Nagy Ildikó

Ismét egy évszakváltás küszöbén állunk, egyre csupaszabbak a fák, szürkül az idő, nyúlnak az éjszakák. Sokan úgy érezhetik, hogy a kimerültség miatt a kedélyállapotuk is megsínyli a télre való átállást. A lehűlés, a nedves időjárás, a korai sötétedés hatására megváltozó hormonháztartás kihívások elé állítja immunrendszerünket is, kihat energiaháztartásunkra. Hogy mit veszünk magunkhoz – legyen az olvasmány vagy táplálék, lelki vagy fizikai frissítő –, nagyban befolyásolja közérzetünket.

Ősszel, a természet „megőszülésével” ismét előtérbe kerül a változás, az elmúlás, a halál gondolata. Ha akarjuk, ha nem, körülöttünk minden szüretre, számvetésre késztet. De a halál nem feltétlenül jelenti minden érték, s köztük a legértékesebb, az Élet elvesztését. A legtöbb ókori kultúrában és gondolkodónál megtaláljuk a földi életeken átívelő Élet, a túlvilági lét és a visszatérés gondolatát is.