyengék, s fogadást kötött a ló árára. Apja először nem hitt gyermekének, de amikor látta, hogy a fiú megüli a lovat, sőt megszelídíti, örömében neki adta, és így szólt hozzá: „Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia!”. Ettől fogva inkább rábeszéléssel igyekezett hatni rá, nem paranccsal, s meghívta az udvarába a kor legnagyobb tudósait, hogy tanítsák a fiatal Sándort. Így lett a fiú egyik mestere Arisztotelész is, aki elsősorban etikai és politikai képzést nyújtott a tudásra szomjazó léleknek, de ő szerettette meg vele az orvostudományt is, amivel beteg bajtársain segített később.

Alig tizenhat évesen lett Makedónia királyi helytartója és pecsétőre, és húszéves volt, midőn átvett meggyilkolt apjától egy konfliktusokkal terhelt örökséget. De a fiatalember jól állta a próbákat, egymás után verte meg az ország ellen támadó barbár seregeket, s leverte a lázadásokat. Majd mikor átkelt a Thermopülai szoroson, elfoglalta Thébait, de megkímélte Athént. Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra. Ekkor állítólag sokan kívántak neki szerencsét, Diogenészt kivéve, aki otthon maradt Kraneionban. Elment tehát hozzá a király, s megkérdezte, mit kíván, mire a hordóban élő filozófus csak annyit kért: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!”. A történet szerint ez annyira nagy hatással volt az uralkodóra, hogy később ezt mondta: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.” A kezdetekkor állítólag egy harmincezres sereg indult útnak alig harminc napra elegendő élelemmel, de Alexandrosz nem aggódott az ellátmány miatt, s bőkezűen osztogatta, amije volt. Mégis, a hadjárat során átkelt a Hellészpontoszon, majd partra szállt Ilionnál, és megküzdött a perzsákkal a Granikosz folyónál. Innen továbbnyomult Halikarnasszosz és Milétosz felé, de célja III. Dareiosz legyőzése volt. Erre Kilikia közelében került sor, ahol a számbeli fölény – több mint százezres perzsa túlerő – ellenére nyerni tudott.

Alexandrosz a jó testi adottságok mellett kiváló lélekkel is rendelkezett, amely mentes maradt mind a vagyon, mind a gyönyörök vonzásától. Bár élete során több felesége is volt, nem nyúlt minden nőhöz, ellensége asszonyaitól pedig, tiszteletből, kifejezetten távol tartotta magát. Azt is mondta, hogy az alvásból és a nemi érintkezésből tudja leginkább, hogy halandó, mert az emberi természet gyengeségét a fáradtság és a gyönyör okozza. A lakomákon keveset ivott, inkább beszélgetett társaival és tudósaival, akik elkísérték a hosszú úton. Az évek során minden addig ismert vidéket bejárt és meghódított, beleértve Egyiptomot is. Ott kapta a jóslatot, hogy majd Pharosznál alapítson várost, ha eljön az ideje. Így született meg tehát Alexandria, ahol később a híres könyvtár is épült, amely gyűjtőhelye lett az ókori tudás összes fellelhető kéziratának. Miután megtudta, hogy Amon isten is segíti, találkozott egy Pszammón nevű emberrel is, akitől megtanulta, hogy minden ember az isten uralma alá vettetett, mert mindenki, aki uralkodik és parancsol, isteni eredetű. Ebből azt szűrte le többek között, hogy ő maga is isteni eredetű, bár ezt nem hangoztatta mindenki előtt. Erre születésén és hadi eredményein túl olyan jelek is utaltak, amelyek felülmúltak minden addig látott csodát. Mikor fogságba esett felesége, Sztateira halála miatt Dareiosz feldühödött, a makedónokra támadt újra, de ezúttal egymilliós sereggel. Az Eufrátesz mellett zajló, akkori mértékkel mérve szokatlanul nagy ütközet véget vetett Dareiosz maradék uralmának, aki futva menekült Gaugamélánál, így Alexandrosz lett Ázsia új királya.

Fényes áldozatokkal, mind több lakomával és ünnepséggel folytatódott egyre gigantikusabb hadjárata, melynek útvonala már egyre egzotikusabb helyek felé vezetett. De közben észlelte, hogy környezetéből sokan elpuhultak lettek, s hogy költekező életmódot folytatnak, míg ő, aki királyuk, mértékkel és naponta sokat fáradozik, hogy az ügyek jó irányba haladjanak, és hogy fizikai, szellemi állapota megfelelő maradjon. Alexandrosz tartott attól, hogy emberei túlságosan elfáradnak és ezért feladják a hadjárat folytatását, ezért csak a legjobb harcosait vitte el Ázsiába, akikre bizton számíthatott. Ennek ellenére társai nem nézték el neki, hogy alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, sőt, hogy idegen szokásokat vesz fel és csapatát friss, fiatal harcosokkal tölti fel. Egyre többen lázadoztak ellene, de ő kivégeztette belső ellenségeit. Ugyanez várt azokra, akik megszegték parancsait. Ennek ellenére hű katonái kitartottak mellette a parthusoknál és India földjén is, de a sok nélkülözés, a betegségek és a háborúk megtizedelték hadseregét. Maga Alexandrosz is nem egyszer kapott súlyos, életveszélyes sebet, de újra meg újra felépült belőle. Ám minden csoda véget ér egyszer, s Alexandrosz, aki mélyen hitt a jóslatokban, rossz előjeleket kapott. Hamarosan megbetegedett, és meg is halt. Még harmincéves sem volt. Birodalma hihetetlen gyorsasággal hullott szét, de a következő nemzedékeket mégsem az ezt követő hatalmi marakodások hozták lázba.

