Klebercz Orsolya

A városi lét áldása és átka, hogy mindig ott vagyunk egymásnak. A közösen töltött idő hol inspiráló, hol zavaró, igényeljük a másik ember támogató közelségét, de olykor zajos társaságban is ránk talál a magány. Mitől nem válik terhessé a társaság, és nyomasztóvá az egyedüllét? Hogyan éljük meg jól az együtt- és az egyedül töltött időt? Ez októberi kávéházi beszélgetésünk témája.

„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.”
Gárdonyi Géza

Hiába gyorsétterem, szélessáv és online ügyintézés: a sietség manapság életmóddá, az időhiány népbetegséggé vált. Rohanunk, elfoglaltak vagyunk, igyekszünk időt spórolni, és várjuk a hétvégét vagy a nyaralást, hogy végre kicsit összeszedhessük magunkat. Csak egy kérdés maradt: Ha mind szomjazzuk a nyugalmat - akkor mégis ki diktálja a tempót?

Gyermekkorunkban elképzeljük, álmodunk róla... kamaszként vágyjuk és féljük egyszerre... és azután? Miből áll valójában felnőni, mit nyerünk és mit veszítünk, milyen lépéseken kell keresztülmenni, és mi történik, ha valamelyik lépcsőfok kimarad?

Szeptember 28-án 19.00 órától Budapesten

„Ha napról napra a saját magad által épített úton jársz, eljutsz oda, ahol lenned kell”

Egyiptomi intelem

Újra Café Szókratész... ezúttal a BÉLÁ-ban! Májusi témánk a filozófia útja és az út filozófiája – ősi és modern filozófusok gondolataiból merítve.

Hogyan válik a külső út egyben belső úttá is?

Úti cél, útirány, útitársak, akadályok és válaszutak – a belső út próbái és mérföldkövei.

Hogyan járjuk intenzíven, de könnyedén az utunkat?

Giordano Bruno kora óta sokat változott világunk és ahogyan a világot szemléljük. A szabad sajtó, a szabad véleménynyilvánítás, a vallási és lelkiismereti szabadság forradalma javarészt felszámolta a máglyákat és a tiltólistákat, és néhány évtizeddel ezelőtt a közvélemény még megegyezett abban, hogy a jövő, amely felé haladunk, a szabadság, a tudás és az emberi jogok kora lesz.

Óvoda, általános, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, vizsgák, még több buli, diploma. Álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

„Az átalakulás akkor lesz valódi, ha a nehézségek ellenére sem szűnik meg.”

Delia Steinberg Guzmán

Óvoda, általános, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, vizsgák, még több buli, diploma. Álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe, és indulj el a cselekvő filozófia útján! 

A karácsony előtti hajtós időszakban különösen fontos egy kicsit megállni és elcsendesedni. És bár sokszor érezzük ennek szükségét, gyakran mégis jobban pörgünk a kelleténél. Vágyunk a békére, de félünk a csendtől. Érezzük, hogy lassabbra kéne venni a tempót, de az élet nem vár, és aggaszt, hogy fel tudjuk-e majd venni újra a fonalat. 

Pedig a megállás nem terméketlen passzivitás, hanem szükséges fázis, amely megalapozza a következő aktív időszakot. A termékeny csendben új ihlettettség, új felismerések születhetnek - ha lehetőséget adunk rá.

„Hogy lelked növekedjen, legelőször észre kell venned a létezését”

Jorge A. Livraga

Lelkivilágunk összetett és gazdag birodalom, ahol a lélekölő unalomtól a szellemi inspirációkig sok minden megfér. Mégis, a hétköznapokban gyakran elfelejtünk törődni azzal, mi zajlik odabenn. Pedig – Marcus Aurelius szerint – ez egyenes út a boldogtalansághoz.