Az a terv, amely benne öltött testet, eddigre már világossá vált, és úgy mutatta a példát, mint később a Pharoszi világítótorony, a világ hét csodájának egyike évszázadokon át. Azt gondolta, hogy egyesíteni lehet az embereket nemzetiségre, bőrszínre, származásra való tekintet nélkül. Azt gondolta, hogy az igazi erényeknek kell irányítania a vezetőket. Azt gondolta, hogy a különböző szokások mögött minden népnél értékes igazságok rejtőznek, amelyeket nem elutasítani kell, hanem minél jobban megismerni, így rájöhetünk, mennyire közösek a valódi céljaink. Ezeket azonban nem csak gondolta, hanem tett is értük. Bebizonyította, hogy az egység, a közös akarat többet ér, mint az emberek tömege. Bebizonyította, hogy bármit meg lehet tenni, ha az emberben van elég elszántság, akarat és tetterő.

A politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy tartósan meg is maradjon, amit megálmodott. De ezek az eszmék tovább éltek követői szívében, és valamilyen módon mintát adtak jövendő államalakulatoknak is. Talán egy másik népre volt szükség, amely a sokféleséget szívesen egységesítette, és ezzel Alexandrosz álmának egyik letéteményesévé válhatott. A birodalom akkor birodalom, ha tartós, szerves és összetartó. A rómaiak erre tettek kísérletet, és hatékonyan meg is oldották. Itt megmutatkozhatott, hogyan lehet hosszú távon is sikeres a békés életben Alexandrosz sok kezdeményezése. A csaták elmúlnak, a háborúkat szükségképpen felváltja a béke. Van, akinek a háborúk győzelmei jutnak, de fontos, hogy az elért eredmények tovább élhessenek. Bár Alexandrosz ezt életében nem tudta elérni, neve és elképzelései 2300 év után is tovább élnek.

Orbán István

AJÁNLÓ: MIHEZ KEZDJÜNK AZ ÉLETÜNKKEL? – NAGY SÁNDOR NYOMÁBAN

Hogyan lehet az ember huszonévesen világhódító, egy hatalmas birodalom ura? Tehetség vagy szorgalom kérdése, hogy kiből születik nagy ember? Nagy Sándor életén keresztül előadásunk példát ad arra, hogy miképp lehet legyőzni saját, hétköznapi nehézségeinket, hogy merjünk hinni abban, hogy nincsenek lehetetlenek. Ha ugyanis valaki kellőképp elszánt, akkor nem hagyja, hogy a körülmények befolyásolják, és képes akár kevés élelemmel is elindulni egy hosszú, végeláthatatlan útra. „Én nem lopom a győzelmet” – mondta egyszer a nagy hadvezér, aki számos ütközete közül egyet sem veszített el, s aki úgy élte le rövid életét, hogy aztán neve a történelem lapjaira több mint kétezer évre bevésődött. Fedezzük fel együtt Nagy Sándort és rajta keresztül önmagunkat, hogy lássuk, kik is vagyunk valójában és mire lehetünk képesek…

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Fejlődésünk módjának megtalálása

Minden élőlény egy evolúciós természeti törvényt követ, amely növekedésben, terjeszkedésben, kinyílásban, felemelkedésben és ehhez hasonló megnyilvánulásokban fejeződik ki. Az ember sem kivétel. Sőt mi képesek is vagyunk felfogni ezt a természeti törvényt, de amikor nem látjuk világosan, akkor ösztönösen cselekszünk, és a megszokott tevékenységeink szintjén keressük a továbblépés lehetőségét.

Ha azonban képesek lennénk újra a valódi gyorsaságunkkal, saját ritmusunkban haladni, megtalálnánk fejlődésünk módját. Akkor is többet akarnánk, de abból, ami nagyobb és jobb emberré tesz bennünket. Erőfeszítésünk az emberi mivoltunk megerősítésére összpontosulna.

Arról van szó, hogy meg kell találnunk azt, ami hozzánk illik és nemesít bennünket. Arról van szó, hogy inkább többek legyünk, mint hogy többet birtokoljunk.

MÁJUSI ÉS JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

Helyszín:

PÉCS

Helyszín:

SZEGED

Helyszínek:

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).